A Nagyhét szimbolikája

Ahogy közeledik a Nagyhét, úgy jön vele a tavasz is. A nap azért küldi minden erejét, hogy az egész természet kimozduljon a dermedtségből vagy látszólagos halálból, és újjáéledjen a maga teljes pompájában. Ez a Nagyhét mély szimbolikáját hordozza, misztikus, vallási és ezoterikus téren, amikor is Krisztust feláldozzák és feltámad, hogy egy kiolthatatlan egyetemes erővé váljon, amely mindent arra bátorít, hogy higgyen Őbenne és legyen képes eggyé válni Ővele...

Amikor valaki Pál Apostol leveleit olvassa, meglepődéssel ellenőrizheti önmaga is, hogy ritkán említi Jézust, a Nagy Kabírt, vagy a történelmi Krisztust. Ő mindig a Benső Krisztusra utal.

Minden ember, akinek sikerült befogadnia a Krisztusi Szubsztanciát tulajdonképpen egy Élő Krisztussá változik.

Az Egyiptom földjén nevelkedett Jézus, a Nagy Gnosztikus volt az egyetlen a Szentföldön, aki képes volt befogadni az Egyetemes Krisztusi Princípiumot, és ennélfogva érdemessé vált arra, hogy átnevezzék A Tűz és a Kereszt Istenségének (Khristus).

A galileai Rabbi egy Isten, mert teljesen megtestesült benne a Kozmikus Krisztus. Hermész, Ketzalkóatl, Krisna... ők Istenek, mert szintén inkarnálták a Kozmikus Krisztust.

A názáreti Jézus-Iesus-Zeusz az a modern ember, aki teljesen inkarnálta az Egyetemes Krisztusi Princípiumot.

A perzsa Krisztus neve Ormuz, Ahuramazda, és rettentő ellensége Ahrimán (a Sátán), aki bennünk lakozik. A hindusztániak között Krisna a Krisztus, és Krisna Evangéliuma nagyon hasonló a Názáreti Jézuséhoz. A tibetiek között a Krisztus „Kuan-yin”, a dallamos Hang, a Hang Serege, a Nagy Lehelet, a Központi Nap, a Szoláris Logosz, Isten Igéje. Az egyiptomiaknál Ozirisz a Krisztus, és mindenki, aki inkarnálta, az tulajdonképpen egy Ozirifikált; Hermész Triszmegisztosz az Egyiptomi Krisztus, Ozirisz inkarnációja. A kínaiaknál Fu-Hi a Kozmikus Krisztus, aki az I-King-et írta, a törvények könyvét, és kinevezte a Sárkányminisztereket. A japánoknál ez Amida, aki birtokolta a hatalmat, hogy megnyissa a Gokurak (a Paradicsom) kapuit. A görögöknél és a rómaiaknál Krisztus neve Zeusz-Jupiter, az Istenek Atyja. Az aztékoknál Ketzalkóatl, a mexikói Krisztus. A germán Eddában Baldrt, azaz Krisztust, Hodr ölte meg, a Háború Istene, egy fagyöngy nyílvesszőt használva. Ilyképpen még idézhetnénk a Kozmikus Krisztust ősi könyvek és régi hagyományok ezreiből, amelyek évmilliókkal Jézus előtt léteztek. Mindez arra hív fel minket, hogy elfogadjuk, Krisztus egy Kozmikus Princípium, amely minden vallás alapvető elveiben megtalálható.

Amikor egy vallási forma beteljesítette a küldetését, megsemmisül. Jézus, a Krisztus, valóban az Új Korszak elindítója. Jézus a korszak vallási szükséglete volt.

Részletek „A Kozmikus Krisztus és a Nagyhét” című előadásból.

A KOZMIKUS DRÁMA

A HÁROM ÁRULÓ

Nyilvánvaló, hogy az egész Kozmikus Drámát, ahogyan a „Négy Evangélium” leírja, a magunk bensőjében kell megélnünk, itt és most. Ez nem csupán valami történelmi dolog, ez olyan valami, amit itt és most meg kell élnünk.

Az emberi szívbe inkarnált Krisztus, aki megélte az egész KOZMIKUS DRÁMÁT, ahogyan a Négy Könyv, a Négy Evangélium állítja, bárki bensőjében itt és most kell megtörténjen.

Akit a keresztre kötöztek - ez az igazság! Aki több mint ötezer csapást kapott - ez bizonyos! Akit töviskoszorúval koronáztak meg - senki sem kételkedhet benne! Aki megsebesült, sértegették, arcul csapták - szintén teljesen bizonyos! A Három Áruló elítélte: Pilátus elrendelte, hogy korbácsolják meg („Ecce Homo”, mondta Pilátus; „Íme az Ember”). Elszenvedi a leírhatatlant, amikor megtestesül (a Khresztosz, a Logosz). A HÁROM ÁRULÓ, akik keresztre feszítették Krisztust, ami végül a halálához is vezetett, ők a mi bensőnkben vannak. A Szabadkőművesek tudják, és a Gnosztikusok úgyszintén ismerik: JÚDÁS, PILÁTUS, KAJAFÁS.

JÚDÁS a VÁGY DÉMONA, aki kísért minket, PILÁTUS az ELME DÉMONA, akinek mindenre van mentsége, és KAJAFÁS, A ROSSZAKARAT DÉMONA, aki lezüllesztette az oltárt, eladta a Szentségeket...

JÚDÁS, a Vágy Démona, elcserélte a Benső Krisztust 30 ezüstpénzre. 3 + 0 = 3. Ez egy kabbalisztikus összeg. Ez változásokat jelent az anyagi dolgokban: pénzben, italokban, paráznaságban, állati élvezetekben, a Föld minden élvezetében... PILÁTUS az Elme Démona. Ő mindig mossa kezeit, sohasem hibás, soha, mindig talál egy kiskaput, mentséget; soha sem érzi magát bűnösnek. Valójában minden pszichológia hibánk, amelyet belül hordozunk, soha nem hiszi magát bűnösnek. Pilátus mindig felmentette romlottságát, kiskapukat, mentséget keresve, nem nézve szembe hibáival.

Vannak személyek, akik azt mondják nekem: „Uram, én azt hiszem, hogy jó ember vagyok. Nem öltem, nem raboltam, jótékony vagyok, nem vagyok féltékeny...” (az elmondottak alapján ő az „erények mintája”; tökéletes, saját maga szerint). „Nem annyira – mondtam én – ennyi tökéletesség előtt, inkább: good bye!”...

Nézzük milyenek dolgok a maguk nyers valóságában: Pilátus mindig mossa kezeit, soha sem érzi bűnösnek magát. KAJAFÁS, a Főpap, én őszintén szólva azt gondolom, hogy ő a legromlottabb mind közül, aljas módon árulja el a Benső Krisztust....

Gondolják meg önök, hogy mi is KAJAFÁS. A Benső Krisztus gyakran kijelöl egy Papot, egy Mestert, egy Beavatottat, hogy vezesse nyáját, etesse; parancsot ad neki, és egy gyülekezet élére teszi, és ez a bizonyos Pap, vagy Mester stb., vagy a Beavatott, miközben bölcsen vezeti népét, áruba bocsájtja a Szentségeket, lezülleszti az Oltárt, paráználkodik a hívekkel stb. stb. stb. Következtetés: ez a Benső Krisztus elárulása (ezt teszi Kajafás). Ugye fájdalmas?… Világos, ez rettenetes, a létező legmocskosabb fajtája az árulásnak! Nem fér kétség hozzá, hogy a világ sok Vallása lezüllött, ez nyilvánvaló; sok Pap van, aki elárulta a Benső Krisztust. Nem valamely szektára utalok, nem, hanem a világ minden Vallására.

Lehetséges, hogy igazi Beavatottak, akik ezoterikus csoportokat vezettek, gyakran árulókká váltak: elárulták a Benső Krisztust; és mindez fájdalmas, végtelenül fájdalmas. Kajafás, ennélfogva, a legmocskosabb közülük.

Ez a Három Áruló a HÁROM FÚRIA. Ez a Három Áruló vezet a Benső Krisztushoz, aztán a gyötrelemhez.

A SOKASÁG

Testvéreim, emlékezzenek az emberek tömegére, az emberek sokaságára, akik az Úr keresztre feszítését követelték. Ez a tömeg, amely így kiáltozott „Crucifixia! Crucifixia!”, Krisztus keresztre feszítését követelve, ez mibennünk van, itt és most. Az embertelen pszichikai aggregátumok, amelyeket magunkban hordozunk, mindezen nemkívánatos pszichikai elemek, amelyeket belül hordozunk, SZÉTH VÖRÖS DÉMONJAI, minden pszichológiai hibánk élő megtestesítői - ők azok, akik így kiáltanak „Crucifixia! Crucifixia! Crucifixia!”. Az Urat pedig halálba küldik.

Ki fogja megkorbácsolni? Talán nem véletlen, hogy pont az a „sokaság”, amit mibennünk hordozunk. Ki fogja leköpni? Talán nem mindezen pszichikai aggregátumok, amelyek a hibáinkat személyesítik meg? Ki fogja ráhelyezni a töviskoszorút? Talán nem mindezen ördögfajzatai a Pokolnak, amelyeket mi hoztunk létre?

A HÁROM EMBERTÍPUS, AKI GYŰLÖLI

Ne felejtsék el, hogy valahányszor, amikor eljön a világba a Könyörület Ura, az emberek három csoportja veti Őt meg.

AZ EMBER FIÁT az emberek három típusa ítéli el: először- a Templom PAPJAI, vagyis a minden korok Vallásai és minden idők hívői.

Másodszor- elítélik az ÍRÁSTUDÓK, vagyis az adott időnek az értelmisége... ezek a híres „erényesek”, akik Beavatottakat ítélnek el.

Harmadszor- a VÉNEK, a tapasztalt emberek, a nagyon „jólneveltek”, akik sok „erénnyel” bírnak, akik saját „pszichológiai lencséiken” keresztül ítélkeznek, félreértenek és kiátkoznak...

A PAPOK, a vallások emberei, valamennyi felekezetből, veszélyt látnak benne saját szektáikra nézve.

Az ÍRÁSTUDÓK, az értelmiségiek, akik megannyi romlott morális szabályhoz ragaszkodnak, valahányszor eljön a Dicsőség Ura a világba, ellene fordulnak, halálosan gyűlölik, mert nem illik az elméleteikbe, veszélyt jelent a rendszereikre, a szofizmusukra stb.

A VÉNEK, a tapasztalt emberek így szólnak: „Ez az ember bolond, nézzétek mit hoz, hallgassátok mit mond, nem ért egyet azzal, amit gondolunk, mi tapasztaltak vagyunk, ez az ember ártalmas, káros”. A vének, a nagyon értelmes, nagyon tapasztalt emberek sohasem értették a Beavatottakat.

Ekképpen, testvérek, a való igazság nevében, a Fiút, a megtestesült Chrestost gyűlölik a tömegek, gyűlölik a Papok, megvetik az Írástudók és elutasítják a Vének. Krisztus nem illik az emberi sablonokba; ezért utasítják el.

Chrestos, természeténél fogva forradalmi, rettentően lázadó, és jóval túl van a Jón és a Rosszon: nem értik a Jó Erőit, megvetik a Gonosz Erőit; Ő azzal cselekszik összhangban, amit mi így nevezhetnénk: „MÉLY SZEMÉLYES MEGÉRTÉS...

Részlet „A Kozmikus Krisztus és a Nagyhét” c. előadásból
Samael Aun Weor