A teremtés kabbalisztikus tudománya

Érdekes, hogy a Gnózis az eredendő anyagot, amely által megvalósult a Teremtés, magának az Absztrakt Abszolút Térnek a kebelébe helyezi. Ezt az anyagot, amelyet a gnosztikusok „PRAKRITI” névvel illetnek, hindusztáni terminológiát használva, a Kozmikus Nappal kezdetén három különleges minőség jellemezte, amelyeknek a neve: GÚNÁK. A „GÚNA”, szó szerint vagy értelem szerint: „a kaotikus vagy elsődleges anyag eredendő minősége”.

Az első a Rajasz Gúna, a második a Tamasz Gúna, és ezek mellett van még a Szattva Gúna. A Rajasz Gúna a LÉNY CSELEKVÉSÉNEK természetét jellemzi; a Tamasz Gúna a LÉNY NEM-CSELEKVÉSÉNEK természetét jelöli, a Szattva Gúna pedig a LÉNY EGYENSÚLYÁRA utal.

Kétségtelen, hogy a gnosztikusok számára a LÉNY nem egy filozófiai elmélet, sem holmi fogalom; a LÉNYT, gnosztikus értelemben, egyféle Isteni Energiának tekinthetjük, amely az Emberben belül lüktet, vagy más szavakkal, ez a PNEUMA vagy Isteni Szellem, minden ősi gnosztikus szövegben, és most is időszerű és jelen van az ember életének minden területén.

A kortárs Gnózis olyan módszerekkel és ezoterikus tudománytárgyakkal rendelkezik, amelyek által minden férfi és nő elérheti a saját igazi benső valóságát, mondhatni, a saját Valódi benső Lényét; ez a LÉNY pedig, amely ugyanabból a Monádból kelt életre, amelyről Leibniz is beszélt, és amely a (lényegében gnosztikus) püthagoraszi doktrínának köszönhetően a PÜTHAGORASZI MONÁD nevet kapta, az eredendő teremtés vagy Kozmikus Nap hajnalából ered; ez az Emberi Lélek, amely az AEONOKBÓL, avagy a Tér Felsőbb Dimenzióiból ereszkedik le a földi vagy anyagi világba. Amikor pedig megérkezik ide, azért fog harcolni, hogy visszakapcsolódjon az Isteni Szellemhez, amelyből kiáramlott. A Lélek ezen utazását nevezik a mai gnosztikusok a Lény benső Önmegvalósításának.

A Gnosztikus Teológia szilárdan rámutat, hogy az ember lelke, az Angyalok lelke, a világegyetem Isteneinek és Istennőinek lelke, a világok, a galaxisok felépítése stb., kozmikus anyagból (hindusztáni nyelven Prakriti) volt és van megalkotva, a maga jellemzőivel, amelyeket az imént leírt Gúnákkal jelöltünk. Mielőtt még megkezdődött volna a Kozmikus Nappal vagy Mahamanvantára, az említett Gúnák kiegyensúlyozottak voltak, mivel kapcsolatban álltak a PANTOKRÁTORRAL, vagy a teremtő Istennel.

Azonban, amikor a teremtés megkezdődik, és fokozatosan megvalósul a Kozmosz megjelenése, amelyben létrejön az élet, a maga különféle megnyilvánulásaiban, akkor a Gúnák, vagy a kaotikus anyag tulajdonságai, a felsőbb akarattól való távolságnak köszönhetően, elkezdenek kibillenni egyensúlyukból. Emiatt törvények és újabb törvények lettek megalkotva, hogy uralják az említett világrendeket, és mindazt, ami azokban létrejött.

Pistis Sophia (az Emberi Lélek) szerencsétlenségére, létrejöttek ezek a Törvények, különféle (pozitív és negatív) hatások és gátak, amelyeket felállítottak és amelyek, következésképpen, Pistis Sophia számára visszahódítandó területekké és reá váró próbákká alakulnak az ő beavatási útján. Kétségtelen, hogyha már a szerencsétlenségbe zuhan, hogyha az összes Törvénynek fogja marad, akkor Pistis Sophia a maga teljesen kiegyensúlyozatlan kozmikus anyagának jegyeit fogja hordozni.

Így hát, a Rajaszikus Gúna egoista cselekvéssé alakul (a LÉNY cselekvése helyett), a Tamaszikus Gúna az én vagy az állati egó nem-cselekvésévé alakul (vagyis lustasággá és a LÉNY cselekvésének visszautasításává), a Szattvikus Gúna pedig eltűnik, és vele együtt megszűnik a lelki békesség is. Ez a rendetlenség alakul át a Földön az ember valamennyi szenvedésének közös okává, és hozzájárul azon, teljes pszichikai keveréknek a megszilárdulásához, amely Pistis Sophia-t bebörtönözi és állandóan korbácsolja.

A Sorbonne Egyetem nagy professzora és filozófusa, Serge Hutin, a „GNOSZTIKUSOK” c. kis művében ilyen dolgokat állít:

„A bebörtönzött, egy alsóbb és rosszindulatú világba hajított gnosztikus, elhagyatottnak érzi magát a sivatagban és vigasztalanságban, egy rettentő és hatalmas magányosság áldozataként; kétségbeesetten sóvárog egyféle túlvilágra, egy olyan vidékre, amelyet az igaz élet, a szabadság és a teljes élet helyének fog fel. Mi, és ez a Gnózis egyik kulcsszava, idegenek vagyunk a világtól és a világ idegen tőlünk (étranger). A Gnosztikus felfedezi, hogy eredendő eszenciájának köszönhetően a túlvilághoz és a Kiválasztottak fajához (génos) vagy a Rendíthetetlenekhez tartozik, a felsőbb, hiperkozmikus lényekhez. Hogyha saját országán kívül érzi magát, a földi világba száműzve, az azért van, mert marcangoló nosztalgiát érez eredendő hazája iránt, ahonnan lehullott”.

Ez a lelki ön-elszigetelés, a Gnózis szerint, az emberek lelkét képtelenné tette az isteni misztériumok megértésére, és ezen ördögi szörnyek (én-ek, egók) által irányított marionetté redukálta. Így ismerte meg az ember a fájdalmat és a halált, az állapota pedig, ettől kezdve, az Isteni Törvények rabszolgasága lett, amely örökkévalóságok óta bünteti.

A Gnosztikus Evangéliumoknak megfelelően, az angyalok bukása előtt, Pistis Sophia eredendő ragyogásnak örvendett, otthona pedig a Pleróma volt, egy Aeon, amelyben a fény soha nem emészti fel magát. Ez az Aeon azon magasrendű Aeonokhoz tartozik, amelyek a gnosztikusok Abszolútját alkotják.

A filozófus és Nt.M. Samael Aun Weor ezeket a rendkívül-szentséges tájakat a következőképpen írja le:

Az Abszolút a mi valódi otthonunk, ahonnan egy napon kilépünk és ahová egy napon a Kozmosz Mestereinek tunikáját felöltve térünk vissza. Ott végtelen boldogságban fogunk élni, és a felsőbb árnyak erőteljes bölcsessége közepette (ez utóbbi dolgot a bűn által megadott ismeretből végzett kivonásként kell érteni, a bűnnek a megtisztuláson keresztüli, megfelelő elhagyásával).

Az isteni megnyilvánulás ezen tájain, úgy tartja a Gnózis, csupán az egyetlen Törvénye létezik, amely nem más, mint a Mindenható Atyáé (a Közös Kozmikus Örök Atya), és, következésképpen, csupán a mindent átható felsőbb boldogság uralkodik.

Ebben a Fényóceánban, a mindenkori Gnózis szerint, az anyagból hiányoznak a bűnök, és ebből az okból kifolyólag a rend uralkodik, a teljes egyensúly, az örök békesség stb.

A múlt században (XX. század) az örök Gnózis visszaállítója, Nt.M. Samael Aun Weor, a saját megéléseire és kutatásaira támaszkodva, megteremtett egy tantörzset, amely feltárja az emberiségnek a lelki anyaghoz kapcsolódó megszabadulásának valamennyi misztériumát. Ez a tantörzs nem csupán a több mint hetven művének és a híveinek és tanítványainak leadott nyolcszáz előadásának dialektikájából áll, hanem, ráadásként, egy rendkívüli dialektikából, amely az emberi lény számára lehetővé teszi, hogy megvalósítsa önmagában a fent említett BENSŐ FORRADALMAT.

Kivonat „AZ EMBER, A TÖRVÉNYEK ÉS AZ ABSZOLÚT”  c. könyvből – Oscar Uzcátegui (Nt.M. Kwen Khan)