Skip to content
Nt.M. Samael Aun Weor: Gnózis - Pszichológia - Alkímia - Asztrológia - Meditáció - Kabbala
Elemezzük valamennyi emberi hibát, és látni fogjuk, hogy valamennyinek a vágy az alapja.
VOPUS | Gnózis arrow Az élet és halál jelenségei arrow A halál az ősi egyiptomban

A halál az ősi egyiptomban

Nyomtatás E-mail
Írta: VOPUS   
A halál az ősi egyiptomban- Anubisz- Az Élet és a Halál misztériumai

Az ősi egyiptomiak az életet egy átmeneti helyként fogták fel, ahová az emberi lény azért érkezett, hogy megfizesse a jogot az elmerüléshez a tudatosság és boldogság érzékfeletti világaiba.

Oscar Uzcátegui, „Gnosztikus Egyiptom”, c. könyvében a következőket mondja:

(…) „amelyet ugyanazon dolog végtelen arculatainak ismétlődései alkotnak, és amely ugyanúgy érthető a különböző korszakokban. Amennyire megítélhető, ezen posztulátumokban van egy filozófiai vetület, amely csakis azért jelent meg, hogy a jelenlegi filozófia utolérhesse, miután az, sok évszázadon keresztül elkalandozott. Minden alapelv a megnyilvánult lény egy ismeretét tükrözi. Az egyiptomiak pedig életük nagy részét annak szentelték, hogy a meditáció által kutassák az élet és a halál misztériumait.
Bizonyos felületes emberek megvetően mondják erre:
Az egyiptomiak leginkább azért éltek, hogy az élet megismerésére tanulmányozzák a halált.

Mi, gnosztikusok, Nt.M. Samael szavaival, a következőket állítjuk:

Az életet a halál paripái által hátrahagyott patanyomok alakítják. A haláltól mindent megtanulhatunk, az élettől vajmi keveset. Ha a mag nem hal meg, a növény nem születhet meg; a halál szüli az életet.”

Ámulatba eshet, aki megtudja, hogy a Fáraók egyik legtranszcendentálisabb problémája az életben, a saját sírboltjuk megépítése volt. Ebben nagy aprólékossággal próbálták kifejezni jogukat a finom temetkezési kellékekre, pompás bútorokra és a mindennapi életben használt kifinomult tárgyakra stb.…

Az ősi egyiptomiak az életet egy átmeneti helyként fogták fel, ahová az emberi lény azért érkezett, hogy megfizesse a jogot az elmerüléshez a tudatosság és boldogság érzékfeletti világaiba.

Viszont akkor a fáraók miért temetkeztek ilyen lenyűgöző kincsekkel? Ha pedig lepecsételték és a sírboltot sohasem kellett felnyitni, akkor miért díszítették olyan szép festményekkel, amelyeket aztán soha senki nem tekinthetett meg?

Az ősi Egyiptom sírkamráiról beszélni azt jelenti, hogy belépünk egy szimbolikával teli világba, amelyben semmi sem véletlen: MINDENNEK MEGVAN A MAGA SZIMBOLIKUS VAGY GYAKORLATI OKA.

Egyetlen sírbolt sem olyan mint a másik. Habár mindig fellelhetjük a vallási párhuzamot, valamennyi sírhely között.

A Lélek ellensége- Apóphisz démon

Mindegyikben megvannak a termek és átjárók vagy folyosók, és világos a szándék: maguk a sírok a halott útját jelképezik egy másik világba, és ezért haladnak keletről nyugat felé, különösen a XIX. dinasztiától kezdődően.

A szakértők, ezen struktúrákra nézve – amelyek egymást követő négy átjáróból állnak, amelyeket lépcsők vagy lejtők alkotnak és mindig lefelé ereszkednek a földbe –, úgy hiszik, hogy a Közép-Királyság piramisait utánozzák, ahogyan a túlvilág zegzugos, veszélyekkel teli útjait is. Ha a halott, mint a Nap, nem tudna átjutni a következő napra, nem támadna fel.

Tutanhamon sírboltja és szarkofágja

A folyosók és termek falai teli vannak mitológiai képekkel, istenségek, géniuszok, ellenségek és veszélyek jeleneteivel, amelyeket Ré útján találunk meg a Túlvilágon.

Ez az Isten, a Nap, örök ciklussal rendelkezik, az élet és a halál ciklusával, a nappal és az éjszaka ciklusával. Minden egyes napon keleten kel fel a Nap, és életet ad a Nílus országának. Ugyanígy, amikor eljön az este, a Nap lebukik a horizonton, meghal a Nyugati hegyek mögött.

Az éjszakában ellenségek és veszélyek sokasága leselkedik rá, a maga útján, a földalatti világban, vagy éppen el is kívánják pusztítani, hogy a következő napon ne kelhessen fel. Azonban Ré, az istenségek segítségével, ismét eljön a világosságba, ahogyan minden nap.

A Lélek, Ré Isten előtt- a saját Benső Istensége előtt

Ezek az utazások rendkívüli könyvekben vannak bemutatva, amelyeket az Újbirodalom idején írtak Ré teológusai vagy papjai, hogy bemutassák a Fáraó útját az ő Valódi Mély Benső lénye felé, amelynek jelképe Ré.

Bárkájában, az éjszakai utazás során, a Fáraó egyesül az istenséggel és Vele együtt száll szembe az Örök Boldogság Útjának különféle veszélyeivel.

Ezért pedig, a Fáraó lemásolta és sokszorosította a Ré formuláit tartalmazó szövegeket és jeleneteket, mert az ősi Egyiptomban az ábrázolások és a szövegek a mágia bölcsességével bírtak.

Az újbirodalom idejéből származó királyi sírboltok díszítéseit tekinthetjük a Nap felé utazás részletes térképének is, a Lény Benső Önmegvalósítása felé.

Számos, különféle könyv van, amely az ősi egyiptomiak mitikus világáról beszél. Az egyik legismertebb talán a Halottaskönyv, vagy a „Peri Em Heru” („Könyv a nap elhagyásához”), ahogyan az ősiek ismerték. Ez a teljes egyiptomi nép számára hozzáférhető volt, és különféle leírásokat tartalmazott, amelyek megóvtak DUÁT földalatti világának veszélyeitől, átvezettek Ozirisz bírálatán és az Aaru (Yaaru, Iaru vagy Aalu) paradicsomi helyre vittek, ahol Ozirisz uralkodott, a helyre, ahol a NAGY FÉNY, AZ ISTENSÉG ÖRÖKKÉVALÓ NAPJA uralkodott.
Hafré fáraó és Hórusz, szárnyaival védve őt
A Halál az Ősi Egyiptomban 
 
Véletlen vagy kauzalitás >