Atlaszt a görög mitológiából ismerhetjük, Iapetosz titán és Klümené nimfa gyermeke, Prométheusz testvére. Atlasz harcolt a titánok oldalán az olimposzi istenek ellen. Büntetésként arra kárhoztatták, hogy örökké a hátán tartsa a Földet és az Égboltot, és a vállain a nagy oszlopot, amely ezeket elválasztja.  Atlasz ábrázolását, amint a Föld súlyát tartja, felhasználták az első térképgyűjteményeken, így lett a térképsorozat is róla elnevezve. Az Atlaszok, az Atlasz többesszáma, klasszikus kifejezés az építészetben olyan faragott férfialakokra, melyeket oszlopként használnak, hogy valamilyen szerkezetet megtartsanak. A régi kultúrák hasonlósága arra hív minket, hogy ismerjük meg mélyebben a szoros kapcsolatot, amelyek ezen civilizációk valamennyi szintjei között megvannak: szimbolika, művészet, nyelv, stb. Ha például megfigyeljük az „Atlasz” szó nyelvészeti rokonait, észrevehetjük, hogy nagyon hasonlít az „Atlantisz” szóra. Az „Atlantisz” kifejezést a következőképpen bonthatjuk fel, hogy jobban megértsük: „ATL-ANTISZ” - az ATL jelentése VÍZ a Nahuatl nyelvben; Atlantisz jelenleg a vizek mélyére van süllyedve. A Nagy Maya civilizációban megtalálható ATLANTEOTL (a Borgia kódexben ábrázolva).  Észrevehetjük, hogy Atlasz és Atlanteotl úgy az alakjukban, mint a nevükben nagyon hasonlóak: Atlanteotl = ATL (Vizek) + TEOTL (Isten).
A két ábrázolás egy és ugyanaz a jelkép: mindkettő a vizeket vagy a Világot hordozza, és itt, ezek a jelképek két dologra utalnak. Először is, a földfelszín geológiai változásaira, a Vízözön után, mikor a pólusok Egyenlítővé váltak, és az Egyenlítő pólusokká; itt találhatjuk Atlantisz jelképét, mivel ez a kontinens a geológiai változásoknak köszönhetően süllyedt el. Másodszor pedig, a Vizekkel való Munkára utal az alkímia gyakorlatában, a kaotikus vizek transzmutálására. Megfigyelhetjük tehát, hogy mindkettő a világot vagy a vizeket tartják, ami a hermetikus győzelemre utal. Ezeket bemutatva szeretnénk segíteni annak a megértésében, hogy a régi civilizációk, mint Mexikó, Egyiptom, Perzsia, Görögország, Kína, stb., egy harmonikus transzcendentális egységben kapcsolódnak össze; mindezen civilizációk ugyanazokat a tanokat hirdetik, a különbségek csupán a nyelvjárásokban és az ábrázolásban vannak. Mégis a lényeg, az objektív tartalom ugyanaz. „Fantasztikus és igazolt lingvisztikai egyezéseket találhatunk, melyeket csakis az Amerikai és Mediterrán-Szemita népcsoportok közös Atlanti törzsével magyarázhatunk. Kétségtelen, hogy egyik és másik is OLISIS elbűvölő Földjében hordozza Gyökereit, a tenger sötétjébe süllyedt Atlantiszban, melyet rémítő legendák, félelmetes hajótörések, és visszaút nélküli utazások borítanak... A tragikus legenda megtölti a generációk kollektív erejével a teredet, amelyek hódoltak neked, és a költő hatalmas hullámaid hangjában hallgatja tragédiáid moraját, és eltemetett világaid recsegését! Atlantisz eltűnt, ez a hatalmas kontinens, melyet a költő egy álomnak tartott és nem több, mint a Beavatott Platón Isteni Elméjének a szüleménye - valójában létezett. A költő intuíciója a Géniusz látomása: aki tagadja, az azért van, mert nem képes ennek a hatalmas erejével látni. A Bölcsek csak akkor lesznek igazán nagyok, ha költővé válnak; túllépve a részleteken érzik mindenben, ami létezik, a rejtett lényeget, amely a felsőbb szférák felé tolhat minket! Így írhatta meg a „Növények Metamorfózisának” szerzője a „Faust”-ot; így állították fel a törzsfejlődés hitét; Humboldt a „Kozmoszt”; az Isteni Platón, Timaiosz és Kritiász című műveit; Poe, a HEURÉKÁT; az egyetemes élet valamennyi költője azt, ami nem más, mint az Okkult Szele... «Látod ezt a tengert, amely egyik pólusától a másikig beborítja a Földet?» - mondta Kolumbusz Kristófnak a Mestere – valamikor a Heszperidák kertje volt; még hányja a Teide a maradékait, félelmetes morajával, mint egy mészárlás mezőjén őrt álló szörnyeteg! Erre harcolnak a Titánok; ott népes városok virágzanak... Ma a márványpalotákban fókák gyülekeznek, és algák borítják a legelőket, ahol egykoron a birkák legeltek!... " Samael Aun Weor, "Az Anahuák titkos tantételei" 
|
Gnosztikus antropológia 
