Püthagorasz - a számok mágusa

Az Intuíció Világa maga a Matematika Világa. Az a Gnosztikus, aki fel akar emelkedni az Intuíció Világához, Matematikus kell legyen, vagy legalábbis rendelkeznie kell Számtani alapismeretekkel.

Samael Aun Weor

Püthagorasz Kr. E. 570 körül született a görög Szamosz szigeten. Már nagyon fiatalon vonzotta az Olimposzi Vallás, különösképpen Apolló kultusza. Azonban sem Homérosz és balladái, sem vallásának szertartásai nem enyhítették ismeretvágyát.

A Bölcsesség Kutatásában bejárja Kis-Ázsiát, meglátogatva Pherekydészt, az ókor hét Bölcsének egyikét, akitől nagy tanításokat kapott. Megismerte Orpheuszt, majd Démétér és Dionüszosz beavatási szertartásai által új dimenziókba emelkedik, amelyek erőteljesen vezetik az Istenségig.

A keresést Babilóniában folytatja, ahol megismeri az Asztronómiát; Perzsiában megismerkedik Ahura Mazda doktrínájával; Kem nap perzselte országában (Egyiptom), Szaisz és Héliopolisz városok papjaitól Ezoterikus és Matematikai tanításokat sajátít el, és, ezzel egy időben, nagyon elmélyül a Geometriában, így tágítva ismereteit és megértését az Isteni felépítéséről; Indiában pedig a Lelkek Transzmigrációjának Doktrínáját tanulmányozza, amelyet így nevezett el: Metempszichózis (lélekvándorlás). 

Beszél a Karmáról, és következetesen állítja a Lélek halhatatlanságát: „Az ember egy olyan Eredendő és Isteni Energiadarabkát hordoz a bensőjében, amely, az Asztrális Világban, túléli a test halálát, hogy aztán egy új testbe inkarnálódjon, és újabb létezést éljen meg, és mind így tovább, míg végül vissza nem tér az Istenséghez”. Ez a gondolkodásmód megújítja a Pogányságot és hatással van az Őskereszténységre.

Püthagorasz szerint a Psziché „közvetítő a két világ között: az Anyagi és a Szellemi között. A Vitális Energia az anyagban telepszik meg és él”.

Kijelenti az Elementálok és Géniuszok létezését, a közvetítő Istenségekét, mint az Olimposz Istenei, de ugyanúgy egy Felsőbb Istenségét is, minden dolgok kezdete és végeként.

Ez a filozófiai felfogás a Természetről és az Istenségről, az emberről és a Kozmoszról, mindig is jelent volt a Matematika szemszögében, mivel Püthagorasz számára minden kifejezhető volt valamilyen képlettel.

Püthagorasz számára a számok abszolút alapelvek a Számtanban; ugyanúgy alapelvek a Zenében is; a nyugalmi állapotban levő mértékek a Geometriában; a számok mozgásban levő mértékek az Asztronómiában, amelyek egyidejűleg szolgálnak még a dolgok természetét meghatározó mértékekként és azokat bemutató képviselőkként. „Isten a hang által geometrizál” – mondta Püthagorasz; „Kezdetben vala az Íge”, mondta János, Patmosz prófétája.

A Geometriai Zene Doktrínájának alapja az előbbi posztulátumban rejlik; megmagyarázza az intervallumok és a csomók létrejöttét a harmóniákban található zenei jegyek közötti távolság és a Naprendszer bolygói közötti távolság által; a Do-Re távolság megfelel a Föld-Hold távolságnak, a Re-Mi a Hold-Vénusz távolságnak, és így tovább. Ezáltal pedig a Naprendszer (és általában a teljes Világegyetem), egy hatalmas zenei pentagramma, amelyben minden bolygó a maga zenei hangját sugározza a hangok nagy spektrumában. Ez az, amit Püthagorasz, és beavatási folyamataik szolgálatában a püthagoraszi iskolák így neveznek: „A Szférák Zenéje”.

Püthagorasz tanításai végül széles körben elterjedtek, és még napjainkban is alapvetőek, habár sokan képtelenek voltak megérteni ezt a Püthagoraszi Filozófiát.