Buddha tanításai

Buddhának lenni azt jelenti, elérni a „Megvilágosodás” állapotát. Sziddhártha Gautama elérte a megvilágosodást azután a dicsőséges éjszaka után, ami után legyőzte Márát, és az elméjét a 4 méreg megsemmisítése felé irányította, teljesen megszabadulva a paráznaság mérgétől, az élet szeretetének mérgétől (a ragaszkodástól), a hazugság mérgétől (a becsapás, a babona), és a tudatlanságétól (a négy szent igazság nem ismerésétől).

»Elengedhetetlen ezen aggregátumok megértését elérni a pszichénk megvilágosításához«.

A psziché a fizikai testünknek a lelki része, ahová összegyűlnek, lassanként a vágyaink, furcsa entitásokat formálván, amik, mint rossz fiaink, folytonosan élelmet igényelnek, ahhoz, hogy megéljenek, felserkentvén ezáltal, hogy elfogyasszuk magukat a rossz tetteket, amiket első percben eszünkbe jutott megtenni.

Buddha látta ahogyan ugyanazokat a tetteket egyre ismételjük, élet élet után,  önmagunkat saját rossz tetteink által börtönözve be. Mindezt anélkül tesszük, hogy fel tudnánk fogni a Lény igazi boldogságát, amely egy ember normális állapota, amikor eggyé vált a benső Buddhájával.

Úgyszintén tudjuk, ahhoz, hogy felébredjünk, a középúton kell megmaradjunk.

Sem élvezet, sem fájdalom, sem egy nagy öröm, sem egy nagy szomorúság … Mindig egyensúlyban. Ez, lassanként, megad egy egészséges és harmonikus elmét amely képes arra, hogy megértse a teljes egoista árnyat, egészen az elme legeldugottabb sötét sarkáig.

Buddha mindig azt mondta: »Keressétek a megvilágosulást, és a többit megkapjátok ráadásnak«.

Amint láttuk, a legnagyobb ellensége a megvilágosulásnak, az Én … Az Én, ez a fatális csomó a lét folyamában, az élet szabad mozgásában.

Ha egyszer feloldottuk az Ént, vagy a pszichológiai aggregátumokat, ahogyan a tibetiek nevezik, lehetőség nyílik percről percre élni, és megtapasztalni a Valóságot.

A Buddhizmusban alapvető az, amit ők a négy szent igazságnak neveznek.

A NÉGY NEMES IGAZSÁG

Az Első Nemes Igazság az, hogy létezik a szenvedés, a betegség szenvedés, a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a halál szenvedés, a fájdalom és a kétségbe esés szenvedés, a kellemetlenséggel való kontaktus szenvedés, a beteljesületlen vágy szenvedés, az elme öt aggregátuma és a test, amely vágyakat ébreszt, mind szenvedések.

A Második Nemes Igazság az, hogy a szenvedés a vágyakból ered, ami az újjászületéseket okozza, és ezeket kíséri az érzéki öröm, a beteljesülést keresve, ezen a fizikai téren, és a másvilágon, az élvezetek hajhászásában, az újraszületésben, a megsemmisülésben.

A Harmadik Nemes Igazság az, hogy a szenvedés megszűnése, a vágy valódi hiánya, a teljes megsemmisítése ennek az élvhajhászásnak, ennek a megszületési vágynak, ennek a megszűnési vágynak, megszüntetni ennek a vágynak a befogadását okozza a fájdalom megszűnését.

A Negyedik Nemes Igazság az út, amely elvezet a szenvedés elhagyásához és megszűnéséhez, az út amely elvezet Márá kiűzéséhez és a Lény Végső Igazságának megtekintéséhez, és ennek következményeként a Legfelsőbb Határtalan Boldogsághoz.

Ez az út, Buddha szerint, nyolcrétű volt, a Nemes Nyolcrétű Ösvénynek lett elnevezve.

Ezt a nemes nyolcrétű ösvényt a maga nyolc pontjában kell végig járni, anélkül hogy egyet is elhanyagolnánk, csakis így változhat valaki Buddhává:

1. HELYES SZEMLÉLET.
   A valóságnak megfelelően látni, miként létezik szenvedés, ennek az okát, a megszűnését, és a megszűnéséhez vezető utat.
2. HELYES GONDOLAT.
   Szenzualitástól, rossz akarattól és durvaságtól mentes gondolat.
3. HELYES BESZÉD.
   Hazugság, rágalmazás, durva beszéd és fecsegés elkerülése a beszédben.
4. HELYES CSELEKVÉS.
   Gyilkosságot, lopást, házasságtörést, hazugságot és kártevést elkerülő magaviselet.
5. HELYES ÉLETMÓD.
   Amikor a tanonc kerüli a romlott kereskedelmet (jóslás, kamatok, harci eszközök, élőlények, fertőző anyagok és mérgek),és kenyerét helyes és becsületes módon keresi.
6. HELYES ERŐFESZÍTÉS.
   Az helyes erőfeszítéssel meggátoljuk a negatív gondolatokat és fejlesztjük a pozitívakat.
   
7. HELYES ÉBERSÉG.
   Amikor a tanonc éberen él, és tudja, hogy a test, az érzelmek és a gondolatok mulandóak, és alá vannak vetve az elmúlásnak.
8. HELYES ELMÉLYEDÉS.
   Az elme fókuszálása, légzésgyakorlatok és különleges meditációk által.

A Buddhák csak az utat tanították. Mi magunk kell megtennünk az erőfeszítéseket.

Kerülni az erkölcsi sértéseket, jót tenni, és megtisztítani a saját szívünket: ez minden Buddha tanítása.

A Négy Nemes Igazságon való elmélkedés után, és az úton, amely oda visz, Buddha megmondja A SZÜNTELEN VISSZATÉRÉS 12 OKÁT, a szenvedés eredetét, vagy a magyarázatát annak, hogy miért születünk újra meg újra, ebben vagy más fajban.

1. Létezik a tudatlanság.
2. A tudatlanság meghatározza a mentális formákat.
3. A mentális formák meghatározzák a tudatot.
4. A tudat meghatározza az elmét és a testet.
5. Az elme és a test meghatározzák az érzékeket.
6. Az érzékek meghatározza a kapcsolatokat.
7. A kapcsolatok meghatározzák az érzeteket.
8. Az érzetek meghatározzák a vágyat.
9. A vágy meghatározza a ragaszkodást.
10. A ragaszkodás meghatározza a Lényhez való eljutást.
11. A Lényhez való eljutás meghatározza az újraszületést.
12. Az újraszületés meghatározza a pusztulást és a halált, és úgyszintén a szenvedést, az önsajnálatot, a fájdalmat és a reménytelenséget.

Ahhoz, hogy megértsük az örökös visszatérés tizenkét okának a mély jelentését, a minden idők gnózisához kell fordulni.

Tudnunk kell, hogy az utolsó láncszem a tudatlanság.

A tudatlanság az ismeret ellenkező oldala, és kétségen kívüli, hogy az ismeret maga a Gnózis, a Gnózis a láng lángja, mellyel megvilágíthatjuk akár a legelrejtettebb sarkát is az univerzumnak, a Gnózis az emésztő tűz, amely elemészt minden tudatlanságot, és képes átnyújtani a Tudatnak a Végső Igazságot és a teljes megszabadulást Szamszára Kerekének minden béklyójától.

Úgy ahogyan Sákjamuni látta, mi szenvedéseink okának az eredete, az nagyrészt megfelel az univerzum különböző szefiroti régióinak; és lássuk, hogy miképpen is:

1. Létezik a Tudatlanság.
   
   Az Abszolútból kiáramló szűz szikra nem Önmegvalósított és Ön-Tudatos, emiatt tapasztalatot kell szerezzen, és folyamatosan kettőződnie kell, síkról síkra haladva a következő felé.
2. A tudatlanság meghatározza a mentális formákat.
   
   Hermész Triszmegisztosz mondja: „Minden az elme, az Univerzum mentális.” ezek szerint, a Monádnak, vagy a Szűz Szikrának a következő kettőződéseit már meghatározza a tudatlanság, és az univerzumról, amely körülvesz minket, szubjektív nézete van.

Folytatjuk...