A kutya

Az ember legjobb barátja

Mindig úgy tartottuk, hogy a „népi szólásokban” nagy Okkult Bölcsesség rejtezik; például, „a kutya az ember legjobb barátja” mondásban felfedezhetjük, hogy ez nem csupán arra a konkrét tényre utal, hogy a négylábú, például házőrzőként szolgálhat, vagy haszonállatként, juhászkutyaként, szánhúzóként, vakvezetőként stb., hanem egy mély aspektusra is utal, amely az emberi lény alapvető fejlődésével áll kapcsolatban; az ősi szimbolikában a kutya a Nemi Ösztön jelképe is, vagyis az az elektro-magnetikus és Fohat-i erő, amely nyers alakjából a Pszicho-Fiziológiánkban alakul át, és amelyet meg kell tanulnunk bölcsen uralni, hogy elérjük az Ön-Fejlesztést, a Tudatot és az Erőt.

A századok során minket megelőző kultúrákban mindig is fellelhettük ezt a jó társat.

A nahua nyelvben a „XOLOTL” jelentése néha „kutya”, máskor pedig „ikertestvér”. Kecálkóatl (a Logosz, Krisztus) ikertestvére, ő ébreszti fel a Fényt, ő a Hajnalcsillag. Ne feledkezzünk meg Sahagun Atya mondásáról sem: „A kutya a mennyből eredő Tűz jelképe”. Ő az Erotikus Ösztön, a rendkívüli és csodálatos közeg, amely képes gyökeresen megváltoztatni.

Ezért láthatjuk Teotihuacan egyes freskóin, hogy Kecálkóatl kosarában hordozza a kutyát, hogy útmutatója legyen. A Kutya pedig mindvégig vezeti a Lovagot (a Gnosztikus Beavatottat), irányítja a szűk úton, amely az Árnyaktól a Fényhez vezet, a Halálból a Halhatatlanságba; vajon Herculesnek nem Kerberoszt (a háromfejű kutya, akinek széles feje és kígyókkal körülvett nyaka volt) kellett kivinnie plútói lakhelyéről? És mit is mondhatnánk Ortros és Eurition kutyákról, Gerion, a háromtestű óriás őrzőiről? Talán ezek a kutyák nem az állati szenvedélyeket szimbolizálják, és Gerion pedig nem az Idő Ura?

Sohasem szabad elfelejtenünk ezzel a témával kapcsolatban, hogy Aszklépiosz Templomának zord őre, a Cézárok Derűs Rómájában, mindig is egy kutya volt. Vulkánusz Templomának szent kutyái pedig nagyon gondozottak voltak.

Ne feledjük el azt sem, hogy a kutya egy kígyó társaságában is megjelenik, a bika vérét nyalogatva, miközben Mithrász, öklével végez Bramador Bestiával, és közben egy skorpió harap az állat nemi szervébe.

Hogyan is feledhetnénk az Orpheusz tettét elbeszélő legendát, amikor, Tartaroszba vezető útján, lantjával andalította el Kerberoszt, hogy felkutathassa Eurüdikét.

Még ma is látható a kutya a holtak lábánál, a legősibb idők valódi sírboltjaiban, amely egy mélyen szimbolikus, sötét jelkép.

Gaspar Moir de Locca Gróf elképedt szemei láttára váltogatta színeit (fehér, sárga és vörös) Faust doktor rejtélyes kutyája; ezek pontosan a Bölcsek Kövének színei, amelyek megfelelnek a Nagy Mű munkái által okozott szublimációknak és tisztulásoknak.

Következésképpen, a kutya is részese a Mágiának, és az ősidőkben Merkúr Istennek szentelték.

A kutya úgyszintén jelképezi még a Barátságot és, ellentétes aspektusában pedig, az Okkult Ellenségeket.

Hagyjuk hát, hogy a saját kutyánk Bölcsességgel, Szeretettel és Barátsággal táplálkozzon, amint della Scala, Verona Lordjának és Dante jótevőjének kutyája, Lebrel is tehette.