A Jupiter és a Szaturnusz szimbóluma

A Jupiter és Szaturnusz bolygók jeleivel érünk Ors Naprendszerünk hét fő bolygójának végére.

Ezek alakjáról és azok okairól szóló cikkekben már kezdettől fogva bemutattuk, hogy nem pusztán véletlenszerűen megválasztott jelek, hanem egy egyetemes archetípust követnek, és alakjuk az elvégzendő Ezoterikus Munka ideografikus ábrázolása.

Ezt az utolsó tanulmányt kezdjük a Jupiter asztrológiai jelével.

 

 

Ennek a keresztnek a négy oldala a négy fizikai elemre és azok négy Tattvájára emlékeztet; ez a négy kémiai elem; az Alkímia négy eleme és színe; a négy Szoláris Test; a négy út és a négy próba; az emberi lény életének négy szakasza; a Természet és a Fajok négy évszaka; a négy vérmérséklet; a Belső Palota négy Kapuja; a négy ezoterikus szél, avagy égtáj; a faj négy védelmezője és a Világegyetem Tetrafenntartói; az alkímia és a Szoláris Evangélium négy állata stb.

 

Mindez a „négy” nem más, mint azon energiák, formák vagy entelecheia-k, amelyeket az emberi lény ki kell fejlesszen vagy meg kell haladjon, hogy saját magában valósíthassa meg a Szent TETRAGRAMMATON (Isten négy betűből álló neve) misztériumát, és amelyet a következőképpen írnak: IOD HE VAU HE.

„Ez a négy szó vezet el a Kilencedik Szférába, Vulcanus hírneves Tüzes Kemencéjéhez, ahol fel kell emelnünk Mágikus Erőink Tüzes Kígyóját”; és ez utóbbit pedig a jupiteri jelben meglévő, fénysugárként felemelkedő vonal jelképez, amely a végtelennel egyesít minket.

 

A kereszt a Logosz, Jupiter-Zeusz, a Mi Urunk, Krisztus fenséges monogramja; ő az Asztrális Fény, a belénkzárt Krisztusi Erő, amely kizárólag a „Kereszt”, a „Szerelmi Mágia” által ébred fel, és amelynek neve az Aztékoknál: Ketzalkóatl.

 

Jupiter-Zeusz fémje az ón, ami alakíthatóságot, bővülést jelez, ez önmagában a Teremtés, amint fenn, úgy lenn is, ezért ő az Íge.

 

A Szaturnuszt, a hetedik jelet az ólom uralja; azonban emlékezzünk rá, hogy az ólomnak van nyers és kolloid, finomított alakja is; azért uralja a térdeket (a Térdcsakrák), hogy az erőt, hatalmat, támogatást, felfuvalkodottság nélküli, nagyon alázatos támaszt jelképezze, amely a Bölcsességhez és a Napok Vénjéhez vezető út, amelyet szintúgy jelképez.

 
Visszatérve a Szaturnusz jeléhez, megfigyelhetjük, hogy kis különbséggel, hasonló Jupiter jeléhez, azonban meg van fordítva, mivel ez a kezdet, az első kiáradás az Abszolútból, megfordítva pedig az utolsó, az Alfa és Omega, a visszatérés a kiindulópontba, ugyanazon erőkhöz (a Kereszt és a Logosz).

 

Az Ősi Róma „Tirrén”-nek nevezett gyorsírásában felfedezhetjük, hogy az „A”-nak megfelelő jel egy „h”, amellyel, egy pont elhelyezésének a változtatásával, különböző szavakat rövidítettek.