A Gnózis ellenfelei

Sok, a történelem különféle koraiban élt ál-gnosztikus tévedései, semmilyen szempontból sem felelnek meg, sem a primitív, sem a jelenlegi gnosztikus tantételeknek. A Gnoszticizmus mindig is az AHIMSA (erőszakmentesség) tanait hirdette, és azok, akik feladataikra hivatkozva az erőszak mellett érvelnek,  és gnosztikusokként mutatkoznak be, azok hű tükröződései az emberiség minden korszakában és doktrínájában megjelenő FARIZEUSSÁGNAK.

A gnoszticizmus, mint doktrína, a történelem különböző alkalmaival, olyan ellenfelekkel találkozott, amelyek mindig vulgárisan próbálták bemutatni a gnosztikus megnyilatkozásokat, azzal a céllal, hogy nevetségessé tegyék. A Gnózist valójában mindig is azok támadták, akik semmiképen sem akarták megmutatni, a maga egészében, a teljes, mély tudást, amely lehetővé teszi a filozófiai utak mély értelmezését és következésképpen a megérdemelt ön-megszabadítást vagy az ember lelki értékeinek megváltását. Nyilván, a Gnózist vagy a Gnoszticizmust ért üldöztetések hátterében dogmatikus érdekek húzódnak, amelyek fenyegetve érzik létük folytonosságát a nemzetek szociális talaján.

A Gnoszticizmust mindig is azért ítélték el, mert gyakran nem értették. Azonban egy valódi misztikus-filozófiai rendszert jelképez, amely megpróbálja elmagyarázni szenvedései okát az emberi fajnak, és megpróbálja megszabadítani azoktól.

A hiteles Gnoszticizmusnak csakis egyetlen célja van: hogy az emberben tudatosítsa kötelességét létének céljáról, amely az ő benső Lénye.

Sohasem a Gnózis hibája volt az, hogy egyes alanyok (néha a politikához kötődvén), magukat Gnosztikusoknak gondolván, a rend, a jóérzés és általában az emberiség elleni tetteket követtek el. Ez hasonló eset a középkor »katolikus inkvizítor urainak« esetéhez, akik messze jártak a keresztény értékek befogadásától, mégis a kereszténység palástja mögé bújtak, hogy az ártatlan és tanult emberek ellen kövessék el bűneiket. Az igazi keresztények meg tudnak bocsájtani nekünk, és megértik, hogy mit akarunk mondani ezzel a példával: »Nem minden arany, ami fénylik«, mondja a népi hagyomány.

Sok, a történelem különféle koraiban élt ál-gnosztikus tévedései, semmilyen szempontból sem felelnek meg, sem a primitív, sem a jelenlegi gnosztikus tantételeknek. A Gnoszticizmus mindig is az AHIMSA (erőszakmentesség) tanait hirdette, és azok, akik feladataikra hivatkozva az erőszak mellett érvelnek,  és gnosztikusokként mutatkoznak be, azok hű tükröződései az emberiség minden korszakában és doktrínájában megjelenő FARIZEUSSÁGNAK.