Fülöp evangéliumában a következő áll: „Mária Magdolna a megváltó társa. Viszont őt Krisztus jobban szerette, mint a többi tanítványát, és gyakran szájon is csókolta őt. A többi tanítványt ez bántotta, és azt kérdezték: Miért szereted őt jobban, mint minket? Ő pedig így válaszolt: miért is ne szeretném őt jobban, mint titeket?”.

...Egyetlen ember sem igaz hívő, ha nem kívánja testvérének ugyanazt, amit saját magának kíván. Isten a kíméletességét nem ajándékozza annak az embernek, aki nem adja át magát a többi lénynek. Istennek az a legkedvesebb, aki jót tesz az Ő teremtményeivel...

A gnoszticizmus a kánoniként kötelezővé tett értelmezést visszautasító hívek egy csoportjának az értelmezése a keresztény tanokra. A teológus Jens Schröter a berlini gnosztikus körök után Barcelonában folytatta munkáját a témában. Schröter az egyik legjelesebb ismerője a gnosztikus szövegeknek, akit a Katalán Teológiai Egyetem hívott meg egy nemzetközi tanácskozásra, amelyet az őskereszténység korabeli gnosztikus mozgalmak témájában tartottak.

A görög „gnôsis” szó jelentése: ismeret. A gnosztikus irodalomban azonban semmi esetre sem holmi hétköznapi ismeretre találunk utalást. A gnózis egy igen nagy értékű ismeret.

A Gnózis végcélja (avagy a feltáró önmegismerés tudománya) nem hiú ábrándokra vagy dogmatikus eretnekségre alapozó valami, ahogyan a vallásos dogmatizmus partizánjai értették azt mindig is. Ellenkezőleg, a Gnózis mindig is azon ÖRÖK ISMERET SZUMMÁJA volt, most is az, és az is lesz, amely lehetővé tette minden filozófiai, misztikus vagy vallási formának, hogy az abszolút igazságok talajára lépjen, és, ezáltal az emberiségnek felkínálja a követendő utat, amelyen elérheti az igazság megváltoztathatatlan királyságát.

„Akkor birtokoljuk a Gnózist, a boldogító ismeretet, amikor az abszolútot mélységeiben elhatároljuk attól, ami azt relativizálja”.

...minden vallásban megtaláljuk az embernek egyféle metafizikai felszabadulását a gnózis által, vagyis a teljes ismeret által; lenyűgöző egyetemesség van bizonyos szimbólumokban és bizonyos mítoszokban: innen a logikus következtetés a különböző vallási ezoterizmusok közös eredetéről, amelyek a különböző „exoterikus” vallásokon keresztül nyilvánulnak meg, amelyeknek a magját alkotják.

"A Nagy Egyetemes Bölcsesség alapelvei mindig egyformák. Úgy Buddha, mint Hermész Triszmegisztosz, Kecalkoatl vagy a Názáreti Jézus, a Nagy Kabír, stb., átadtak egy üzenetet; a Legfelsőbb minden egyes ilyen üzenete ugyanazt a kozmikus elvet tartalmazza, mely teljesen személytelen és egyetemes."

Sok, a történelem különféle koraiban élt ál-gnosztikus tévedései, semmilyen szempontból sem felelnek meg, sem a primitív, sem a jelenlegi gnosztikus tantételeknek. A Gnoszticizmus mindig is az AHIMSA (erőszakmentesség) tanait hirdette, és azok, akik feladataikra hivatkozva az erőszak mellett érvelnek,  és gnosztikusokként mutatkoznak be, azok hű tükröződései az emberiség minden korszakában és doktrínájában megjelenő FARIZEUSSÁGNAK.