Skip to content
Nt.M. Samael Aun Weor: Gnózis - Pszichológia - Alkímia - Asztrológia - Meditáció - Kabbala
Az Igazságról való véleményünk, bármilyen tiszteletreméltó is legyen, semmiképpen sem az Igazság.

A Kabbala forrásai

Nyomtatás E-mail
Írta: VOPUS   

KABBALA – etimológia és értelmezések

A „kabbala” szó, egyes kutatók szerint, a héber „QUEBIL”  vagy a káld „KABBALAH” szavakból eredhet.

Amennyiben a zsidó eredetet vesszük alapul, akkor legfőképpen arra a formájára utalunk, amelyikben a középkori Európa fogadta el: ÉRTELMEZÉS; ha pedig káld eredetű a szó, akkor a Kabbalát egy MÁGIKUS TUDOMÁNYKÉNT vagy a MÁGIA TUDOMÁNYAKÉNT határozzuk meg.

A Kabbala forrásai - kabbalista bölcs

Az ÉRTELMEZÉS jelentésre utalva, természetesen feltesszük a kérdést: Minek az értelmezése? A Gnózisban, a kabbalai elemzések által tanulmányozhatjuk bármely vallási áramlat bármely szövegét, mert minden vallás egyetlen etalon mintamértéke után készült, ami maga a Kabbala. Megfigyelhetjük, hogy minden vallási szövegben beszélnek bizonyos szimbólumokról, mágikus szavakról, számokról, és mindezek beleillenek a Kabbala különböző áramlataiba. A középkorban pedig a zsidó rabbik közül sokan valóban ezoteristák voltak, és őket tartották a legalkalmasabbnak a legnehezebben értelmezhető könyvek leghomályosabb részeinek értelmezésére, mint amilyen az Ótestamentum is. Mindent, ami Mózes ötödik könyvéhez (deuteronomium), a Leviták könyvéhez, a Teremtés könyvéhez, a Kivonulás könyvéhez (Exodus), a Számok könyvéhez (Numeri) tartozik, az emberek szó szerint értelmeznek, és egy ilyen értelmezésben pedig nincs semmiféle jelentésük.

A MÁGIA TUDOMÁNYA értelmezés megközelítésében az ezoterikus tanítások és misztikus gyakorlatok gyűjteményéről beszélünk, ideértve a szent neveket, invokációkat, a numerológiát, a ceremoniális és mágikus elemeket.

A szónak mindkét felvetett eredete ugyanarra fordítható, jelentésük: HAGYOMÁNY. Tudjuk, hogy a Bibliában vannak homályos részek, amelyeket értelmezni, tisztázni kell; ezt az értelmezést az egyházban a HAGYOMÁNY alkotja.

A Kabbalista hagyományok szerint a tanításokat élő szóban adták át a zsidó Pátriárkák, Próféták és Bölcsek (héberül: Ávót), azzal az eshetőséggel, hogy később beleszövődjenek az írásokba és a héber vallási kultúrába. Ebből a szemszögből pedig a Kabbala, Kr. E. a X. században egy nyitott tanítás volt, amelyet több, mint egymillió ember gyakorolt az ősi Izraelben; tehát vannak erőteljes, objektív történelmi bizonyítékok, amelyek alátámasztják ezt a tézist. Az idegen hódítások az akkori zsidó szellemi vezetést, a Szanhedrint (Szynedrion) arra késztették, hogy rejtsék el ezt az ismeretet, tegyék titkossá, mivel attól tartottak, hogy helytelenül használnák, ha rossz kezekbe kerülne. A Szanhedrin vezetői azért is aggódtak még, hogyha a hódítások miatt kitelepített zsidók (a diaszpóra), a mesterek felügyelete és útmutatása nélkül gyakorolnák a Kabbalát, az tiltott utakra és hibás gyakorlatokhoz vezethetné azokat. Ennek eredményeképpen a Kabbala titkossá, tiltottá és ezoterikussá vált a Judaizmusban, két és félezer évre.

Így hát, a Zsidó Hit Kincstárának két szféráját figyelhetjük meg: az írott tanítás (különösen a Héber Bibliával társított szövegek – a Keresztény Biblia Ótestamentumának egy része), és a szóbeli tanítás (a Kabbalista tanítás).

KABBALA - Írott források

Két fő tanácsadó könyve volt a Kabbalistáknak: a SZÉFER JECIRÁ és a SZÉFER HA ZÓHÁR. Az elsőnek a neve: A TEREMTÉS KÖNYVE, a második neve pedig: A RAGYOGÁS KÖNYVE. Azt feltételezik, hogy a XII. és XIII. századok körül írták őket, azonban olyan hagyományokat ölelnek fel, amelyeknek a gyökerei egy másik, régebbi könyvben vannak, amelynek a neve: MISNA.

A MISNA

Misná - A kabbala egyik forrása

Egy olyan törvénybefoglalás, amely az írott és a szóbeli törvényeken és a zsidó iskolák hagyományain vagy határozatain alapszik. Az első olyan összeállítás, amelyet a teljes héber hagyományból alkottak. Mivel új-héber nyelven íródott, úgy tartják, hogy korszakunk első századaiban készült, azonban természetesen vannak benne utalások a Krisztus előtti zsidó hagyományokra is. Három változata van: a babilóniai MISNA TALMUD, a jeruzsálemi TALMUD és a SZABAD MISNA. Azonban tartalmában mindhárom egyezik.

Először i. sz. 200 körül szerkesztette meg Jehuda ha Nasi rabbi (Júdea Herceg). A rabbinikus judaizmus első fontos munkájának tartják, és az egyik fő forrása a rabbinikus vallási szövegeknek.

A hagyományos héber hitben a szóbeli Tan (Szóbeli Tóra), egy íratlan hagyomány volt, amelyet Isten adott egykor Mózesnek a Sinai Hegyen, és amely tisztázta a Törvény (Tóra) írott részét, azonban amely nem volt annak szövegébe foglalva.

A jelenlegi Misna hat rendből (un. Széder) áll, amelyek mindegyike hét és tizenkettő közötti számú traktátust (Masszichtót) tartalmaz, amelyek a maguk részéről pedig további 524 fejezetre (Peráqim) vannak felosztva, és ezeken belül pedig a tan szakaszai vagy versei találhatóak (Misnájót).

A misna szó (többesszáma: misnájót) szintén jelölheti még magának a műnek egyetlen bekezdését is, vagyis a Misna legkisebb alkotóegységét. Így pedig, a misnájót egy csoportjából áll egy pereq (fejezet), egy csoport peráqim (fejezetek) pedig egy masszichtótot alkot, és egy csoport masszichtót (traktátusok) alkot egy szédert (rendet); a Sász kifejezés (a Sissá szidré ha Misná rövidítése – „a Misna hat rendje”) pedig utalhat a teljes Misnára.

A hat rend a következő:

1. Első Rend: Zeraim („Magvak”) – tizenegy traktátus. A földműveléssel és az imádsággal kapcsolatos törvényeket tárgyalja;
2. Második Rend: Móéd („Ünnep”) – tizenkét traktátus. A Szombat és az Ünnepek törvényeit tárgyalja;
3. Harmadik Rend: Násim („Asszonyok”) – hét traktátus. A házassági törvénnyel és a válással kapcsolatos;
4. Negyedik Rend: Nezikin („Károk”) – tíz traktátus. A közjogi és büntető törvénykezéssel foglalkozik.
5. Ötödik Rend: Kodásim („Szentségek”) – tizenegy traktátus. A rituális áldozati kultuszról, a Templomról és az étrenddel kapcsolatos törvényekről beszél;
6. Hatodik Rend: Tohorót („Tisztaság”) – tizenkét traktátus. Ide tartoznak a tisztasági és a tisztátalansági törvények, ideértve a halottak tisztátalanságát, a papok megtisztulási rítusának törvényeit (kohánim), a „családi tisztasági törvények” (a menstruációval és szexualitással kapcsolatos törvények) és egyebek.

Mindegyik rendben (kivétel a Zeraim), a traktátusok a leghosszabbtól a legrövidebb felé vannak sorbarendezve, a fejezetek számának függvényében.

A GEMÁRA

Gemára - A Kabbala forrásai

A tiberiasi patriarchátus megszüntetésével kezdődően, az i. sz. I. és II. századoktól, a rabbinikus iskolák elkezdtek bezárni, a héber szellemi elitnek és a rabbinikus hagyománynak a Mezopotámia felé való elmozdulását okozva. A II. század végén kezdtek felemelkedni és tekintélyt nyerni Szúra és Pumbedita (Babilónia) misztikus iskolái. A mezopotámiai iskolák teljes tanbeli és jogi hatalmat kértek számukra. Ezen iskolák vezetőit nevezték Geonimnek.

A tanítványok mindenfelől érkeztek, hogy hónapokon keresztül hallgassák a rabbikat, akik leginkább a Misnával kapcsolatos magyarázatokat adtak. Mindezen, a Misnáról szóló magyarázatok gyűjteményét nevezik Gemárának, amelyet a Misna kiegészítésének tartanak, és a tiberiasi és babilóniai mesterek munkáinak eredménye.

A Gemárában vannak magyarázatok jogi, rituális és liturgikus témákról. Ezek pedig sokféle témát ölelnek fel, úgy mint: orvosi receptek (szimbolikus), földrajz, történelem, (beavatási) legendák, fabulák, fejtörők, rejtélyek, példák, anekdoták, kísérletek stb. Bizonyos, hogy egy nagy finomságú, ezoterikus bemutatót találhatunk itt. Úgyszintén, a csillagászatnak, különösen a kronológiai és naptári alkalmazásának, nagy jelentősége volt ezen tanulmányokban és magyarázatokban.

A TÓRA

A Törvény, és Mózes öt könyvét jelenti, vagyis a Pentateukhosz (pente = öt, teukhosz = tekercs), kiterjesztve pedig a teljes Héber Bibliát.

A Tóra - Kabbalista források

Etimológiája egy isteni válaszra utalhat; általában, és azért mert az isteni válaszok a papokon keresztül szólaltak meg, a papi oktatás jelentést is megkapta.

Habár a Tórában megvan a törvényhozás, pusztán „Törvénynek” fordítani lekicsinylés lenne. A legjobb megfelelő az „oktatás” vagy „megnyilatkozás” (Istentől). A Pentateukhoszt tartalmazó pergamen példányának a SZÉFER TÓRA nevet adták. Ezt neves írástudók másolták kézzel, akik különös figyelmet fordítottak az írásformára, és ezeket használják a Zsinagógákban, különösen a szombati (szabbati) liturgikus összejöveteleken. Ha a szerkesztésben egyetlen írásjelet is elvétettek, akkor eldobták az egész pergament, ha pedig végeztek egy példány másolásával, azt megünnepelték és különleges eseménynek tartották.

A TALMUD

Talmud - A Kabbala eredete

A Misna és a Gemára egyesítése alkotja azt, amit Talmud néven ismerünk. Ez a Zsinagógák tantörzse vagy törvénykönyve, amelyet a Tóra által magyaráznak és egészítenek ki, de akár még helyettesítheti is azt. A hiteles zsidók számára a Tóra valódi értelme, legalábbis a rituális részben, megtalálható a Talmudban. Ez Palesztina és Babilónia Rabbinikus Tanítása öt századának gyümölcse.

Professzorok és doktorok (a rabbinikus tanításban) műve. Megpróbálja nekünk megtanítani és megmutatni a hagyományos doktrínát, és nem próbál új doktrínát teremteni, még ha ennek eredményét egy bonyolultabb doktrínának is gondolhatjuk. A szerkesztésben felhasznált nyelv általában a héber és a többé-kevésbé fejlett arámi.

A Talmud a Rabbinikus Zsidóság teljes igazságának pásztora és leírhatatlan törvénykönyve. A Talmud művét néhány rövid bibliai magyarázatokat tartalmazó munka egészíti ki, amelyeket független, vallásilag különálló értekezésekbe szerkesztettek.

TALMUD JERUSÁLMI (a palesztin Talmud)

A Jeruzsálemi Talmud egyik lapja

Szeforisz, Tiberias és Cézárea palesztin központjaiban készítették. Héberül íródott és egyes részei pedig a Dániel és Ezsdrás könyveiben használthoz hasonló arámiul vannak. Szerzője Yochanan Rabbi (199-279), a tiberiasi akadémia vezetője. Mindazonáltal, a végleges szerkesztést a IV. században fejezték be.

TALMUD BÁVLI (a babilóniai Talmud)

Babilónia Szúra, Pumbedita és Nehardea városaiban adott tanításokat tartalmazza. Szintén héberül és a szírhez közeli arámi nyelven íródott. Majdnem teljes egészében Ászi rabbi szerkesztette, majd 499-ben fejezte be Ravina, aztán a VI. század kezdetén egészítette ki a Szavoraim (vélekedők) nevű csoport.

A Babilóniai Talmud egyik majdnem teljes másolata - Kabbala

A babilóniai Talmud egy évszázaddal többet ölel fel a jeruzsálemihez képest, és mintegy ötször vastagabb, így ez a fontosabb a kettő közül, és a Rabbinikus Hagyomány vitathatatlan képviselőjének tartják. A két Talmud közti különbségeket megtalálhatjuk a különböző Gemárákban. A témákat „teljesebben” és mélyebben tárgyalják. A Biblia mellett, a zsidó vallásban ennek elismert a tekintélye. Számos magyarázat tárgya volt, amelyek közül híresebbek egy Troyes-i francia rabbi, Shlomo Yitzhaqi (1040-1105), ismertebb nevén Rashi írásai; szintén híresek még az un. „Toszafista” magyarázatok, amelyek szerzőinek többsége Rashi tanítványa volt (akiket Toszafistáknak neveztek).

A két Talmudot legelőször Velencében nyomtatta ki Daniel F. Bomberg, a babilóniait 1520–1523 között, a jeruzsálemit pedig 1523-1524 között; az elsőt Rashi és a Toszafisták megjegyzéseivel nyomtatták, a másodikat pedig megjegyzések nélkül. A későbbi kiadások általában megtartották az előzőek tördelését. A Talmudot megvádolták a kereszténység támadásával és azzal, hogy veszélyes erkölcsökről prédikál. Voltak nyilvános, sőt magasztos viták is (1242, Párizs), amelyeken a rabbik visszautasították a hamis értelmezéseket, azonban amelyeket követően megtiltották a Talmud tanulmányozását, és elrendelték annak az elkobzását és megsemmisítését. A XV. században egy német, keresztény bölcs, Reuchlin, nem csupán hevesen védte a Talmudot, de hirdette is a zsidó írások tanulmányozását.

A ZÓHÁR (Széfer ha Zóhár)

Zóhár - a Kabbala eredete

A Zóhár forrásai a héber bölcsesség alapjaihoz vezethetőek vissza: a Pentateukhosz, a Próféciák, Dániel és Énokh könyve, a Jelenések, a Talmud (Misná, Gemára és Haggada), a Midrásim, Gáon irodalma és a két könyv, amely megelőzte a Kabbalista elmélkedésben: a Széfer Jecirá és a Széfer há-Báhir.

A Zóhár kéziratára a végső pecsét a spanyol Ibériai-Félszigeten kellett kerüljön. Sokféle vallási elemet tartalmaz, amelyeket megalkotását megelőző időkből származó rabbik kellett, hogy bevezessenek. Azt is említik még, hogy a benne alkalmazott központozás meghaladja az első szerkesztésének feltételezett idejét.

Habár a Zóhárra vonatkozó pontos történelmi dátumok homályosak és vitatottak, az mégis elfogadott, hogy Leoni Mózes rabbi (1250-1305), a spanyol misztikus hozta nyilvánosságra a XIII. század végén.

A hit úgy tartja, hogy a Zóhárt angyalok hozták a földre, azzal a küldetéssel, hogy oktassák és tanítsák az embereket, mivel azok elvesztették eredendő nemességüket és nagyszerűségüket.

Feltételezik, hogy a Zóhár az Írások magyarázata által tárja fel Isten és a Teremtés titkait, egyúttal feltárva az Emberi Szellemre vonatkozó dolgokat is. A kéziratot arámi nyelven írták, és a stílusok különbözősége jellemzi, amely helyenként a Biblia ártatlan és parancsoló hangnemére emlékeztet, egyes régebbi részleteiben, míg máshol a Középkor újabb felfedezései nyilvánulnak meg.

A Zóhár beszédek, történetek és monológok formájában bontakozik ki, amelyek a  Pentateukhosz, az Énekek Éneke és Rúth Könyvének mondásait értelmezik. A Zóhár szövegei legnagyobb részének nincs címe. Amelyeket cím előz meg, azok önálló, igen különböző hosszúságú részek.

A Kabbala forrásai - A zsidó rabbinikus hagyomány és a Kabbala 
 
< Bevezetés a Kabbalába   A teremtés kabbalisztikus tudománya >