|
|
A csodálatos létra |
|
|
| Írta: Samael Aun Weor | |
 Egy igazi változásra kell törekednünk. Ki kell törnünk ebből az unalmas rutinból, ebből a tisztán gépies és fárasztó életből… Amit világosan és elsősorban meg kell értenünk, az az, hogy mindegyikünk, legyen polgár vagy proletár, nagyon jómódú vagy a középosztály tagja, gazdag vagy szegény, a Lénynek egy bizonyos Szintjén áll… Az alkoholista Lényének a Szintje különbözik az antialkoholistáétól. Az utcalányé nagyon különbözik a hajadon szűz lányétól. Mindaz, amiről itt beszélünk, kétségkívül tagadhatatlan… A fejezet ezen részéhez érve, képzeljünk el egy létrát, amely függőlegesen áll és rengeteg foka van… Biztos, hogy mi a létra egyik fokán állunk. Az alsóbb fokokon vannak azok, akik nálunk rosszabbak, a felsőbb fokokon pedig azok, akik nálunk jobbak… Ezen a rendkívüli Függőlegesen, ezen a csodálatos létrán, természetes, hogy megtaláljuk a Lény minden Szintjét… Minden személy más, ezt senki sem tagadhatja… Persze, itt nem arról van szó, hogy vannak szép vagy csúnya arcok, ugyanígy nincs szó a személyek koráról sem. Vannak fiatalemberek, mások öregek; olyan öregek, akik már a halálukon vannak, és újszülött gyermekek… Az idő és az évek kérdése: megszületni, növekedni, fejlődni, megházasodni, szaporodni, megöregedni és meghalni; mindez kizárólag a Vízszinteshez tartozik.  A „Csodálatos Létrán”, a Függőlegesen, az idő fogalma nem létezik. Ennek a létrának a fokain csupán a „Lény Szintjei” léteznek… Az emberek gépies reménye nem használ semmit. Ők úgy gondolják, hogy idővel a dolgok jobbra fordulnak. így gondolkodtak az őseink is, de a tények ennek éppen az ellenkezőjét mutatják… Mindaz, ami számít, az a „Lény Szintje”, és ez Függőleges. Mi egy bizonyos fokon állunk, de feljuthatunk egy másik fokra is … A „Csodálatos Létrának”, amelyről beszélünk, és amely a „Lény különböző Szintjeire” utal, biztosan nincs semmi köze a múló időhöz… A „Lény magasabb Szintje” van közvetlenül fölöttünk, minden helyzetben… Ez a szint nem egy valamilyen távoli vízszintes jövőben létezik, hanem itt és most van, önmagunk belsőjében, a Függőlegesen… Nyilvánvaló, és bárki megértheti, hogy a két út – a Vízszintes és a Függőleges – a mi pszichológiánkban található minden esetben, és egy keresztet alkot… Az ember Személyisége az élet Vízszintes síkjában fejlődik és nyilvánul meg. A saját lineáris idejében születik és hal meg, a személyiség mulandó, nem létezik semmiféle jövő a halott személyisége számára, a személyiség nem a Lényünk… A Lény Szintjei, maga a Lény, nem tartoznak az időhöz. Semmi közük a Vízszintes Vonalhoz. Ez a bensőnkben létezik, itt és most, a Függőlegesen… Nyilvánvalóan képtelenség lenne magunkon kívül keresnünk a saját Lényünket... Nem fölösleges, ha irányadóként leszögezzük a következőket: címek, rangok, előléptetések stb., semmiképpen sem tudják a külső, fizikai világban a lény újraértékelését, a „lény szintjének” egy magasabb fokára jutását, egy valódi érdemet jelenteni… Samael Aun Weor, Forradalmi pszichológia - II.fejeze: "A csodálatos létra"
|
| < Pszichológiai lázadás | Az elme világa > |
|---|
| Tudomány |
| Művészet |
| Filozófia |
| Misztika|Vallás |
| Gnosztikus ismeret |
| Érdekes cikkek |
| Nevessünk |
| Tudta-e |
| Ajánljuk |
