A mitománia

1. A MITOMÁNIÁRA VALÓ TERMÉSZETES HAJLAM

Szeretnék hangsúlyozni egy aggasztó dolgot, amit sok év folyamatos megfigyelés és tapasztalat által lehetőségünk volt megerősíteni. Egyszerűbben kifejezve, a „MITOMÁNIÁRA” célzok, egy jellegzetes hajlamra azok között, akik különféle metafizikai iskolák tagjai.

Kétségtelenül nagyon derék emberek, hallucinációk után, egyik napról a másikra mitomániássá válnak. Vitathatatlan, hogy ezeknek a szubjektív pszichéjű mitomániásoknak szinte mindig sikerül sok tudatlan embert összegyűjteniük, akik a követőik lesznek.

A mitomániás olyan, mint az alap nélküli fal, egy könnyű lökés elég és törmelékké válik.

A mitomániás hiszi, hogy az okkultizmus olyan, mint „egy szempillantás” és egyik napról a másikra Mahatmának, feltámadt Mesternek, Hierofánsnak, stb. állítja magát.

A mitomániás általában leküzdhetetlen csábításokkal küzd és mindig attól szenved, amit úgy neveznek: „a nagyszerűség delíriuma”.

Az effajta emberek Mesterek reinkarnációiként vagy képzeletbeli, mesés, legendás hősökként mutatják be magukat.

Mindemellett világos, hogy hangsúlyoznunk kell valamit, ami magyarázatot érdemel.

Az állati tudatalatti egoikus központjai meghatározott mentális csoportokat követhetnek; asszociációkon és képzeletbeli reflexeken keresztül olyasmiket szülhetnek, mint a „szellemek”, de ezek szinte mindig csak csalóka alakok, a többszörözött „énjeik” megtestesülései.

Némely „pszichikai aggregátumnak” nem okoz nehézséget „Jézus Krisztus” alakjának felöltése, hogy így adjon hamis jóslatokat…

Bármely, ezen entitások közül, amelyek együtt alkotják azt, amit Egónak nevezünk, képes arra, ha úgy akarja, hogy felvegye egy Mahatma vagy Guru alakját és aztán, amikor az álmodó felébred, azt fogja gondolni magáról: „Egy Önmegvalósított ember vagyok, egy Mester”.

Ezzel a dologgal kapcsolatban meg kell figyelnünk, hogy minden ember tudatalattijában megvan a latens hajlam az állásfoglalásra és a megszemélyesítésre.

Sok Ázsiai Guru főként emiatt figyelmezteti előre tanítványait az önámítás minden lehetséges formájára, mielőtt beavatná őket a Transzcendentális Mágiába.

A mitomániás azzal henceg, hogy megvilágosodott, anélkül, hogy felszabadította volna az Esszenciát, anélkül, hogy akár a Megtermékenyítő Gyöngyöt birtokolná.

A mitomániás egyik napról a másikra meg szeretne világosodni; henceg azzal, hogy bölcs és Istennek hiszi magát.

Samael Aun Weor: Az Aranyvirágzás Misztériuma – 25. fejezet

A Misztikus Büszkeség a belső FARIZEUS egyik tulajdonsága.  Akik azzal büszkélkednek, hogy Beavatottak, Szentek és Bölcsek, anélkül, hogy megalkották volna a Szoláris Testeiket, úgy, hogy még soha nem dolgoztak a Kilencedik Szférában, úgy, hogy még nem érték el a Második Születést, azok végül lemondanak a szexualitásról és kifejlesztik a visszataszító „Kundartigátor szervet”.

Nagyon nehéz rámutatni az „őszinte félrevezetettek” hibáira, mert úgy érzik, szuper-transzcendensek. Isteneknek állítják magukat, úgy, hogy lábaikat még a Szent Lépcsők első fokára sem tették.

Karácsonyi Üzenet 1967–1968. 28. fejezet

2. A SZOMORÚ VALÓSÁGA ANNAK, AMIK VAGYUNK

Fordítsuk figyelmünket például a Büszkeségre. Nem csak azok büszkék, akiknek van pénzük; akikhez, úgymond, kegyes volt a sors; akiknek új autójuk van és örülnek neki. Létezik egy másfajta büszkeség; szeretnék nyomatékosan a MISZTIKUS BÜSZKESÉGRE mutatni. A pszeudo-ezoterizmus és pszeudo-okkultizmus néhány iskolája ezt mondja: „a Fejlődés Törvénye által egy napon Kimondhatatlan Istenekké válunk; az emberi lény arra van rendeltetve, hogy Istenné váljon”…

Az efféle tanítások nyilvánvalóan kizárólag a MISZTIKUS BÜSZKESÉGHEZ, a SZELLEMI HIÚSÁGHOZ, a MITOMÁNIÁHOZ vezetnek. Még ha az ember egészen hibátlan is lenne, valójában még akkor is, ha egy Bódiszatvává is válna, az ember egyáltalán nem lesz több mint: egy ember…

Isten „az Atya, aki titkon van”, és csakis Ő Isten. Ha egy ember igazán hibátlan, ha egy Bódiszatva, az Atya megfoghatja azt az embert és az Ő elméjébe, vagy az Ő szívébe helyezheti, vagy megteheti, hogy az az ember Érte dolgozzon valahol, az az ember így tegyen valamit; azonban, ha az az ember, az a „haszontalan” Istennek érzi magát, ez a Mitománia legrosszabb fajtája.

Az emberek emberek; semmivel sem többek ennél: emberek. Isten az Isten. Mi azonban csak emberek vagyunk. Az, aki büszkeséget érez, amiért itt az elmében szerzett némi ismeretet a Pszeudo-Ezoterizmusról vagy Pszeudo-Okkultizmusról, és úgy hiszi magáról, hogy egy nagy Beavatott stb. stb. stb., Mitomániába zuhant, önteltté lett…

Egyikünk sem több egy nyomorult hernyónál a föld sarában. Amikor ezt mondom, magammal kezdem. Nem vagyok több ennél: egy nyomorult hernyó a világ sarában…

Isten az Isten; Ő Isten! Mi nem vagyunk Istenek, pusztán hernyók a föld sarában. Nevetséges azt gondolni, hogy Istenek vagy Bölcsek vagyunk…

Tehát végeredményben, kedves barátaim, nem válhatunk „Lelki szegényekké” ha önteltek vagyunk, hamis nézetekkel, fantáziákkal telve önmagunkról…

Amikor felismerjük saját értéktelenségünket és belső nyomorúságunkat, amikor nem érezzük magunkat sem magasztosnak, sem annyira Istennek, sem oly Bölcsnek; amikor megértjük, hogy éppúgy bűnösök vagyunk, mint mindenki, akkor már nem vagyunk önteltek és így „Áldottak” leszünk…

Az Ötödik Evangélium: Lunáris örökségünk megsemmisítése

Majd megtörténhet például, hogy egy személy birtokolja a Szíriusz Csillagkép egyik Istenének a „magját”; odaát a Szíriusz egy tanítványa; azonban, ebben az életében ennek a személynek van egy teste, amely az Energiák egy bizonyos fajtáját fogadja, átalakítja és a planetáris szervezet különböző rétegeibe közvetíti azokat az energiákat; ezek a tények, és semmi több.

Igen, hordoz egy csírát belül, a szexuális mirigyeiben…, a csíra fejleszthető; azonban az is megtörténhet, hogy nem éri el a kifejlődést. Úgy élve, mint bárki más, mint egy egyszerű ember, csak egy senki. Mitől lesz különleges a karmája? Mitől lesz ő valaki különleges az Univerzumban? Ő egy szegény együgyű, csakúgy, mint én vagy bárki más! Ez a nyomasztó igazság! Tehát, térjünk a valóság mezejére és HAGYJUNK FEL A MITOMÁNIÁVAL, mert a mitománia rombolja a Gnosztikus Mozgalmat.

Az Ötödik Evangélium: Lépések a Mindentudás felé

3.AZ ALÁZAT NEHÉZ ÖSVÉNYE

Amikor sikerül megsemmisítenünk a Büszkeség pszichikai aggregátumát, akkor az ALÁZAT kimondhatatlan erénye kikristályosodik bennünk…

Beszédünk ezen részében el kell mondanom, hogy sajnos sok okkult és ezoterikus jellegű szöveg a MISZTIKUS BÜSZKESÉGBE vezeti az embereket; ez súlyos…

Nagytiszteletű és híres szerzők állítják, hogy „Istenek vagyunk”, hogy „mindegyikünk egy Isten”. Ez az állítás, nyilvánvalóan, megerősítheti a Misztikus Büszkeségünket (ami olyan sok kárt okozott az Ön-Megvalósítás Útjának), mert ha egy személy meg van győződve arról, hogy ő egy Isten, akkor könnyen MITOMÁNIÁBA eshet…

Kétségtelen, hogy az ember nem válhat valódi megvilágosodottá, ha önteltséggel van teli. Nem tudnék egy olyan Istent elképzelni, aki részeg, aki paráználkodik, aki házasságtörő, verekedő, önző, irigy, féltékeny, kéjvágyó, stb. Mi ezek mindegyike vagyunk, igazán.

Nagyon szomorú voltam, mikor az okkultizmus, stb. (nem szeretnék semmilyen szervezetet megnevezni, mert néhányuk nagyon tiszteletreméltó), szövegeiben örökösen ezt az ártó állítást találtam, hogy: „mi Istenek vagyunk”.

Jobb komoly embernek lenni és elfogadni a tényeket; nyissák ki a szemeiket és ne alkossanak hamis illúziókat. Eszünk, iszunk, paráználkodunk, házasságtörést követünk el, gyűlölünk, kritizálunk, irigyek vagyunk, stb. Gondolják, hogy létezik egy ilyen Isten? Helyesebb azt mondanunk: „Haszontalan hernyók vagyunk a föld sarában” és jobb meggyőződni afelől, hogy tényleg ezek vagyunk. Ha meg akarunk erről győződni, csak őszintének kell lennünk önmagunkhoz.

Ha figyelmesen megvizsgáljuk a létezésünket, fel kell fedeznünk, hogy az valójában nem a világ hét csodájának egyike. Önmagunknak és az életünknek ez a vizsgálata csodálatos következményekkel fog járni, mert lehetővé fogja tenni számunkra, hogy megtudjuk, mik vagyunk, hogy megértsük, csupán szegény bűnösök vagyunk, haszontalan hernyók a föld sarában... Így hát a TERMÉSZETESSÉG ÉS ALÁZAT ÚTJÁN kell járnunk.

Amikor valóban megsemmisítjük a Büszkeség pszichikai aggregátumát, akkor az Alázat becses erénye kristályosodik ki bennünk. Figyelembe kell vennünk, hogy a büszkeség nem csak a társadalmi pozíciókon alapul, pénzen, családi származáson, stb. Van egy másfajta Büszkeség, ami sokkal rosszabb, mint a büszkeség előbbi formái. A MISZTIKUS BÜSZKESÉGRE utalok: azt hinni, hogy Szentek, Bölcsek, Istenek vagyunk; azt hinni, hogy senki sem nagyobb nálunk, hogy Nagy Beavatottak vagyunk, stb. stb.

Ez valóban súlyos, mert így gondolkodva, a Büszkeség soha nem engedi meg nekünk, hogy megfelelő viszonyunk legyen Lényünk felsőbb részeivel. Amikor valaki nem tud helyes viszonyba kerülni a Lény felsőbb részeivel, nem élvezheti a Megvilágosodást sem; akkor az ember kénytelen könyvekben, az olvasmányokban, előadókban bízni, de soha nem lesz misztikus tapasztalata Arról, Ami Valós.

Tehát, ezen tanulmányokban mindenekelőtt sürgősen fel kell számolnunk magunkból a Misztikus Büszkeséget, ami nagyon veszélyes. Ha sikerrel járunk, akkor az Alázat drága erénye fog virágzani bennünk.

Az Ötödik Evangélium: A Lelkünk kikristályosításának Szüksége

Folytatjuk...