Vallás - a Gnózis egyik pillére

Ha a nagy Vallásokról egy összefoglaló tanulmányt készítenénk, felfedeznénk, hogy mindegyikük ugyanazon pilléreken alapszik.
A VALLÁS a “RELIGARE” (spanyolul a vallást „religion”-nak írják)  kifejezésből ered, más szóval, hogy minden egyes vallásos elv alapcélja a “re-ligare” (a re-ligare jelentése újrakötés), a visszatérés az egyesüléshez személyes Istenségünkkel, a visszatérés az eredendő kiindulási ponthoz, a kísérleti filozófia LÉNYÉHEZ.
Valójában, csak EGY, egyetlen VALLÁS létezik, EGYETLEN és KOZMIKUS. Ez a vallás, az időt és az emberek szükségleteit figyelembe véve, különböző formákat ölt.
Így a vallási háborúk abszurdnak bizonyulnak, mivel lényegében, mindegyik az EGYETEMES KOZMIKUS VALLÁS egy változata.
Ennek a kijelentésnek a tökéletes bizonyítéka az összes vallás rengeteg szimbológiai és teológiai megfeleléseiben található. Nyilvánvaló a szeretet, amelyet világ összes misztikus intézménye érez az Isteni iránt: ALLAH, BRAHMA, TAO, ZEN, I.A.O., INRI, MONÁD, LÉNY, ISTEN stb., stb., stb.
A Mártírok, Szentek, Szüzek, Angyalok és Kerubok azonosak a pogány mitológia Isteneivel, Félisteneivel, Titánjaival, Szilfjeivel, Küklopszaival és Hírnökeivel.
A keresztény Trimúrti: az Atya, a Fiú és a Szentlélek; megfelelői megtalálhatók az összes vallás Trimúrtiaiban: Ozirisz, Ízisz és Hórusz Egyiptomban; Brahma, Visnu és Síva Indiában; Kether, Chokmah és Binah a Kabbalában, stb.
Minden kultusz rendelkezik saját Egekkel (felsőbbrendű dimenziók vagy a héber Kabbala Eonjai) és a fordítottjával: a Poklokkal, amelyeket még “Avernus” (a rómaiaknál), “Tartarosz” (a görögöknél), “Pátala” (az indiaiaknál), “Miktlán” (az aztékoknál) és “Sibalba” (a majáknál), stb., néven is ismerünk.
Jézus Krisztust a perzsáknál Óhrmazd, Ahura-Mazda ábrázolja, aki a bennünk lakozó Ahrimannak (Sátán) szörnyű ellensége. Az indiaiak között Krisna a Krisztus és Krisna Evangéliuma nagyon hasonlít a Názáreti Jézuséhoz. Az egyiptomiak között Ozirisz a Krisztus, és mindenki, aki magába inkarnálta őt, tulajdonképpen egy Ozirifikált volt. A kínaiak között Fu-hszi a Kozmikus Krisztus, aki a Ji-csinget írta, a törvények könyvét, és aki Sárkányminisztereket nevezett ki. A görögök között Krisztust Zeusznak hívták (a római Jupiter), aki az Istenek Atyja. Az aztékok között Kecalkoatl a Mexikói Krisztus. A germánok Eddájában Baldr a Krisztus, akit Hödr gyilkolt meg, a Harc Istene, egy fagyöngynyílvesszővel, stb. Így a Kozmikus Krisztust megtalálhatjuk milliárdnyi archaikus könyvben és ősi tradíciókban, melyek eredete több millió évvel Jézus előtti...
Mária, Jézus Anyja, ugyanaz, mint Ízisz, Júnó, Démeter, Cseresz, Májá, Tonacin, stb., aki fiát szeplőtelen fogantatás által kapta. Fu-hszi, Kecalkoatl, Buddha és még mások, a szeplőtelen fogantatás gyümölcsei. Ez valójában az összes antik kultuszban megtalálható.
Mária Magdolna, minden kétséget kizárva, azonos az összes vallásból Szalambó, Mátra, Istára, Asztartája, Aphrodité és Vénusz. A vétkező megtért Mária Magdolna azonos a wagneri drámából Gundryggiaval, Kundryval.
Minden ősi kultusz megpróbálta elvezetni az embert az EGYETLEN NAGY IGAZSÁGHOZ, és ennek az eredménye a meglepő hasonlóság az összes vallási forma közt, a szimbólumok, az eszmék ismétlődése, stb.
Olyan mondatokat hallani, mint: „Nálam van az igazság” vagy “az én vallásom az egyetlen, ami valamire is szolgál”, nagymértékű beképzeltségre és tudatlanságra vall.
Mégis, ezt a gondolatmenetet követve, figyelembe kell vennünk egy rendkívülien fontos dolgot: az összes felfogás, tanítás és a vallási kultuszok irányelvei, semmit sem használnának, ha nem próbálhatnánk ki magunkon...
Ebből az okból, a vallással kapcsolatban, mi, a vallásosságot a legmélyebb alakjában tanulmányozzuk. A Gnózis a Vallások tudományát tanulmányozza.
A vallásosság, amivel mi rendelkezünk, rendkívül tudományos. A Gnózis nem nyugszik bele egy trónon ülő, élőket és holtakat ítélő Isten létezésének elfogadásába. A gnosztikus, a tapasztalat, az átélés, az ellenőrzés bizalmában hisz, nem az elméletekben.
Ezekben az időkben, amiben most élünk, a vallás elvált a tudománytól, és a tudomány a vallástól. Egyesek harcolnak mások ellen, mások egyesek ellen. Mindenki úgy érzi, hogy birtokolja az igazságot, senki sem érzi azt, hogy hibázik.
Mégis, az a vallás, amely lenézi a tudományt, egy száz százalékig üres, fanatikus és dogmatikus vallás. A tudomány, amely lenézi a vallást egy materialista, ateista, az összes értékében és elvében foghíjas tudomány.
Nem az ellentétekben találja meg balzsamát, ki az igazságot szomjazza. A tézisnek és antitézisnek a szintézis felé kell irányulnia; egy spirituális tudomány és egy tudományos spiritualitás felé kell törekednünk. Félre kell tennünk a fogalmi dualizmust, sürgős és halaszthatatlan társulnunk egy transzcendentális rendszerhez; egy vallásos tudományra és egy tudományos vallásra van szükség.