A tiltakozás és szolidaritás gesztusai

„Meg kell oldani az Egyén és a Társadalom eleven problémáját. Sürgős, hogy kiderüljön, az egyén van-e a társadalomért, vagy pont fordítva, a társadalom létezik az egyénért. Ha az egyén van a társadalomért, akkor szolga lesz, és mindenféle probléma fog jelentkezni. Ha azonban a dolog másképpen van, ha a társadalom van az egyénért, akkor az szabad lesz, és a társadalom, tulajdonképpen, mint az egyén kiegészítése, ez is szabad és boldog lesz, és csakis így érhető el, hogy egy új civilizáció, egy új kultúra szülessen.”

Már megszokottá vált a szolidaritásunk azon emberekkel vagy embercsoportokkal, akiket valamilyen tragédia, nehézség vagy betegség ért, vagy, legalábbis egy a visszautasítás, elítélés jelei a vandál, terrorista cselekedetek, háborúk, a környezet pusztításával szemben, stb.

egyen az globális vagy helyi szintű, az EGGYÜTTMŰKÖDÉS és a SZOLIDARITÁS szerintünk nagy jelentőségű, és nem csupán azon ok miatt, ami a Keresztényi Könyörület és Egyetemes Szeretet, hanem azon ok miatt is, hogy közülünk mindenkinek kötelességei vannak a társadalmunkkal szemben; a kötelesség, hogy igazságosabbá, humánusabbá, tudatosabbá, és következésképpen szabadabbá tegyük azt.  Így hát mindannyian együtt kell munkálkodjunk egy JOBB VILÁGÉRT...

Azonban úgy látjuk, hogy, sajnos, valami hiányzik a Társadalmi Szolidaritási Megmozdulás ezen munkájából; nem teljes.

Azért nem teljes, mert megtölthetnénk ruháinkat mindenféle szalaggal, hogy valamikkel vagy valakikkel szolidarizáljunk, rázhatnánk az öklünket és kiáltozhatnánk, hogy tiltakozzunk valamely szociális igazságtalanság ellen; anyagi és még emberi áldozatokat is hozhatnánk, hogy segítsük a magukrahagyottakat, a rászorulókat, az éhezőket, a háborúkban vagy merényletekben megsérülteket, stb.; de sajnos, még ha a dolgok javulni látszanak is, végül ugyanaz fog folytatódni: továbbra folytatódni fognak a háborúk, gyilkosságok, emberrablások, éhínség, nincstelenség, a környezet pusztítása, az ember ember általi kizsákmányolása, pedofília, prostitúció, drogfüggőség, kábítószer-kereskedelem, és sok más dolog, mert mindezen dolgok, mindezen rossz eredete, amelyek az emberi lényt és a társadalmat érintik, nem a külvilágban, hanem magában az ember bensőjében találhatóak, és amíg nem javítja ki az okot, a betegség továbbél; és még ha erőfeszítéseket és pénzmilliókat is fordítanak rá, akkor is folytatódni fog a társadalom minden igazságtalansága és rosszasága!

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nem kell többé segítenünk a rászorulókat, vagy, hogy ne tiltakozzunk a szociális igazságtalanságok és hiányosságok ellen, vagy, hogy ne támogassuk többé a közhasznú szervezeteket, nem! Csupán azt mondjuk, hogy mindezek mellet, amiket sürgősnek és szükségesnek tartunk, arra is szükség van, hogy megértsük a kulcsfontosságú pillanatot, amelyet átélünk, és nézzünk az emberi lény mélyére, hogy megértsük, ha nem változunk meg belül, nem fog megváltozni a társadalom sem; ha a bensőnkben tovább létezik az egoizmus és a felfuvalkodottság, amelyek fizikai és emberi falakat emelnek, a kegyetlenség és gyűlölet, amelyek elpusztítják az emberek és népek közötti testvériességet és a szeretetet, és pusztulásba és háborúkba taszítják, a hatalomvágyat és kapzsiságot, amelyek elpusztítják a természetet, és magát az embert is, és végül, mindezekkel, amik tudattalanokká és ocsmányakká tesznek, bizonyosan egy ördögi körbe kerülünk, amely mind jobban hanyatlásba és pusztulásba taszít.

„A társadalom az egyén kivetülése, és az pedig a lelkiállapotának a kivetülése. Amilyen az ember a bensőjében, olyan a társadalom is.”