Örök Gnosztikus Archetípusok

Az „Archetípus” fogalma mindig is szigorú tanulmányok tárgya volt az „egyetemes és örökkévaló filozófia” tárgyában, ami azt közel hozta az egyik nagy rejtélyhez, ami magában rejti a választ egy sor különféle kérdésre, amelyek az emberi lény lelki vagy pszichológiai életére vonatkoznak.

Azonban nem csupán a filozófia hatolt be az Archetípusok eme kalandjába; a tudomány, jeles mentorai által, szintén megpróbált ennek a kusza világnak a mélyére hatolni, amely magába foglalja az „örök vagy egyetemes” fogalmakat, amiket az Archetípus névvel is illetnek.

A vallási formák kezdeteiktől fogva telítettek a metafizikai, ezoterikus vagy természetfeletti Archetípusok sokaságával, amelyeket fenntartottak az idők során és megmaradtak, mivel saját létezésünk oka lényegében abban a bizonyosságban rejlik, hogy igazságok vannak rejtve az Archetípusok területére; és innen származik a misztikus elhivatottság megfejteni az örök igazságokat, amelyek tanulmányozóik számára teológiai rejtéllyé változtak.

A szimbolika az az amfiteátrum, amelyben az Archetípusok kifejezésre jutnak, bármely is legyen az idő, hely vagy áramlat, ami a megőrzésüket ösztönözte.

Tagadhatatlan igazság, hogy a szimbolika az a tudomány, ami által az évezredek folyamán kifejezésre jutottak a kozmikus Archetípusok, a legnagyobb hozzáértéssel mutatva be az ember lelki felépítését, hogy igazi valója mibenlétének kutatására ösztönözze, amely való a lét szerkezetétől elválaszthatatlan.

Ez az oka annak, hogy egyetlen ősi civilizációból sem hiányzik a Királyi Művészetben levő Archetípusok megjelenésének bűbája és varázsa; ez a hiteles művészi élmény minden időben megnyilvánult és továbbra is megnyilvánul; ez egy olyan tudás, amely túlmutat az egyszerű racionális elemzéseken, és amely az emberi gondolatok és érzések szféráival áll kapcsolatban. Ahová a szavak már nem jutnak el, a Királyi Művészet ott kezd ékes beszédbe azon Abszolút Igazságokról, amelyek a népek életét és az emberi teremtmény alapvető sorsát érintik.

Az emberi fajnak ősidők óta hatottak a lelkére a (fizikai, vagy azon túli) jelenségek, amelyek így vagy úgy, téríteni próbálták az ember Tudatát, folyton arra törekedve, hogy az ember lényegi, objektív, mély és igaz válaszokat keressen a „létezésből” eredő rejtélyre és az ebben létrejövő események láncolatára.

Ezen kölcsönös kapcsolat: EMBER + SZIMBÓLUMOK vagy JELEK, már távoli időktől kapcsolódási pontot alkotott az ember és ezen végtelen bensőségesség között, próbálván megfejteni a Természet és a Kozmosz nyelvezetét, amelynek ő maga is alkotórésze. Sok tanulmány írója látja ebben az ősi kapcsolatban az ideológiai, metafizika rendszerek felbukkanását éppúgy, mint a szertartásos rendszerekét is, amelyeket ma a VALLÁS vagy VALLÁSOK néven ismerünk.

Minden emberben ott rejlik, gnosztikusan szólva, egy eredendő energia, egy kezdeti, eredeti, filozófiailag a „LEGFELSŐBB INTELLIGENCIA” néven ismert, és ontológiai kifejezésekkel a „LÉNY” néven említett valami. Ez a LÉNY vagy örök valóság részt vesz az isteni dolgokban és, mindentudó mivoltánál fogva, ismeri az emberit és következésképpen az infrahumánt vagy zűrzavarosat is. Ez a személytelen entitás, ami energetikai és ismeretlen, emberi kifejezésmódon keresztül nyilvánul meg – az emberiségnek a kozmoszból vagy feljebbről való nagy oktatói szerint – és meg szeretné ismerni az alsó kozmoszt is; az energia ezen zarándoklatának oka, alapvető indoka az, amire sok teológus azt mondta, hogy:

ISTEN SAJÁT ALKOTÁSÁBAN KERESI A MAGA VISSZATÜKRÖZŐDÉSÉT.

Ez a maratoni út viszi véghez az emberi faj kezdetektől tartó kutatását a kulcs után, ami nyitja az ajtót a legnagyobb következtetésekhez arról, hogy honnan érkeztünk, miért létezünk, merre tartunk… ez tudósokat, költőket, művészeket, filozófusokat és misztikusokat késztetett ezerszer is a NAGY IGAZSÁGRÓL gondolkodni; amit pedig nem lehetséges szavakkal leírni, azt próbálták az Archetípusok szimbólumaiban összefoglalni.

Kivonat Óscar Uzcátegui Q.: „Örök gnosztikus archetípusok” c. spanyol nyelvű könyvéből