Északi Rúnák- A Szellem Aranynyelve

Samael Aun Weor

A rúna-ábécé a nagyon távoli múltból származik, azelőttről, amikor a Föld még szüntelen morajlások közepette kereste egyensúlyát és fizikai stabilitását, hogy azt elérve, keblére fogadhassa a Poláris vagy Protoplazmatikus Korszak embereit.

Akkoriban Uriel Arkangyal fizikailag is együtt élt az Androgün Ádámmal, és megosztotta vele az emberi fejlődés tanítását az évezredek robajában. Akkoriban, a Nagy Uriel Kozmokrátor megtanította az emberi fajnak a Rúnák okkult erőit, mint egy kommunikációs eszközt az Istenek és közöttük, az emberek között.

Bizonyossággal, tévedéstől nem tartva jelenthetjük ki, hogy a Rúnák (rejtélyes és szent írásként), négy jelentést hordoznak, éspedig:

• Archetípusos szimbólumok, amelyekben a Kozmikus Energia folyama mutatkozik meg.

• Titkos testtartások, amelyeket megfelelően gyakorolva, a témát ismerők segítséget kapnak, hogy több ilyen energetikai-, és ezzel egy időben isteni-folyamot kapjanak, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy testileg és lelkileg harmonizálódjanak, Valódi Lényük Benső Önmegvalósításáért.

• Mindegyikük megfelel az „ezoterikus munka” vonalainak, ami azzal áll kapcsolatban, amit az alkimisták évszázadokon át így neveztek: „A Nagy Mű”.

• Tökéletes orákulumot alkotnak. Kétségtelenül ősibbek, mint a cigányok Tarotja vagy az ősrégi Sárga Sárkány Rendje kínai beavatottjainak Ji Csingje. Nt.M. Samael Aun Weor nagyon világosan kijelentette: „Az emberiség bölcsessége északról származik, nem keletről. Az Északi Rúnák jóval régebbiek, mint a héber ábécé”.

Az évezredeken át gondosan őrzött Rúnabetűk Bölcsességének felélesztésére folyamatosan törekedtek az elmúlt századok és a jelen okkult körei.

Azonban folyton beleütköztek az egyes Rúnák szó szerinti értelmezésének akadályába, ami pedig, tudatlanságból, azok metafizikai értelmének lekicsinyléséhez vezetett. Az ezoterikus ortodoxia mindig is azt állította, hogy csakis a Gnózis által lehetséges feltárni ezen ábécé misztériumát, amelyet, az északi hagyományok szerint, Wotan (a skandináv Chresztosz) hagyott örökségül az emberekre, amikor megfeszítették az Yggdraszillon (a viking mítoszok szent fája). Ami isteni, azt az isteni érheti el, mert: „A természet a természet utánzója”.

A magasztos és a szentséges körébe tartozó dolgok megértéséhez el kell hagyni az „intellektuális állat” megalázó állapotát, és meg kell állapodni az Emberfeletti-Ember Királyságában. Amott, a szent sas csúcsain, a Szivárványban találhatják meg az Aesir-ek a hidat, amelyen átjuthatnak az Isteni Asgardba (az Absztrakt Abszolút Tér Királysága); ott található minden erő, minden öröm és „minden erő átható ereje”, ahogyan a maga idejében mondta „Smaragdtábláján” a híres Hermész Triszmegisztos.

Pontosan ezekből, a most bemutatott egybeesésekből láthatjuk, hogy a Rúnanyelv buzgón őrzött és áhított; akikben most megvan a „Donum Dei” (Isteni Ajándék), határozottan kijelentették, hogy ebben az ábécében rejlenek a kulcsok, amelyek az embereket az „Ígéret Földjére”, az isteni „Thule” szigetére (a Kristálysziget) vezethetik, amelyet kizárólag azok népesítik be, akikben ott lakozik a Heliopolisz Főnixe. A Dzsinász Paradicsomokban a Valkűrök még dalolják azon hősök örökkévaló zsoltárait, akik ezt kiérdemelték a kemény csatában a sárkány és az idő ellen, amelyek a Titánok ősi ellenségei…

Nos, az ismeret ezen köreit érintve, elmondhatjuk és hangsúlyosan el is kell mondanunk, hogy napjainkban, a teljes összeomlásunk előtt állva, az Aesirek megnyitottak egy utolsó kaput, hogy megpróbáljanak közelebb vinni az isteni természethez. Ez a kapu, ahogyan előirányozták, a „Gnózis” lett (a felfedő ismeret), amely azon kiemelkedő emberek egyikének a kezeiben tért vissza, akit a Kozmikus Nap (Mahamanvantara) Hajnalán is ismertek, és nevét „per secula seculorum” visszhangozták a csillagok és korok…

Samael Aun Weor a szóvivője az isteni szintnek, amely megfújta kürtjét (most utoljára), hogy kihozza a mai „homo sapiens”-t a rémisztő álomból, amelyben létezik, él és együtt él. Ez a Géniusz és Kozmokrátor lépésről lépésre leírja, „Runamágia Ezoterikus Tanulmány” c. mesterművében a pontos útvonalat és irányt, amellyel elérhetőek a végtelen mennyek, és elhagyható az emberi önteltség és tudatlanság tömlöce.

Ez a mű a Tudás Fájának egy újabb gyümölcse, amelyhez csak azok jutnak közel, akiket a sors az Örök Bölcsesség dicsfényével jutalmaz… Ez a tanulmány egyszer és mindenkorra feltárja az ősi Rúnaírásba oltott ismeretet, hogy tanulmányozzuk, megismerjük, és ezáltal megértsük, megértve pedig gyakoroljuk a Rúnamágiát, amelyben még ott rejlik a Hiperboreai misztérium, az elveszett szó, a boldogság útja és a kulcsok, amelyek által találkozhatunk a belső Istenünkkel, aki, mint ahogyan Wotan, titkos Valhallájában, várja visszatérésünket a Kozmikus Tudat kebelére…

Minden egyes új napot határtalan örömmel kell köszöntenünk, és, ágyunkból felkelve, karjainkat a Krisztus-Nap, a mi Urunk felé kell emelnünk…

…egy olyan leírhatatlan és magasztos állapotban, amelyben valóban be kívánjuk fogadni a Napsugarakat.

SAMAEL AUN WEOR