Atlantisz

Ó, csodálatos Bölcsesség, aki a Lénytől eredsz, töltsd meg szívünket szeretettel, és add, hogy a te tiszta fényed tündököljön bennünk!

Ó, csodálatos Fény, aki a benső mélységeinkben rejtőzöl, add, hogy legyünk ismét azok, akik az idők hajnalán voltunk!

Ó, csodálatos Ismeret, a szellem leírhatatlan boldogsága, vezesd lépteinket, hogy feltámaszthassuk a csodálatos fénymadarat!

Ó, csodálatos és áldott Fény, tégy minket felsőbb lényekké, de ne azáltal, amit birtokolunk, hanem azáltal, amit adunk!

Ó, csodálatos Fény, add, hogy a szíveink érezzék szükségét, hogy megtestesüljön bennük a szeretet!

Ó, csodálatos tájai az örök Ismeretnek, ti, akik az árnyak mélységeiben rejtőztök, mutatkozzatok meg ismét, hogy átadhassátok nekünk az örök és isteni bölcsességetek!

Herkules Oszlopain túl, az Atlanti Óceánban létezett egy hatalmas kontinens, amelyet hét nagy sziget alkotott; ez a kontinens az Isteni bölcsességnek volt szentelve, a neve pedig Oliszisz vagy Atlantisz volt. Ez a hatalmas kontinens olyan volt, mint egy költő álma, egy isteni alkotás, amelyet sok filozófus, köztük a beavatott Platón is, úgy ír le, mint az örök bölcsesség helyét. Ezen a kontinensen egy erős civilizáció fejlődött ki, ahol a Szúrák, az istenek, a tökéletes emberek éltek, csodálatos lények, akik egy csodálatos tudománynak és egy nagyszerű vallásnak is birtokában voltak. Ezeken a tájakon volt a bölcseknek egy valódi egyeteme, amelynek a neve az Akaldana Társaság volt, és ahol az isteni misztériumokat tanulmányozták.

Ennek az Akaldana Társaságnak a tagjai részesei voltak a kiválasztott népnek, amely elhagyta Atlantiszt, mikor megértették, hogy egy nagy katasztrófa közeledik, és a bibliai Noé vagy Manu Vaivasvata vezetésével megtelepedtek Egyiptom földjén. Ott újból megalapították a hírneves Akaldana Egyetemet, amelyet közelről vigyázott figyelő tekintetével a beavatási misztériumok őrzője: a Szfinx.

Ez a csodálatos bölcsesség tette lehetővé minden szoláris népnek, hogy nagy műveket valósítson meg, egy felsőbb tudomány által, és egyebek közt azt, hogy olyan csodákat építsenek, mint az egyiptomi vagy maja piramisok. Ez a Tudás ugyanaz, amelyet Buddha is átadott a tanítványainak, ahogyan a nagy Kabír, a Názáreti Jézus is, Hermész Triszmegisztosz, Kecálkóatl, Konfucius, Krisna, Mohamed, stb. Mindegyikük a magasból hozott el egy üzenetet, amely ugyanazokat a teljességgel személytelen és időtlen kozmikus alapelveket tartalmazta.

Ez a bölcsesség ugyanaz a titkos tudomány, amelyet a nyugat és a kelet minden vallásában és hagyományában megtalálunk, a táncoló szúfiknál és derviseknél, a buddhizmusban és a taoizmusban, az északiak szent mágiájában.

Ez az ismeret négy alaposzlopra támaszkodik: Filozófia, Művészet, Tudomány és Vallás; megadja a lehetőséget, hogy ismét visszatérjünk az örök bölcsességhez, és kifejlesszük a Lényünk minden szellemi oldalát.