 Semmiképpen sem vonhatjuk kétségbe a Rekurrencia Törvényét, amely életünk minden pillanatát végigkíséri. Bizonyos, hogy létünk minden napjában jelen van az események, tudati állapotok, szavak, vágyak, gondolatok, akarati megnyilvánulások stb. ismétlődése. Nyilván, ha valaki nem figyeli meg önmagát, nem ébredhet rá erre a mindennapi szüntelen ismétlődésre. Ebből világosan következik, hogy az, aki egyáltalán nem érzi az önmegfigyelés szükségét, nem is fog akarni azért munkálkodni, hogy egy valódi és gyökeres változást érjen el. És, mindennek a teteje, hogy még vannak emberek, akik anélkül akarnak megváltozni, hogy önmagukon munkálkodnának. Nem tagadjuk, hogy mindenkinek joga van a szellem igazi boldogságához, de az is bizonyos, hogy ez a boldogság több mint lehetetlen, ha nem munkálkodunk önmagunkon. Valaki akkor változhat meg a bensőjében, amikor valóban megváltoztatja a mindennapi életben előforduló különböző helyzetekkel szembeni reakcióit. Azonban nem változtathatjuk meg a gyakorlati élet eseményeivel szemben kialakult reakcióinkat, ha nem munkálkodunk komolyan önmagunkon. Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, hogy kevésbé legyünk gondatlanok. Váljunk komolyabbakká. És az életet másként, valós és gyakorlati értelemben fogjuk fel. Azonban, ha ugyanúgy folytatjuk, amilyenek most vagyunk, mindennap ugyanúgy viselkedünk, ugyanazokat a tévedéseket ismételve, ugyanazzal a hanyagsággal, mint mindig, a változás minden lehetősége, tulajdonképpen ki lesz zárva. Ha valaki igazán meg akarja ismerni önmagát, azzal kell kezdenie, hogy megfigyelje élete bármely napja eseményeivel szembeni viselkedését. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nem kell önmagunkat nap, mint nap megfigyelni, egyszerűen csak azt akarjuk kijelenteni, hogy kell lennie egy első napnak, amikor önmagunkat elkezdjük megfigyelni. Minden dolognak kell, hogy legyen egy kezdő lépése. És ha életünknek egy bármely napján, egy napon, elkezdjük megfigyelni saját viselkedésünket, ez egy jó kezdet. Természetesen nagyon ajánlott megfigyelni a gépies reakcióinkat, minden apró részletükben, az otthonunkban, a hálószobánkban, az ebédlőben, a házban stb. Fontos, hogy aztán lássuk, hogyan, mi módon tudjuk megváltoztatni azokat a reakciókat. Azonban, ha azt hisszük, hogy jó emberek vagyunk, hogy soha nem viselkedünk öntudatlanul és helytelenül, akkor soha nem fogunk megváltozni. Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy ember-gépek vagyunk, egyszerű bábok, akiket titkos ügynökök, rejtett ÉN-ek uralnak. A bensőnkben sok személy él, soha nem vagyunk ugyanazok. Néha egy kicsinyes személy nyilvánul meg bennünk, máskor egy ingerlékeny személy, más pillanatokban egy elbűvölő, jóindulatú személy. Később pedig egy botrányhős vagy egy rágalmazó, majd egy szent, utána pedig egy csaló stb. Mindenféle ember létezik mindannyiunk bensőjében, mindenféle Én. A személyiségünk nem más, mint egy marionett báb, egy beszélő baba, egy mechanikus valami. Kezdjük azzal, hogy tudatosan viselkedünk a napnak egy kis részében. Meg kell szűnnünk egyszerű gépeknek lenni, még ha csak a nap egy pár percében is. Ennek döntő befolyása lesz a létünkre.  Amikor megfigyeljük Önmagunkat és elutasítjuk, hogy azt tegyük, amit egyik vagy másik Egó akar, egyértelmű, hogy lassan megszűnünk gépeknek lenni. Egyetlen pillanatban, amikor eléggé tudatosak vagyunk ahhoz, hogy megszűnjünk gép lenni, általában sok kellemetlen körülmény változik meg gyökeresen… Sajnos, nap, mint nap egy gépies, rutinokra alapuló, képtelen életet élünk. Ugyanazokat a tetteket ismételjük, szokásaink ugyanazok maradnak, soha nem is akartuk megváltoztatni őket. Ezek a mechanikus vasút útvonalai, amelyen nyomorult létünk vonatja közlekedik. Mégis a legjobb véleményünk van önmagunkról… Mindenfelé nyüzsögnek a „MITOMÁNIÁSOK”, akik Isteneknek képzelik magukat; mechanikus, sablonos lények a föld porából, nyomorult marionettek, akiket a különböző ÉN-ek manipulálnak. Az ilyen emberek soha nem fognak önmagukon munkálkodni… Samael Aun Weor, Forradalmi pszichológia - XVII. fejezet: "Mechanikus teremtmények" |
Pszichológia és önmegismerés 
