A Lény Szintje

Kik vagyunk? Honnan jövünk? Merre tartunk? Mi a lét értelme? Miért élünk?...

Kétségtelen, hogy a szegény “Intellektuális Állat”, amelyet helytelenül embernek neveznek, nemcsak, hogy nem tud, de nem is tud róla, hogy nem tud...

A legrosszabb mindebből az oly bonyolult és annyira különös helyzet amiben vagyunk, ismeretlenek előttünk a tragédiáink titkai, és mindemellett meg vagyunk győződve arról, hogy mindent tudunk...

Vigyenek egy “Intellektuális Emlőst”, egy olyan személyt, aki oly nagyon befolyásosnak hiszi magát az életben, a Szahara közepére, hagyják ott, minden oázistól távol, és figyeljék repülőből, hogy mi történik...

A tettek önmagukért fognak beszélni: Az “Intellektuális Emberszabású”, annak ellenére, hogy erősnek képzeli magát, mintha másfél ember volna, alapjában véve csak ijesztően gyenge...

A “Racionális Állat” száz százalékban buta; önmagáról a legjobbakat gondolja; azt hiszi, hogy csodálatosan fejlődhet az Óvodában, az Etikai Kódexekkel, az Elemi Iskolában, az Érettségivel, az Egyetemen, apuka jó hírével, stb., stb., stb.

De sajnos, ennyi tanulás, jó modor, címek és pénz mögött, tudjuk azt, hogy bármely gyomorfájás letör minket, és alapjában véve továbbra is boldogtalanok és nyomorultak vagyunk...

Elég elolvasni az Világtörténelmet ahhoz, hogy tudjuk, ugyanazok a barbárok vagyunk, a régi  időkből, és hogy javulás helyett rosszabbá lettünk...

A XX. század, látványosságaival, háborúival, a prostitúcióval, a világszodómiával, a szexuális degenerálódással, a drogokkal, az alkohollal, az elképesztő kegyetlenséggel, a szélsőséges perverzitással, szörnyűségeivel, stb., stb., stb., maga a tükör, amelyben szembe kell néznünk önmagunkkal; tehát nincs megalapozott okunk rá, hogy egy magasabb fejlődési szint elérésével dicsekedjünk.

Azt gondolni, hogy az idő fejlődést is jelent, abszurd; sajnos a “művelt tudatlanok” továbbra is be vannak skatulyázva az “Evolúció Dogmájába”...

A “Fekete Történelmünk” minden gyászos lapján ugyanazokat a rémisztő kegyetlenségeket, ambíciókat, háborúkat stb. találjuk...

Mégis, “Szuper-civilizált” kortársaink még meg vannak róla győződve, hogy a háború valami másodlagos, egy múló baleset, amelynek semmi köze az általuk világgá kürtölt “Modern Civilizációhoz”.

Természetesen ami számít, az mindenkinek a saját létezési módja; egyesek alkoholisták, mások absztinensek lesznek, egyesek becsületesek, mások szégyentelenek, mindenféle megtalálható az életben...

A tömeg az egyének összessége; amilyen az egyén, olyan a tömeg, olyan a Kormány stb. ...

A tömeg tehát az egyén kiterjesztése. A tömegek, a népek átalakítása lehetetlen, ha az egyén, ha minden személy nem változik meg...

Senki sem tagadhatja, hogy léteznek különböző társadalmi szintek; vannak vallásos emberek és a bordélyházak emberei; vannak kereskedők és falusiak, stb. ...

Ugyanígy a Lénynek is vannak különböző Szintjei. Amik vagyunk a bensőnkben, csodálatosak vagy ravaszak, nagylelkűek vagy zsugoriak, hevesek vagy békések, ártatlanok vagy kéjvágyók - ezek vonzzák az élet különböző körülményeit...

Egy kéjvágyó mindig jeleneteket, drámai helyzeteket, sőt erkölcstelen tragédiákat vonz maga után, amelyekben intenzíven részt vesz...

Egy részeges részegeseket vonz, és mindig bárokban, kocsmákban lesz, ez magától értetődik...

Mit fog az uzsorás, az egoista vonzani? Mennyi problémát, börtönt, szerencsétlenséget?

Mégis, a fájdalommal teli világ belefáradt már a szenvedésbe, meg akar változni, lapozni akar a történelmében...

Szegény emberek! Meg akarnak változni, és nem ismerik a módszert; zsákutcába jutottak...

Mindaz, ami tegnap történt velük, megtörténik ma is, és meg fog történni holnap is; mindig ugyanazon hibákat ismétlik, és nem tanulják meg az élet leckéit, még ha ágyúval lőnek rájuk sem.

Az életükben minden végtelenül ismétlődik; mindig ugyanazokat a dolgokat mondják, ugyanazt teszik, ugyanazokról a dolgokról panaszkodnak...

A drámáknak, komédiáknak és tragédiáknak ez a fárasztó sorozata addig fog ismétlődni, amíg magunkban hordozzuk a nemkívánatos elemeket, mint a Harag, Kapzsiság, Paráznaság, Irigység, Gőg, Lustaság, Falánkság, stb., stb.

Milyen a mi erkölcsi szintünk? Jobban mondva: Melyik a „Lényünk Szintje”?

Mindaddig, amíg a „Lény Szintje” nem változik meg gyökeresen, folytatódni fog a nyomorunk, jeleneteink, szerencsétlenségünk és nyomorultságunk ismétlődése...

Mindazok a dolgok, minden körülmény, amelyek a külvilágunkban zajlanak, a világ színpadán, ezek kizárólag annak a tükröződései, amit önmagunkban hordozunk.

Így hát jó okkal és méltósággal állíthatjuk, hogy a “a külső a benső tükröződése”.

Ha valaki megváltozik belül, és ha ez a változás gyökeres, a külvilág, a körülmények, az egész élete is megváltozik ennek a következményeként.

Ezekben az időkben (1974-ben) megfigyeltem egy embercsoportot, akik elfoglaltak egy idegen területet. Itt, Mexikóban, az ilyen embereket a különös „EJTŐERNYŐS” jelzőt kapják.

Ezek az emberek a Churubusco nevű vidéki teleppel szomszédosak, nagyon közel a saját házamhoz, így alaposan meg tudtam figyelni őket...

Szegénynek lenni sohasem lehet bűn, de a legsúlyosabb nem ebben rejlik, hanem a „Lényük Szintjén” van...

Ezek az emberek minden nap verekszenek, berúgnak, kölcsönösen sértegetik egymást, saját sorstársaik gyilkosaivá válnak, fertőzött kunyhókban laknak, ahol a szeretet helyett a gyűlölet uralkodik...

Többször gondoltam arra, hogy ha ezek közül az egyének közül bármelyik is eltüntetné a bensőjéből a gyűlöletet, a haragot, a paráznaságot, a részegességet, a pletykálkodást, a kegyetlenséget, a rágalmazást, az irigységet, az önzést, a gőgöt, stb., az másféle embereknek tetszene, és a egyszerűen „Pszichológiai Affinitások Törvénye” alapján sokkal kifinomultabb, spirituálisabb emberekkel társulnának; ezek az új kapcsolatok döntőek lennének egy gazdasági és gazdasági változás szempontjából...

Ez lenne a rendszer, amely lehetővé tenné egy ilyen egyénnek, hogy otthagyja a „disznóólat”, a mocskos “kloákát” amelyben él...

Így hát, ha valóban akarunk egy gyökeres változást, az első dolog amit meg kell értenünk az, hogy mindegyikünk, (legyen fehér vagy fekete, sárga vagy rézbőrű, tudatlan vagy tanult ember), bizonyos, hogy a “Lény valamely Szintjén” áll.

Melyik a mi „Lényünk Szintje”? Elmélkedtek-e már önök ezen a dolgon? Lehetetlen volna átlépni egy másik szintre, ha figyelmen kívül hagynánk a jelenlegi állapotunkat.

Samael Aun Weor, Forradalmi pszichológia - I. Fejezet - "A Lény Szintjei"