A Tigris Lovagok

A humanizált tigris

Nerea Urcola
„Íme a Tigris Rendjének lakhelye:
a harc uralkodik, csatára hív a füttyszó”.
„A háború virágának pártája kinyílik,
kezemben a Virágos Pajzs:
A virágokkal örvendek,
a Tigris Virágával és a Sas Virágával”.
„Kitárul a Tigris Virága, amely mindig látható
a virágos obszidiánban a Szent Víznél”.
„Nincs nagyobb kincs, nincs erősebb,
ami életet adna:
Reptében a Sas,
a hegy szívében a Tigris;
azonban a Munka Kötelessége az övék is”.

Részletek a nahuák epikus énekeiből.

A prehispán Mexikó korszakában voltak ezoterikus rendek. Közülük az egyiket a Tigris-lovagok rendjének hívták; azon emberekből állt, akik őszintén törekedtek a Tudatuk felébresztésére, és, ezen túl, különféle erényeket szerettek volna kifejleszteni, hogy egy napon képessé váljanak feltámasztani magukban Ketzalkóatl-t, a mexikói Krisztust.

A tigris mindig a Bölcsességhez kapcsolódott. A renden belül elsajátítandó tulajdonságok közé tartozott az ESZESSÉG és a VADSÁG (alaposan belemerülni az életbe és szembenézni a Pszichológiai Gimnáziummal) továbbá a FIGYELÉS (a körültekintés, a misztikus figyelem, elérni az Újdonságra való Készenlét Állapotát, vagyis az Ön-megfigyelést). Az utóbbi nem csak azt tette lehetővé számukra, hogy pillanatról pillanatra éljenek, a Pillanatnyiság Filozófiája szerint, hanem egy időben azt is, hogy úgy éljék meg minden egyes cselekedetüket, mintha az volna az utolsó harc a Föld színén.

Be kellett tartsák a Munka Fegyelmét, azaz a Hamis Személyiség és a Förtelmes Pszichológiai Én (és számos aggregátuma) megsemmisítését, hogy begyűjthessék a Rózsák Háborújának Virágát, amely az önmagunk elleni harc, az egyetlen, amellyel a szív kivirágozhat. Ez okból, a kortárs antropológus, Samael Aun Weor, egyik munkájában ezt mondja nekünk: „A Transzcendentális Ezoterizmus nézőpontjaiból jól ismerem a karmokkal való üdvözlés mélyreható értelmét”.

„A macskakarmok által megragadt szívek a Beavatott Halálát szimbolizálják. Tigrissé változva, Ketzalkóatl felemelkedik, szétszaggatva annak a szívét, akit felébresztett, amíg a személyiség összes illúzióját meg nem semmisíti benne, bármiféle ragaszkodást a dolgokhoz, amelyek földhöz kötik. Valójában, a tigris eszessége és vadsága szükséges ahhoz, hogy elpusztítsuk az emberi személyiséget, és felragyogjon a Hét Kígyó Bölcsesség-Sárkánya, ami a Lefejezettnek a szimbóluma.”

Az Amazonas sűrű erdőit benépesítő számos törzsben a jaguár vagy az amerikai tigris kultuszának hódolnak, szent állatnak tartják, és még ha íjjal és nyílvesszővel, vagy akár tűzfegyverrel felfegyverkezve találkoznak vele, akkor is jobb szeretik elkerülni a találkozást, inkább visszafordulnak, inkább lemondanak a céljukról, semhogy a macskafélére támadjanak. Nagyon jól ismert az a tény, hogy a törzs sámánja vagy varázsló orvosa (vagy jobban mondva papja, a közméltóságok egyike)  képes átmenni az erdőn tigrissé változva.

Keresztül kellett menniük néhány beavatási próbán, egy kör alakú Templom belsejében, amely a Nagy Tenochtitlan-ban volt, a Napnak szentelve. Ez egy titkos helyiség volt, egy nagy barlangszerű terem, amelyet TZINACALLI-nak neveznek (a Denevér Háza); felül, a bejárati kapu szemöldökfáján egy nagy obszidián tükör lógott, és a kapu előtt egy fenyőfa máglya állt. Az éjszaka közepén hozták ide az aspiránst, és megszabták, hogy a máglyához kell mennie a sötétben, és amint a tükör elé ért, ezt kellett mondja a Küszöb Őrének: „Én a Nagy Fény Gyermeke vagyok. Sötétség, távozz tőlem!”.

A feje felett denevérek kezdtek körös-körül repkedni és visítozni, a fenyőfa elkezdett égni, a tükörben pedig csak a parázs tükröződött… Váratlanul, hangos szárnycsapás, rémisztő sikoly és egy emberi árnyék Maxtlatl-val (hagyományos népi ágyékkötő) a dereka körül, jelent meg a sötétben, és egy kard által lefejezéssel fenyegette területének merész betolakodóit.

Jaj annak az aspiránsnak, aki rémülten visszavonult! Kinyílt egy rejtett ajtó, és egy harcos megmutatta neki a profán világ útját, ahonnan érkezett. Azonban, ha kitartott Camazotz (a Denevér Isten) rohamával szemben, egy másik kapu nyílott, ahol egy Mester fogadta őt, az aspiráns képmását (amely amatl-ből készült, ami egy papírféle a prekolumbiai korszakból) elégették, mialatt más mesterek szívélyesen üdvözölték, és a Templomban hagyták, ekképpen szimbolizálva a Beavatott személyisége szenvedélyeinek halálát és a lépést a sötétségből a Fény felé.

„Kétségtelenül, az Azték Mexikó Tigris-lovagjai, azonfelül, hogy Kemény Csatához szokott harcosok voltak, rendkívüli atlétái voltak a Dzsinász Tudományának is” (a Fizikai Test bevitele a Negyedik Dimenzióba).

Ehhez a Tigris Elementális Erejét használták, a Benső Sugárzó Részecske segítségével, amelyet az a fejsze jelképezett – a villám jelképeként – amit az azték Mexikó „Tigris Emberei” gyakorta használtak. Tigrisbőrökön fekve (felvéve a nyugalomban lévő, alvó jaguár pozícióját), tudták, hogyan kombinálják a Samyasin három elemét: az Akaratot, a Képzeletet és a mély Meditációt, rezgő összhangban, mialatt kimondták a rituális mondatot: „Önmagunkhoz tartozunk”, ily módon vették fel a jaguár alakját, valóságos humanizált tigrissekké változtatták át magukat, amint beléptek a negyedik Függőlegesre.

„A Humanizált Tigris konkrét valósággá alakul át, nem csak a Prekorteziánus Mexikóban, hanem egész Közép-Amerikában is… Ily módon emberré alakulva jelenik meg, ekképpen találjuk meg Teotihuacan-ban: rituális mozdulattal emeli magasba a karjait, a rá jellemző macskalépések közben”.