Az Örök Archetípusok megtapasztalása

Nézet és szó egy és ugyanazon az anyagból valóak. A nézet belső természetű, a szó külső természetű. Ez az eljárás hasonló a Tudat minden szintjén, és a tér mindegyik dimenziójában. Az elképzelések egyszerűen csak absztrakt nézetek. Az elképzelések szellemi nézetek. Minden egyes fizikai téren létező dolog ezeknek a szellemi archetípusoknak a mása.

Az által, amit keleten Shamadi-nak neveznek, a beavatott meglátogathatja, asztrális vagy asztrál-feletti utazásokon keresztül, a szellemi archetípusok világát.

A transzcendens érzékek és érzelmek misztikus tartalmát nem lehet köznyelven kifejezni. A szavak csak sejtethetik, jelezhetik. Igazából csakis a Természet  Királyi Művészete tudja kifejezni ezeket a transzcendens és felsőfokú érzelmeket. Minden egyes ignikus (tantrikus) civilizációban ismert volt a Királyi Művészet. Az egyiptomi és mexikói piramisok, az évezredes Szfinx, a régi monolitok, a szentelt hieroglifák, az istenségek szobrai, stb., ősi tanúi a Királyi Művészetnek, mely csakis a Tudathoz beszél, és a beavatottak hallásának.

A beavatott a misztikus extázis közben tanulja ki ezt a Királyi Művészetet.

Nt.M. Samael Aun Weor

Az extázist elérni bizonyosan egy kifejezhetetlen öröm, amely nemcsak az érzéki és pszichológiai természetet vonja közre, hanem ezenkívül egy erős érzékenységet is kelt az emberi anatómiában a szép és fenséges dolgok felé, másképp szólva, a felé ami nagyon fenséges vagy transzcendentális. Ennek a pszichikai állapotnak a megélésének, melyet az előbbi sorokban Nt.M. Samael Aun Weor, mint Shamadi említ, van az emberben egy közvetítő eszköze, és ezt újra TUDAT-nak nevezzük, anélkül hogy ezen a megnevezésen valaha is „intellektuális fejlődést” értenénk, hanem inkább „azt az érzéket, amelyik felfogja a különbséget a látható és a láthatatlan között”, úgy, mint ahogy ezt Kepler fejezte ki, és maga Pauli is.

Bizonyára unalmas lenne hosszadalmasan tárgyalni a Tudatnak eme kognitív képességéről, és a lehetőségekről, avagy jelenségekről, melyek ebből adódnak. Viszont azt az álláspontot igenis meg kell erősítenünk, hogy mindegyik emberi lényben megvan a lehetőség arra, hogy a Tudatot kifejlessze a legmagasabb szintekig. Kétségtelen az, hogy ez a dolog rákényszerítené az embert arra, hogy saját életét egy tanulmánynak tekintse, mivelhogy manapság, a gondolkodó állat, tévesen Embernek nevezve, még csak egy lepkebáb, melyben ki kell, hogy fejlődjön a valódi Ember, mely felszabadult mindenféle alsóbbrendűség, pszichológiai csapdák, szociális ellenvetések, nyomasztó érzések, sötét és fékezhetetlen vágyak és szenvedélyek alól, stb.

Ezért is, az igazság nevében, meg kell hogy erősítsük azt a tényt, sok kortárs pszichológussal, pszichiáterrel vagy mentalistával ellentétben, hogy az emberi psziché egy mélyen hipnotikus állapotban szenved, mely gátolja, nemcsak a fizikai, hanem a pszichikai és szellemi megéléseket is.

És ha meg akarjuk ismerni ennek a szörnyűséges valóságnak a bensőségeit, semmi sem jobb annál, mintsem, hogy egy olyan ősrégi tudomány eredetéhez viszonyuljunk, mint amilyen a Philokália, az utólag Gnózisnak elnevezett tudományhoz, amely összesűrítve megmaradt a Philosófia szóban, és később a Pszichológia név alá lett elrejtve. Eme ismeret, mely néha úgy van leírva, mintha egy ön-kiválasztott elitnek lenne félretéve, részletesen meg lett írva, maga Nt.M. Samael Aun Weor által, a következőképpen:

Annak köszönhetően, hogy a gnosztikus tanulmányok sokat haladtak az utóbbi években, ma már egyetlen tanult személy sem esne abba a leegyszerűsített hibába, úgy mint régebben, hogy a gnosztikus irányzatok eredetét egyetlen szellemi szélességre helyezze. Ha nagyon is igaz az, hogy számba kell vegyük, bármelyik gnosztikus rendszernek a hellenisztikus és keleti elemeit, beleértve Perzsiát, Mezopotámiát, Indiát, Tibetet, Palesztinát, Egyiptomot, stb., sohasem kellene figyelmen kívül hagyjuk azokat a gnosztikus alapelveket, amelyek olyan magasztos kultuszokban észlelhetőek, mint amilyenek az Indo-Amerikai nahua, a tolték, az azték, a zapoték, a maja, az inka, a csibcsa, a kecsua, stb. kultuszok voltak. Így, tehát, hiba azt gondolni, hogy a Gnózis a Kereszténység körébe vitt egyszerű metafizikai irányzat. Ellenkezőleg, a Gnózis egy Egzisztenciális Hozzáállást jelképez, saját jellegzetességeivel, mely minden népek legősibb, magasztosabb és rafináltabb ezoterikus vágyából gyökerezik, népek, melyeknek történelme, sajnálatos módon, sok modern antropológus által nem jól ismert.

A Gnózis egy Szintézis Tan, az emberiség primitív tana, ezáltal eredete épp annyira ősi, mint a világé. A JINA (dzsina) szó, melyből a Gnózis szó ered, nem más, mint a spanyolosítása ennek a latin szónak, eredeti írásformája a pársziból és az arabból ered, és nem JINA, hanem DJIN (Dzsin) vagy DJINN, és így látjuk sok szerző által használva. A YANA, GNANA, JINA, vagy GNÓZIS, tehát, JANO TUDOMÁNYA, a Beavatás Ismeretének Tudománya, és a nevének variánsai sokfélék, minden nyelvben van egy-egy.

Ennek a „különleges” ismeretnek a végzete, mint már említettük az előbbi oldalakon, az volt, hogy az emberi alanyoknak sok olyan igazságot fedjen fel, amely a közönyös érzékeken túl létezik, mivelhogy az emberek, mint általános szabály, azt hiszik, hogy csakis a külső világgal állnak kapcsolatban, de a Gnoszticizmus azt tanítja, hogy egyenlő mértékben állunk kapcsolatban egy belső világgal, avagy egy belső térrel is.

Ez a világ sokkal nagyobb terjedelmű, és sok érdekes dolgot tartalmaz, és sokkal fontosabbat, mint az, amit a külső környezet tartalmaz, ez a külső környezet, amelyik felé mindig hajlunk, csakis az öt érzékünknek az ablakait veszi igénybe. 

Az a feléledő szükség, mely az ember legmélyéből tör fel, arra vonatkozólag, hogy kicsoda, honnan jön, és hová megy, mindig is az önmegismerés egy alaptörekvését jelképezte. Erre az ősi szükségletre próbál meg választ adni a Gnózis, amely, mint felfedő Tanítás, fényt vet a minden idők ideológiai, misztikus, filozofikus, tudományos, és művészeti Archetípusokban megbújt tartalmi igazságokra. Ebből a szempontból nézve a dolgokat, helyesnek tűnik figyelmet fordítani pár kortárs gnosztikus beszámolóra, melyek a következőket fedik fel nekünk:

JELENSÉG az, amit némileg sikerül érzékeljünk, fizikai érzékeink, vagy mechanikus gépek segítségével. NOUMEN az, amit sem az érzékeknek, sem a gépeknek nem sikerül elérniük egy jelenségből. Az ESSZENCIA a jelenségnek az a része, melyet nem sikerül érzékeljünk. Az ISMERET célja a jelenség ESSZENCIÁjának az elérése kell legyen. Sokfajta olyan elképzelés létezik, mely megpróbálja megmagyarázni az ismeret rejtélyét, de az alapvető az, hogy minden egyes emberi lény, mint kognoszcens alany, jusson el az IGAZSÁGig, mármint, sikerüljön neki az, hogy megismerje, mi a jelenség önmagában, nemcsak úgy, mint amilyennek tűnik, hanem úgy, mint esszencia.

A Gnózis kimutatja, ezzel kapcsolatban, hogy addig, ameddig a TUDAT az ÉN-ek, az Önmagam közé marad bepalackozva, az én felfogásaim, az én elképzeléseim, stb., lehetetlennek bizonyul közvetlenül megismerni a természeti jelenségek nyers valóságát, olyannak, mint amilyenek valójában, és így úgyszintén lehetetlenné válik számunkra az, hogy megismerjük a természetfölötti jelenségek valóságos alapját. Megnyílni az új felé, ez a bölcs nehéz-könnyedsége. Sajnos az emberek, minden egyes természeti vagy érzéken túli jelenségben saját előítéleteiket, elképzeléseiket, hozzászólásaikat akarják látni és felfedezni, senki sem tud nyitott lenni, spontán és tiszta elmével meglátni az újat.

Az lenne az ajánlott, hogy a jelenségek beszéljenek a tudóshoz, de eme idők tudósai nem tudják meglátni a jelenségeket, csak saját előítéleteik beteljesülését akarják meglátni ezekben. Amikor a Természet jelenségeiben, például, csakis a saját nézeteinket látjuk, akkor nem a jelenségeket látjuk, hanem a nézeteket. Másképp kifejezve: amikor megpróbálunk nézeteket beilleszteni, egyes és más jelenségeket megfigyelve, akkor elhagyjuk a jelenség valóságának az érzékelését, és csakis a mi elképzeléseink és avasodott nézeteink tükörképét látjuk, melyeknek nincs semmi köze a megfigyelt tényhez. Tegyünk különbséget tehát a NÉZET és a VALÓSÁG között. Egy dolog a nézet, és egy másik, teljesen különböző, az élet valósága, az ő szabad mozgásában.