Érdemes emlékeztetni olvasóinkat arra, hogy saját magunkban létezik egy matematikai pont…

Kétségtelen, hogy ezt a pontot sem a múltban, sem a jövőben nem találhatjuk meg…

Aki fel akarja fedezni ezt a titokzatos pontot, itt és most kell azt megkeresnie a saját belsőjében, pontosan ebben a pillanatban, nem egy másodperccel előbb, sem később…

A Szent Kereszt két egymást keresztező Függőleges és Vízszintes tengelye ebben a pontban találkozik…

Mi tehát minden pillanatban két Út előtt állunk: a Vízszintes és a Függőleges út előtt…

Egyértelmű, hogy a Vízszintes nagyon „közönséges”, ezen az úton jár „Vince és a vének”, „Viktor és a világ”, „Rajmund úr és minden úr”.

Nyilvánvaló, hogy a Függőleges teljesen különbözik ettől, ez az intelligens lázadók útja, a Forradalmároké…

Amikor valaki önemlékezésben van, amikor dolgozik önmagán, amikor nem azonosul az élet különféle gondjaival és hercehurcáival, akkor valójában a Függőleges Ösvényen halad…

Természetesen soha nem könnyű feladat megsemmisíteni a negatív érzelmeket: elvetni minden azonosulást a saját kényelmünkkel, mindenfajta bajjal, üzlettel, kártyaadóssággal, fizetési kötelezettséggel, adóssággal, zálogkölcsönnel, telefon-, víz- és villanyszámlával stb…

A munkanélküliek, akik ilyen vagy olyan okokból kifolyólag elvesztették állásukat, a munkájukat, természetes, hogy pénzhiányban szenvednek. Nekik tehát nagyon nehéz megfeledkezniük a helyzetükről, nehéz nem aggódniuk, nem azonosulniuk a gondjaikkal.

Akik szenvednek, akik sírnak, akik az életben valamilyen árulás vagy igazságtalanság áldozatai lettek: hálátlanság, rágalom vagy szélhámosság áldozatai, valóban megfeledkeznek magukról, a saját Valódi Lényükről, teljesen azonosulnak az erkölcsi tragédiájukkal…

A Függőleges Út alapvető jellemvonása az önmagunkon való munka. Senki nem léphet a Nagy Lázadás Ösvényére, ha nem dolgozik önmagán…

Az a munka, amelyre utalunk, Pszichológiai természetű. Arra a változásra utal, amely abban a pillanatban következik be, amelyben itt és most vagyunk. Meg kell tanulnunk egyik pillanatról a másikra élni…

Például egy olyan személy, aki kétségbe van esve valamilyen érzelmi, gazdasági vagy politikai probléma miatt, nyilvánvalóan megfeledkezett önmagáról…

Ha ez a személy megáll egy pillanatra, megfigyeli a helyzetet, megpróbál önmagára emlékezni, és aztán megpróbálja megérteni a magatartásának az értelmét…

ha elgondolkodik egy kicsit, ha arra gondol, hogy minden elmúlik, hogy az élet csalóka, és hogy a halál elhamvasztja a világ összes hiábavalóságát…

ha ez a személy megérti, hogy a baja lényegében csupán „Egy Szalmaláng”, egy hiú lángocska, amely hamarosan kialszik, akkor ez a személy nagyon gyorsan és meglepődve azt tapasztalja, hogy minden megváltozott…

A gépies reakciókat logikai szembesítéssel és a Lény Benső Önvizsgálatával lehet átalakítani…

Egyértelmű, hogy az emberek gépiesen válaszolnak az élet különböző körülményeire.

Szegény emberek! Végülis mindig áldozatokká válnak. Ha valaki hízeleg nekik, mosolyognak. Ha megalázzák őket, szenvednek. Sértegetnek, ha őket is sértegetik. Átkozódnak, ha őket is átkozzák. Soha nem szabadok. Felebarátaiknak hatalmukban áll, hogy örömüket bánatra, reményüket reménytelenségre változtassák.

Ezek közül mindenki, aki a Vízszintes Úton halad, egy olyan hangszerre hasonlít, amelyen minden társuk olyan dallamot játszik, amilyet éppen akar…

Az, aki megtanulja átalakítani a gépies reakciókat, tulajdonképpen a „Függőleges Útra” tér rá.

Mindez a „Lény Szintjében” alapvető változást jelent, amely a „Pszichológiai Lázadás” rendkívüli eredménye.

Samael Aun Weor, Forradalmi pszichológia -  III. fejezet: "Pszichológiai lázadás'