A Gnózis mint filozófia

A Gnózis mint filozófia, valójában mindig magában foglal egy üzenetet, egy meggyőződést, egy tanítást, amely folytonosan az emberi Tudat felé irányul, felhívva minket a tudatos elmélkedésre. A Gnosztikus Filozófia a tiszta elmélkedéssel örökösen kutatja az emberi felemelkedés útját a Valós Lét magaslatára (az isteni, amely az összes emberi teremtményben jelen van).

A gnosztikus filozófus szereti a bölcsességet és fáradtságot nem ismerve keresi magában a legmélyebb belső igazságot.

Mikor filozófiáról beszélünk, nagyot vétünk ha csak az ókori görögök elméleteire gondolunk, mint Platón, Szókratész, Szolón.

A Gnózis valójában mint filozófia egy igen természetes működése a Tudatnak, és különféle helyeken bukkan fel, mint ahogyan már kifejtettük. Csalódik aki azt hiszi, hogy eredete csupán Görögországba, Perzsiába, Palesztinába vagy a középkori Európába nyúlik vissza; a Gnózis mint „Philosophia Perennis et Universalis” (Örök Egyetemes Filozófia) megtalálható minden hindu műben, minden régi kőben…

Eljött az ideje, hogy megértsük, a világ minden országában ott lüktet az okkult bölcsesség. Eljött az ideje, hogy megértsük, az egyiptomi piramisok talapzatánál virágzott a hierofánsok bölcsessége. Eljött a pillanat, hogy megtudjuk, a teotihuacani piramisokban még visszhangzik az Anahuák régi mestereinek igéje.

Az igazság nevében el kell mondanunk, hogy a kozmikus bölcsesség ott mozog és lüktet mindenben ami valaha volt, van és lesz. Az idők során, a tudás hierofánsai közül néhányan ott ragyogtak a korok mély sötétjében. Legyen szó akár Hermész Triszmegisztoszról, avagy a háromszor hatalmas íbisz Thot istenségről, belevésve a bölcsességet a Smaragdtáblába; vagy akár az ősi görög bölcsekre is utalhatunk, akik az évezredes eleusziszi misztériumokra tanítják az embereket; és ne feledkezzünk meg a szikrázó napként ragyogó inka papokról, a perui Alto Cuzcoban, vagy az Anahuák hatalmas beavatottjainak felséges bölcsességéről sem.

Igen, minden irányból felfénylik a századok bölcsessége, a titkos bölcsesség.

Ez egy zavarodott pillanat: az emberiség egy zűrzavaros periódusban található, világméretű válságba és kudarcba züllött, minden etikai és morális elv szempontjából. Az emberek háborúba vetették magukat! Egyikük a másik ellen, mindannyian mindenki ellen.

Ezen pillanatokban nem marad más gyógyír mint belemélyedni a múlt tanaiba, hogy kihámozzuk a kódexekből a helyes irányt, hogy az vezethessen a jelenben, hogy a természet fenséges ősi bölcsességéből kortyoljunk, hogy megkeressük a kozmikus bölcsesség eredeti medreit.

Olvasó barátaim, ez a célja a Gnosztikus Antropológiának. Egy kiterjedt tanulmány segítségével a Gnosztikus Antropológia törekszik újraértelmezni azon ETIKAI ELVEKET, melyek a múlt hatalmas kultúráinak alapköveit képezik.

A Gnosztikus Antropológia egy Pszichoanalitikus Antropológia. A Pszichoanalízis segítségével minden leletből (fülke, piramis, sírbolt stb.) kivonhatjuk a benne foglalt Pszichológiai Elveket.

A Gnosztikus Antropológia segítségével különböző színtereket ismerünk meg a világból, felfedezve bennük a rejtélyeket és titkokat, amelyek természetfeletti formában világítják meg a lét vitatott titkait.

Elérkezett a pillanat, amikor vissza kell fordulnunk, hogy megvizsgáljuk a múlt tanait, de megfontolt tekintettel, hozzáértőn kivonva az életet adó szellemet a gyilkos betűk közül.

Mégis egyértelmű, hogy a Gnosztikus Antropológiáról való előzetes tájékozódás nélkül több mint lehetetlen a különböző kultúrák (azték, tolték, maja, egyiptomi stb.) leleteinek alapos tanulmányozása.

A „Világi Antropológia” (elnézést a hasonlításért) kérdéseiben, ha eredményeket akarnak, adjanak korlátlan szabadságot egy majomnak, egy szörnyszülöttnek vagy egy csimpánznak, és figyeljék meg mi történik.

A mexikói kódexek, az egyiptomi papiruszok, az asszír cserepek, a holttengeri hengerek vagy különös tekercsek, ugyanúgy mint egyes Ősi Templomok, Szent Monolitok, Régi Hieroglifák, az Évezredes Síremlékek stb., a szimbolikájuk mélységeiben Gnosztikus értelmet nyernek, amely fölött végképp elsiklanak a szó szerinti értelmezések, és amelyeknek soha nem volt kizárólag intellektuális jellegű értelmező erejük.

A modern antropológusok és történészek spekulatív racionalizmusa ahelyett, hogy gazdagította volna a szókincset, sajnálatos módon csak szegényíti, míg a gnosztikus alkotások írott vagy allegorizált művészi formái a LÉNY felé irányulnak. Eme igen érdekes nyelvezete a Gnózisnak, ami félig filozófiai, félig mitológiai, ez az amiben megmutatkozik sok rendkívüli állandó, ezoterikus eredetű szimbólum, amelyek csendben beszélnek a Tudatnak. Az Istenek és emberek jól tudják, hogy „a hallgatás a Bölcsesség ékesszólója”.