A bölcs élet egyensúlya

Ezekben az időkben, amikor a technológia és a tudomány vívmányai mindent megadnak az emberi lénynek, az valójában szinte semmit sem birtokol, ahogyan bizonyítja ezt a sokféle ellentmondás, amelyek között élünk nap mint nap. Ezt a kijelentést szemléltetik a következő példák is.

Minden nap újabb gyógyszerek jelennek meg, és ezzel együtt, újabb, az eddigieknél agresszívebb betegségek is felbukkannak.

Az emberi lény minden nappal egyre nagyobb kényelemben és érzéki örömök között él, és ugyanakkor, érdekes módon, minden nappal egyre több belső problémával és gyengeséggel telik meg.

Az internet-hozzáférés, az oktatás, az információ minden nappal egyre szélesebb körben válik elérhetővé, és az embereknek mégis egyre nagyobb gondot jelent harmóniában élni, sokasodnak a családi konfliktusok, a gyermekbűnözés, a válások stb.…

AZ ISMERET NEM EGYENLŐ A BÖLCSESSÉGGEL. Minden nap egyre fejlettebb mobileszközök jelennek meg, egyre erősebb számítógépek, jobb közlekedési lehetőségek, és mindezek azért, hogy az emberek életét megkönnyítsék. Azonban rejtélyes módon századunk közös betegsége mégis a Stressz; egy olyan betegség, amely miatt mindent nagyon gyorsan el akarunk érni, és valójában semmit sem érünk el.

Az emberi lény nagy belső kétségbeesésben él, egy űrben, amelyet hétvégente próbál feltölteni a diszkó-klubokban, vagy a legújabb típusú gépjárművet megvásárolva, vagy a mozitermek hatalmas vásznainak filmjein keresztül menekülve, vagy pedig a sokféle káros szenvedéllyel, amelyeket napjaink társadalma egyfolytában felkínál stb…. amelyekben azonban valaki csak a feledést találhatja, a menekülést, miközben a távolságot a saját valósága és ezen űr között egyre csak növeli. Arra vagyunk ítélve, hogy életfogytiglan csak azért éljünk, hogy több pénzt keressünk, hogy a létra tetejére másszunk, elfeledve közben, hogy a jó élet örök értékei a következők: Helyes cselekvés, Helyes gondolkodás, Helyes érzés.

Ha transzcendentális értelmet szeretnénk adni életünknek, akkor össze kell egyeztetnünk a modern dolgainkat egy gazdag belső életre törekvéssel. Semmi értelme sincs, hogy legyen egy nagyszerű mobiltelefonunk, ha félünk kimondani a szívünk óhajait; semmire sem szolgál, hogy legyen egy pompás televíziókészülékünk, ha ez a tévé a család felbomlásához és a fantázia hipnotizálásához vezet, megfeledkezve arról, amik valójában vagyunk; semmit sem ér, hogy sok pénzünk legyen, ha önmagunkról megfeledkezve, annak rabszolgáivá válunk, konfliktusokat és keserűséget gerjesztve magunk körül.

Nt.M. Samael Aun Weor, „Forradalmi pszichológia” c. könyvében a következőket mondja nekünk:

Mi tehát két világ között helyezkedünk el, a külső és a belső között. Az elsőt, ezek közül, a külső érzékszerveinkkel fogjuk fel; a másodikat csakis a benső önmegfigyelés érzékével észlelhetjük.

A gondolatok, eszmék, érzések, kívánságok, remények és csalódások stb., a belsőnkben léteznek, láthatatlanok a megszokott, közönséges és mindennapi érzékeknek. És mégis, számunkra ezek valóságosabbak, mint az étkezőasztal, vagy a szalon foteljei.

Biztos, hogy mi sokkal inkább a benső világunkban élünk, mint a külsőben. Ez tagadhatatlan, megcáfolhatatlan.

A mi Benső Világainkban, a titkos világunkban, szeretünk, kívánunk, gyanakszunk, magasztalunk, átkozódunk, sóvárgunk, szenvedünk, örvendünk, becsapottnak, vagy jutalmazottnak érezzük magunkat stb.

Kétségkívül, a két világ, a belső és a külső, kísérletileg vizsgálhatóak. A külső világ megfigyelhető. A belső világ ön-megfigyelhető, önmagunkban, a saját bensőnkben, itt és most.

Aki valóban meg akarja ismerni a Földbolygó, a Naprendszer, vagy a Galaxisunk „Belső Világait”, előbb meg kell, hogy ismerje saját belső, egyéni életét, a saját „Benső Világait”. „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered a Világegyetemet és az Isteneket.”

Minél inkább kutatjuk ezt a „Benső Világot”, amit „Önmagam”-nak hívunk, annál inkább meg fogjuk érteni, hogy egy időben, két világban, két valóságban, két térben élünk: a külsőben és a belsőben. Ahogyan mindenki számára elengedhetetlen, hogy a „külső világban” megtanuljon járni, hogy ne essen szakadékba, hogy ne tévedjen el a város utcáin, hogy megválogassa a barátait, hogy ne egyen mérget stb., hasonlóan, az önmagunkon való pszichológiai munkálkodásnak köszönhetően, megtanulunk járni a „Belső Világunkban” is, amely az önmegfigyelés módszerével fedezhető fel.

Bölcsen élni azt jelenti, hogy helyesen párosítsuk a belső állapotokat a külső történésekkel…

Minden bölcsen megélt esemény megkívánja a neki megfelelő sajátos belső állapotot…

Sajnos, amikor az emberek visszaidézik az életüket, azt hiszik, hogy az élet, önmagában, kizárólag külső eseményekből tevődik össze…

Szegény emberek! Úgy gondolják, ha egy bizonyos esemény nem következett volna be, az életük sokkal jobb lett volna… Azt feltételezik, hogy a sors ellenük játszott és elvesztették a lehetőséget, hogy boldogok legyenek…

Siratják, amit elvesztettek, sírnak azon, amit megvetettek, nyögnek a régi akadályokra és csapásokra emlékezve… Az emberek nem akarnak rájönni arra, hogy a vegetálás nem az életet jelenti és, hogy a tudatos élet készsége kizárólag a Lélek belső állapotainak a minőségétől függ…

 

Természetesen nincs jelentősége annak, hogy az élet külső körülményei mennyire szépek, ha azokban a pillanatokban nem vagyunk az annak megfelelő belső állapotban. Ilyen esetben a legjobb események is egyhangúnak, fárasztónak vagy egyszerűen unalmasnak tűnhetnek…

Valaki türelmetlenül várja az esküvőjét. Ez egy nagy esemény, de előfordulhat, hogy pontosan az esemény pillanatában annyira gondterhelt, hogy valójában nem érez semmi örömet, és mindez annyira hideg és merev, mint egy protokoll…

A tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden személy szórakozik igazán egy ünnepélyen vagy fogadáson.

Még a legjobb ünnepségről sem hiányozhat olyan, aki unja. Még a legjobb színdarabok is csak egyeseket vidítanak fel, másokat pedig sírásra késztetnek.

Nagyon ritka az olyan személy, aki képes tudatosan párosítani a külső eseményt a megfelelő belső állapottal…