 Ez a képesség érzékeli és ismeri fel a nemes összhangot abban, ami a lélektől való és ami az érzékeinken keresztül, illetve a rajtunk kívül álló dolgokon keresztül keresztül jut el hozzánk. Nagyon közel áll ahhoz az erőhöz, amely formális kereteket ad az érzékeknek, vagy még mélyebb is annál; ennélfogva egyenrangú a lélek tiszta vitális energiájával, amely nem mondhatjuk, hogy egy olyanképpen megfontolt valami, mint a filozófusok által levont következtetések, és nem is találhatunk benne jól meghatározott módszereket, nem is kizárólagosan az emberi lény jellemzője, hanem a vidék vadállataiban és fenevadaiban is megtalálható… Felvetődik ezáltal a kérdés, hogy a léleknek ez a képessége, amelyik nem von maga után fogalmi gondolkodást és ennélfogva nem is sajátíthat el megfelelő ismereteket a harmonikus kapcsolatokról, képes lehet-e felismerni azt, ami a külvilágból származik. Megállapíthatjuk, hogy a felismerés azt jelenti, hogy a felfogható külső érzetet összehasonlítjuk az eredeti belső képekkel és azokra alapozva ítéljük meg az egyezést. Proklosz nagy finomsággal mutatja be ezt a témát az álomból való ébredés hasonlatával. Mert ahogyan a külvilág dolgai, amelyeket előzőleg már láttunk álmunkban, úgy a matematika összefüggései is érezhetően felidézik bennünk azokat az intelligens ARCHETÍPUSOKAT, amelyek már előzőleg is megvoltak bennünk, most pedig igazán, erőteljesen felragyognak a lélekben, ahol előzőleg csak homályosan sejlettek fel. De ezek hogyan kerültek mibelénk? Erre az a válasz, hogy a TISZTA FOGALMAK vagy HARMONIKUS ARCHETÍPUSOS MINTÁK, vagyis azok a dolgok, amikről beszélünk, jelen vannak a világon mindenkinek a természetében, aki képes azokat felfogni.  Azonban elsődlegesen nem kerülnek be az elme konceptuális folyamataiba, hanem inkább azt mondhatjuk, hogy egyféle tisztán kvantitatív ösztöni intuíció termékei és ezek természeténél fogva veleszületett részei az embereknek; éppúgy, ahogyan azt is mondhatjuk, hogy egy növénynek a természeténél fogva veleszületett része a külalakja, a szirmok száma, vagy a termésben a magházak száma. Pauli egyik esszéjében Kepler fent említett gondolataihoz igen hasonlóakat emel ki. Pauli ezt írja: „A Természet felfogásának a folyamata és a boldogság, amit az ember annak megértésekor érez, amikor az ember új ismereteket sajátít el, egy kölcsönösségen alapszik, egy megfeleltetésen az ember lelkében már előzetesen létező belső képek és a külső tárgyak, illetve azok viselkedése között. A természetes megismerés ezen feltehetően platóni nézeteit fogadta el Kepler is. Ez utóbbi tulajdonképpen az isteni elmében előzetesen létező fogalmakról beszélt, illetve az emberi lélekben levő olyan lenyomatokról, amilyen az Isten képe is.  Ezeket az ősképeket a lélek egy veleszületett ösztön segítségével képes felfogni; az ilyen képeket nevezi Kepler ARCHETÍPUSOKNAK. Ezek nagy mértékben megegyeznek a C. G. Jung Pszichológiájában bevezetett ELSŐDLEGES ARCHETÍPUSOKKAL, amelyek a képzet ösztöni mintájaként működnek. Ezen a szinten az éles fogalmak helyét az erősen érzelmi jellegű tartalom foglalja el, amely nem gondolat, sem az elme szemei előtt megjelenő képi ábrázolás, ahogyan már említettük. Mivelhogy ezek a képek létező de még ismeretlen valóságok kifejezései, a szimbólumnak a Jung által javasolt meghatározása szerint nevezhetjük azokat szimbolikusnak is. A szimbolikus képek ezen világának rendező és alakító tényezője tekintetében az ARCHETÍPUSOK valóságos hidat képeznek a felfogható érzetek és a fogalmak között, és ennélfogva elengedhetetlen feltételei minden tudományos elméletnek.” Heisenberg  |
Filozófia 
