Sárkányok- a Logosz kivetülése

A Sárkányokat az ókorban mindig is az örökkévalóság és a bölcsesség szimbólumainak tartották.

Egyiptom, Babilónia és India hierofánsai, saját magukat általában „A SÁRKÁNY ÉS A KÍGYÓ FIAI” névvel illették, igazodva ezáltal az Egyetemes Gnoszticizmus tanításaihoz.

A Sárkány, Szókratésznál, az „Isteni Daimon”, a híres „LUCIFER” a párizsi Notre-Dame Katedrálison, amely ugyanaz, mint az aztékoknál „SOLOTL-NAHUATL”.

A Sárkány, Solotl, Kecálkóatl (a Logosz, Krisztus) Élő Árnya, a Fény hordozója; ő Tlahuiszkalpan-Teuktli, a „Hajnalcsillag”, a „Kockakövünk”, az „Alapkő”, a „Bölcsek Kövének” élő szimbóluma, amely valamennyi erő alapjául szolgál.

Lucifer-Prométheusz, a Sárkány, amely néha Mendes Bakkecskéjének alakját ölti fel, a Szexuális Potencia jelképe. A Fény és a Sötétség Hercege, és tökéletes hatalma van a Mennyek, a Föld és az Alvilág fölött.

A Sárkány, Solotl-Lucifer-Prométheusz, semmi esetre sem egy külső, a Pszichénken kívüli közeg. Ellenkezőleg, ez az ISTENI LÉNYÜNK „árnyéka”. Ő a „pszichológiai edző” a gyakorlati élet gimnáziumában.

Egyes testvériségek hamis riadót fújnak, nagy ricsajt, lármát csapnak, és itt is, ott is, mindenütt, buta, ócsárló koholmányokat terjesztenek a gnosztikus „Szoláris Chinoup”, „Agathodaemon-Krisztus”, a „Genezis Kígyója”, „Lucifer-Nahuatl”, a „Bölcsesség ragyogó Sárkánya” ellen.

Solotl-Lucifert rossz szemmel nézik és idegenkednek tőle a „bölcsesség faragatlan mintapéldányai”, akik visszautasítják az életet adó Szellemet, akik szó szerint értelmezték az allegóriát a „mennyek háborújáról” és „Mihály harcáról a Sárkánnyal”, anélkül, hogy megértették volna ezek mélyebb jelentését…

Kétségtelen, hogy a Benső, Mély Lényünk, ahogyan az összes legendában is, amelyekben a hősök a Sárkány ellen harcolnak és meg kell azt ölniük, ezzel azt jelképezik, hogy győzedelmesen, nyertesen kell túllépniük minden általa keltett kísértésen; ezért mondják azt, hogyha sikerül győznünk, akkor a „Sárkány Fiaivá” alakulunk. Hogyan is sarjadhatnának ki bennünk az erények, ha nem létezne a kísértés?

Bel és a Sárkány, Kecálkóatl és Solotl, Apolló és Püthon, Krishna és Kálija, Ozirisz és Tiphon, Mihály és a Vörös Sárkány, Szent György és a Sárkány, ezek azon párok, amelyekben mindig ott van a maguk „Személyes Isteni Logoszának” az Árnyéka, amely a saját javukra vetült ki a pszichéjükben.

A Sárkány, ez az Erő, amely olyan mint egyféle üzemanyag, ha bölcsen használjuk, akkor megadhatja a lökést a belső fejlődésünkhöz, vagy épp ellenkezőleg, óvatlanul használva, a kárhozat mélységei felé is vezethet…