Raffaello Sanzio - egy derűs, nyugodt lélek (2)

A bölcs festő, Raffaello, a legértékesebb hozzávalót közvetíti számunkra – az Istenségben való hitet. Raffaello mindezen festményeiből, amelyeknek témája a küzdelem azzal ami a rosszat jelképezi, és a sötétség valódi legyőzői által, megértjük, hogy van remény a győzelemre.

Ha ezt a dolgot vesszük példaként, akkor egy csepp félelem vagy hitetlenség nélkül mondhatjuk:

A remény és a fény azon harcos mellett van aki minden fegyverével küzd a győzelemért!

A nagyszerű Raffaello, aki a nagyszámú madonna és szűz a kisdeddel festmények elkészítéséről is híres, sok időt szánt e finom kompozíciók elkészítésére. Raffaello, belső természete által, az Istenanyát kereste, a csillagos egek áldott Szüzét, akit a földkerekség minden kultúrájában megtalálunk, különböző neveken: Mária, Ízisz, Rheia, Kübelé, Tonantzin, Hekaté, Proserpina, Dévi-Kundalini, Demetra stb. stb. Ezek a nevek nem régmúlt korszakokban élő személyeket testesítenek meg, hanem az Istenanyát jelképezik aki nagyon szereti gyermekeit.

Félretéve ezt a kaotikus és nyugtalan XXI. századot, annak minden technológiájával, agresszivitásával, a globális felmelegedéssel és minden boldogságával és boldogtalanságával... vegyünk szemügyre egy XVI. század elejei tájat, ahol megtaláljuk Raffaellót a körülötte lévő természetet szemlélve, ahogy az erdőben sétál, a Vatikán palotájának nagy termeiben dolgozik, a műteremben vagy a festőállvány előtt, a természet és az univerzum harmóniáját követve; a harmóniát saját magában is keresve, a saját Szent Anyját kereste...

Látjátok ti, kedves olvasók és kutatók... az igazi művész az, aki tudja, hogy ő nem más, mint egy eszköz az Istenség kezeiben, és ez nagy megtiszteltetés és öröm számára, mivel az ő kezei adják tovább Isten áldott bölcsességét; Raffaello pedig igaz művész volt és marad. Ő a szimbólumokat és archetípusokat használja fel, hogy a kozmikus igazságokat jelképezze. Raffaello nem csupán „Szűz Mária és a kisded” egy ábrázolását mutatta be, e festmények által a Kozmikus Anya szeretetét továbbítja nekünk. Úgy a színek fénye és melege, mint a kompozíciók nyugalma és egyszerűsége, részei az áldott égi szűz természetének...

Abban a században, amelyben a természet könnyebben lélegzett minden ember körül és az ember is nyugodtabban lélegzett és csendesen elmélkedett a körülötte lévő dolgokon, a jóságos Raffaello, kutatásaiban a Szentanya éteri képét festette meg.

Anyai érzelmek, gyengédség és oltalom veszi körül a „Madonna del Belvedere”-t vagy a „Madonna Cowper”-t vagy a többi madonnát, amelyeket a továbbiakban bemutatunk.

Vajon merre tekint a Madonna? Mit akar nekünk átadni?... Akárhogy is értelmeznénk, nem fogjuk megérteni az elménkkel, hanem a szívünkkel kell megértenünk.

Ezen világ emberei, és ne feledkezzünk meg a saját személyünkről sem, annyiszor okozunk szenvedést a Madonnának és a kisdednek... gondolataink, cselekedeteink, érzelmeink által... és mégis, ha valóban megbánjuk bűneinket, Ő mindenért megbocsájt!...

Ha a hívő valóban elhatározza, hogy kijavítja hibáit és a szentség útjára tér, megkérheti az Istenanyát, hogy bocsássa meg a múltja karmáit, és az Istenanya megbocsájt.

Viszont ha a hívő nem javítja ki magát és nem is jár a szentség útján, akkor fölösleges az Istenanya bocsánatát kérnie, mert Ő nem fog megbocsájtani.

Az Istenanya megbocsájt azon fiainak akik mélyen megbánják bűneiket. Ő meg tud bocsájtani fiainak, mert azok az ő fiai. Minden múltbeli rossz cselekedet karmáját, az elmúlt életekből, megbocsájthatja az Istenanya. Amikor a bűnbánat teljes, a büntetés fölösleges.

Csupán a szeretet imádott Úrnőjének áll hatalmában felébreszteni gyermekeit az Élet egyetemes Szellemének mélységeiben.

Az elmének át kell alakulnia egy csendes, vihar nélküli tóvá, amelyben az egész csillagos ég visszatükröződik. Amikor az elménk nyugodt és hallgat, az Istenanyánk örvend bennünk. Ez a boldogság.

Mielőtt betöltötte a harmincadik életévét, Raffaello megfestette a csodálatos „Sixtus-Madonnát”, az egyetemes művészet igazi remekművét. A festmény függőleges síkban terül el, kompozíciója piramidális, a Szűzzel és a kisdeddel középen és a vászon jobb és bal oldalán Szent Sixtust és Szent Katalint látjuk.

A kompozíció egyensúlya és nemessége Leonardo da Vinci szép festményeire emlékeztet: „A sziklás Madonna”, „Szent Anna harmadmagával” és a „Mona Lisa”.

Ezen a festményen a Szűz, egy jelenésként egy másik világból, az éterben lebeg, tekintete különbözik a többi madonna tekintetétől, az Áldott Szűz egyenesen előre néz. E tekintet ereje és érzelme szíven találja a nézőt és elállítja lélegzetét.

A jóságos és derűs Rafael, ezzel a fenséges kompozícióval és sok más festményével amiket sajnos nem említettünk, évszázadok óta örvendezteti szívünket és biztosan továbbra is örvendeztetni fogja...

Utazását e világ vizein ugyancsak egy április 6-ai napon fejezte be, 152o-ban, 37 éves korában. Raffaello, a derűs, nyugodt lélek, egyetlen célért harcolt: harmóniában lenni saját magával és az Univerzummal.

Vajon sikerült neki? Ez biztosan nem a mi dolgunk. De valamit meg kell tennünk... szemléljük derűsen e nagy mester csodálatos remekműveit. Ezáltal megismerjük azt aki Raffaello volt és marad; kissé jobban megismerhetjük magunkat, és biztosan más szemmel fogunk tekinteni erre a nagyszerű Univerzumra, amelynek részei vagyunk, de nem valami büszke felfedezőként, hanem gyermekekként, akik először fedezik fel anyjuk tekintetét, derűsen, nyugodtan... boldogan.

Vissza az első részhez...

Kivonatok Nt.M. Samael Aun Weor műveiből.