Nemrég volt, amikor a Béke Világnapját ünnepelték, és akkor Mohandas Karamchand Gandhiról emlékeztek meg, a hindu ügyvédről és filozófusról, aki India felszabadítási mozgalmának volt a lelke és az erőszakmentesség atyja. Ezért pedig most megpróbáljuk tanulmányozni az A-Himsa vagyis az erőszakmentesség tanának az alapjait és azt, hogy általa mit vihetünk végbe.

A kevés pártfogója közé tartozott Samael Aun Weor és H. P. Blavatsky, akik századuk legjelesebb metafizikai kutatójaként idézték őt...

A művész születési helye Urbino, „Olaszország zöld szíve”, szülei pedig Giovanni Santi és Magia di Battista Ciarla. A sors úgy döntött, hogy gyerekként árva maradjon, de anyagi és pénzügyi támaszra talál a nagybátyjában aki segít neki a dicsőség felé vezető úton...

A nagyszerű Raffaello, aki a nagyszámú madonna és szűz a kisdeddel festmények elkészítéséről is híres, sok időt szánt e finom kompozíciók elkészítésére. Raffaello, belső természete által, az Istenanyát kereste, a csillagos egek áldott Szüzét.

Az egyiptológusok azt állítják, hogy Imhotep Memphiszben született, azonban bölcsességének köszönhetően oly sokat tett az egyiptomi orvoslásért, hogy idővel az ismeret isteneként tisztelték, és a tudományok és művészetek megalapítójaként hódoltak neki. Azt mondják, hogy Imhotep és Hertataf (Keopsz fáraó fia) voltak az ősi Egyiptom legbölcsebb emberei.

Püthagorasz Kr. E. 570 körül született a görög Szamosz szigeten. Már nagyon fiatalon vonzotta az Olimposzi Vallás, különösképpen Apolló kultusza. Azonban sem Homérosz és balladái, sem vallásának szertartásai nem enyhítették ismeretvágyát.

A »Madame Tibet« néven is ismert rettenthetetlen utazó mutatta be a nyugati világnak a keleti népek mágiáját, vallását és szokásaikat, különösképpen Tibet Világát, Lámáit és Kolostorait.

Alex Fountainmajor

1912 és 1919 között, miután különvált Freudtól, Jungnak – úgy tűnik, hogy leginkább passzívan, mintsem aktívan – képek ellenőrizhetetlen özönében volt része, onnan, amit Kollektív Tudattalannak nevezett. Ez volt – a személyi titkára, Aniela Jaffe véleménye szerint – „a nyersanyag, amely lehetővé tette a szellemi munkát, amelynek a hátralevő életét szentelte”.