 Kétségtelen, hogy nézőkké változtattuk magunkat – és ide pontosan illik az elszenvedő mód – egy rémségekkel teli műben, amely most a földünk színpadán jelenik meg. Miközben a bolygó népességének mintegy harmada él szegénységben, miközben Afrika szarván éhezés van és az éhínségtől naponta huszonötezer ember hal meg a bolygón, az embereknek egy másik nagy része abban félelemben él, hogy nem tudja, hogyan birkózzon meg a mindennapi alapvető szükségletekkel: hogy legyen kenyere, ruhája és hajléka – mert egy gazdasági válságban semmit sem látni előre. Egy másik szűk csoport pedig meggazdagszik a spekulációból és a kizsákmányolásból. Az élet célja a BOLDOGSÁG, viszont nagyon kevés olyan ember van, akinek sikerül megtapasztalnia. Az élet ezt megnehezítette számunkra, mert olyan oktatásba és olyan szociális-gazdasági rendszerbe ültettek minket, amelyik egyáltalán nem segít elérni ezt a célt és a belső békét. Sőt, inkább az ellentéte, ahelyett hogy segítenének szabadnak és boldognak lenni, napról napra, egyre inkább rabságba döntenek, és ehhez számos, úgy külső, mint belső tényező is hozzájárul. A bölcseleten túl: „Ami kívül van, az a belső tükröződése”, és ami színtisztán az oka a globális helyzetnek, azt szeretnénk még kiemelni és feltárni, hogy vannak bizonyos mozgalmak, amelyek, habár közöttünk vannak, nem látjuk őket, azonban befolyásolják és meghatározzák életünk minden területét. Olyan helyzet van a világban, amely sajnos sok kárt okoz, fájdalmat és szenvedést kelt testvérünkben, az emberben. Csakis az emberi lény belső és mély átalakulása az, amit a Gnózis is ajánl, ami meg tud minket szabadítani ezen szerencsétlen következményektől, amelyek feltartóztathatatlanul közelednek. Olyan világban vagyunk, amelyben nem mindenki igyekszik és cselekszik mások javára. Tanult társadalomban vagyunk, azonban amely a versenyre és a piacgazdaságra alapoz, mondhatnánk: „csakis az érdekel, hogy pénzt tudjak szerezni és nekem jó legyen”. Nem számít a módszer, sem a következmények, hogyha mások nem jönnek rá egyértelműen. Az Egó, az én, az individualizmus társadalmában és gazdaságában élünk.  A társadalom és minden társadalmi réteg újranevelése az, amire oly nagy szükségünk van, hogy más irányt vegyen a világ; ez szinte lehetetlen, és még nehezebbnek tűnik, amikor a társadalmi vezetőink mélyen be vannak ágyazódva azokba a rendszerekbe, amelyek szilajul védelmezik a fogyasztói társadalmat és a piacgazdaságot. Amikor új, teljesebb oktatási rendszereket ajánlanak nekik, vagy a tudat ösztönzését és felébresztését, nevetségesnek találják mindezeket és néha gúnyt is űznek belőle, máskor meg szektásnak vagy akár veszélyesnek is tartják, mert elveszíthetik a társadalom feletti hatalmukat és uralmukat. Ezért pedig csakis lokálisan, kis léptékben lehet cselekedni, itt és most lehet elkezdeni a munkát önmagunkon, megváltoztatva a saját létformánkat. Így hát, fel fogunk sorolni egy sor dolgot, hogy tudatosítsuk azokat, és keressük meg önmgunkban mindezeknek a titkos mozgatórugóit, ami segíthet kiegyensúlyozottnak lennünk és megszabadulnunk a hatásaiktól:  A cégek, hogy az ún. „szabad piacgazdaságban” eladjanak és versengjenek, serkentik az emberek vágyait, hogy kívánjanak dolgokat. Ezért teremtették meg a reklámokat, azt a technikát, amellyel eladják nekünk azt, amire nincs szükségünk.
A bankok serkentették és tették elérhetővé a vágyat. Olyan pénzt adtak nekünk, ami még náluk sem volt meg (csak egy része, és csak a papíron, amit aláírtunk), viszont, amit mi valóban vissza kell adjunk a havi részletfizetésekkel. Ha pedig sok ügyfél, aki hitelt vett fel, nem tudja azt visszatéríteni, akkor válságról beszélünk. A bankok pedig, a maguk részéről, nem tudják visszaadni a pénzt az egyéb intézményeknek vagy bankoknak, ahonnan ők azt kisebb kamattal vették fel, és íme, ebben állnak a spekulációik és a hasznuk. Összességében, valójában senkinek sincs pénze, mindenki csak kölcsönzi, mert a spekuláció az üzletük. EZ EGY BANK. Előidézik és fenntartják a fogyasztási kényszert, hogy adósságokat teremtsenek és spekuláljanak, amivel milliós haszonra tesznek szert kevesek számára, akik meggazdagszanak a dolgozó tömegek erejéből és szenvedéséből.
- A spekuláció. Szó szerint idézzük:
„Most, hogy a jelzálogkölcsönök ügyleteit kiaknázták, a bankok az élelmiszerárak spekulációja felé irányítják befektetéseiket. Ügyfeleiknek befektetéseket adnak el ezekbe a javakba, úgy, hogy amikor pénzt nyernek, ez azt jelenti, hogy a szegény országokban embermillióknak lesznek komoly gondjai az alapvető élelmiszerek elérésében.”
„Semillas y Salud” – 2011. április 21.
Azt is megérthetjük ebből, hogy amikor a nemzetközi szervezetek (FAO, Unicef stb.) és maguk az országok megvásárolják az élelmezéshez szükséges élelmet, és ellátják a szegény országokat, akkor a spekulánsokat gazdaggá tevő, legmagasabb árakat kell, hogy kifizessék. A csődbe ment Lehman Brothers egyik tanulmánya szerint az élelmiszer-alap spekulációi tizenhárommilliárd dollárról kétszázhatvanmilliárd dollárra emelkedtek 2003 és 2008 között. Nem meglepő, hogy az élelmiszerek árai ennek megfelelően emelkedtek 2003 óta. A Michael Masters magas-kockázatú befektetési alap üzletvezetője úgy becsülte, hogy az Egyesült Államokban a búza szerződések mintegy 64 százaléka spekulánsok kezében volt, akiknek egyáltalán semmi érdekeltségük nem volt magában a búzában. Egyszerűen csak megvették, az áremelkedésre és a haszonra várva. Soros György azt mondta, hogy „olyan volt, mintha titokban felhalmoznák az élelmiszereket egy éhínségi válságban, hogy profitra tegyenek szert az árak emelkedésével.” A hitelek. Hogy ösztönözzék a fogyasztást, hogy a piacok aktívak tudjanak maradni, hogy növekedni tudjanak (és hasznot húzzanak a nagy cégek), az országoknak nyersanyagokat kell vásárolniuk, ki kell fizetniük a közalkalmazottaikat, a szolgáltatásokat, és befektetéseket kell eszközöljenek az országban, hogy szinten maradjanak, modernizáljanak és ne korlátozzák a lakosságot. Számukra kulcspillanatok, amikor a kormányok hiteleket kérnek. Ezeket a hiteleket az IMF (Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank adják, és kamat van rajtuk. Ezáltal az országok szintén eladósodtak.
 Az adósság és a privatizáció. Hosszú távon, amikor az országok nagyon eladósodtak, ami jelenleg a világ minden országával megtörténik, az IMF megszorító-csomagokat ajánl fel: a) a belső költségek csökkentése, ami a gyakorlatban a fizetések csökkentését jelenti a közalkalmazottaknál, olyan ágazatokban, mint az oktatás, önkormányzatok és egészségügy; b) akinek likviditásra van szüksége, csakis a saját erőforrásainak eladásával érheti el: bányászati, kőolajipari állami vállalatok… Így tehát, az országok lemondanak arról, hogy rendelkezzenek saját erőforrásaikkal, és sokkal jobban fognak függeni a külső diktátumoktól, hogy éppen ne diktátorokat mondjunk, és a nagy vállalatoktól, amelyek megszerezték az erőforrásaikat. Végül pedig, mivel az országnak nagyon korlátozott erőforrásai vannak, már csak a kamatait képes fizetni ezeknek a hatalmas kölcsönöknek, adósságspirálba kerül és stagnál. Ez a szabadkereskedelmi piac. A „szabad” csak egy ironikus jelző, ahogyan az olvasó is megérthette. Ha valamely kormány ellenáll ezen intézkedéseknek, véleményváltoztatásra késztetik, vagy a következő „demokratikus” választásoknál egy másik, „együttműködőbb” kormányt keresnek.
A nagy „segítség”. Egy másik durva cselekvési mód, hogyha tonnaszámra küldik a szegény országokba az olcsó élelmiszert. Ez egy másik stratégiája a nagy világvállalatoknak, feltehetőleg humanitárius segélyek formájában. Mivel a belső piacon ezek az élelmiszerek sokkal olcsóbbak, mint az adott országban megtermelt gabonák, a termelő nem tudja eladni termékeit, amelyek sokkal drágábbak, mint amiket ajándékba adtak, és ha nem szubvencionálják, akkor el fog tűnni. A földműves munkanélkülivé lesz és a nagy fővárosok körüli nyomornegyedekbe költözik. Erről már évtizedek óta tesznek jelentéseket a civilszervezetek.
Egy új mezőgazdasági világrend van kialakulóban. India, Kína nagy cégei és vállalatai, és más országokéi is, mint az AGRA vállalat (amelynek az alapítói a Bill és Melinda Gates Alapítvány, a Rockefeller Alapítvány és a biogenetika óriásai: Syngenta, Monsanto, Dupont-Pioneer) nagy befektetéseket eszközölnek Afrikában, olcsón felvásárolva nagy földterületeket, kiterjedt mezőgazdasági felhasználásra. Azzal igazolják, hogy ezzel segítenek a kormányoknak kifizetni a kölcsöneiket, felemelik a gazdaságot és munkát adnak az embereknek. Valójában, ezek a felvásárlások erdőirtásokkal járnak, a természeti erőforrások elvesztésével és hatalmas kitelepítésekkel, mert távozniuk kell az őslakosoknak, akik ezeket a földeket megművelték.
 GMO haszon és függőség. Ezek mögött a nagyüzemi ültetvények mögött, amelyek már léteznek minden kontinensen, és amelyeket most be akarnak vezetni Afrikában is, olyan nagyvállalatok állnak, amilyen a Pioneer-Dupont, Monsanto, amelyek világelsők a GMO technológiában (genetikailag módosított élőlények, amelyekre globális szabadalmakkal rendelkeznek) és a biokémiai ipar, amelyhez a növényvédő szerek tartoznak, és amelyek testvércégei a vegyiparnak. Ezek a cégek szakértők az olyan hibridek előállításában, amelyeknek a második generációja nagyon alacsony hozamú növénnyé változik, amivel biztosítják, hogy a termelők továbbra is tőlük vásároljanak vetőmagokat, és ne tudják felhasználni a fölösleget a következő évi vetéshez. Mindezekkel pedig olcsóbb (és egészségtelenebb) élelmiszert termelnek a „válságban levő nyugati társadalmaknak”, és maximális profittal a befektetőknek, akik nyomorúságos fizetéseket adnak az országokban, ahol a termelés folyik. Egy kerek üzlet.
Politikai manipuláció. A nagy cégeknek és gazdasági hatalmaknak néha érdekükben áll, hogy fenntartsák a gyenge kormányokat vagy diktatúrákat azon országokban, ahonnan a nyersanyaguk származik. Ezért pedig közvetlen, de láthatatlan módon avatkoznak be a kormányok életébe. Ezekre példa Kongó, Irak stb…
Az oktatás és a tantervek: minden fejlődő ország elküldte a legfőbb és legjobb embereit, hogy tanulmányozzák a „fejlett országok modern tanterveit”; ezzel az egyszerű módszerrel gyarmatosították az elméket és terjesztették az oktatási divatokat és hibákat egyik országból a másikba. Ahogyan a köznyelv mondja, „vak vezet világtalant”, habár e mögött az a nagyon jól megtervezett szándék áll, hogy fenntartsák a tudatlanságot és jámbor birkákat, hasznos gépecskéket alkossanak a szociális-gazdasági rendszer számára. Ugyanez történik a tudomány területén: orvoslás, politika, gazdaság… korlátozzák a külső látás- és gondolkodásmódot, azt a szívességet színlelve, hogy a legjobb egyetemekre küldik őket, de valójában, intellektuálisan arra a célra programozzák őket, hogy hűen továbbvigyék ezt a szociális-gazdasági irányvonalat.
Végezetül pedig, betekintést adunk az egészségügy és gyógyszerészet világába. A laboratóriumok cégek. A cégek pedig elsősorban az üzletet keresik, a gyógyítás másodlagos. Ha egy orvosság meggyógyít egy betegséget, akkor az nem bizonyul gazdaságosnak. Azonban ha egy betegség egy orvosság alkalmazásával fennmarad, de a személy viszonylag jó körülmények között tud továbbélni ezzel a gyógyszerrel, akkor ebben hatalmas üzlet van. Az oltások és a betegségtől való félelem szintén nagyon kifizetődő; emlékezzünk csak a híres H1N1 influenzajárvány botrányára és üzletére, amely szinte senkit sem ölt meg, azonban világszerte vakcinák millióit adták el – ez a félelmen keresztüli manipuláció volt és egy hatalmas üzlet. Nem az orvoslás kutatja a gyógyszereket, hanem a laboratóriumok. Az orvosi kongresszusokon, amelyeket a laboratóriumok finanszíroznak, az orvosok tudomására hozzák a vívmányokat és felkészítik, meggyőzik őket a termékeik alkalmazásáról. Számukra valójában nincs alternatíva, a tudományos és szkeptikus oktatás, amelyet az egyetemen kaptak, arra készteti őket, hogy ne higgyenek az alternatív gyógyszerekben és módszerekben.
Összefoglaló: Az itt felsoroltak okozzák a társadalmakban a békétlenséget, elégedetlenséget és végül az erőszakot, a szociális forradalmat, amely sohasem érinti a nagytőkét, amely elrejtőzik és eloszlik, szenvedést okozva a világ embereinek. A legelejétől a legvégéig szenvedést okoz: a manipulációval, a kizsákmányolással, a feszültséggel, amit a hitel okoz, vagy a szülőföld elhagyása, a nyomor, a betegség, az éhezés, a válság… a forradalmak és háborúk következményei. Minden visszatér majd a kezdőpontba, és a történelem megismétli önmagát.
 Mindezek a dolgok, amiket itt felsoroltunk, felháboríthatnak, kicsinek és félrevezetettnek érezhetjük magunkat. Ez a minket körülvevő valóság. Amikor megszületünk, ennek az életnek a színpadára lépünk, az azt uraló törvényekkel együtt. Most a hatalmasok irányítják a játszmát, figyelmen kívül hagyva a karma és a dharma törvényeit, a visszatérést és az ismétlődést stb.; azonban el kell kezdenünk önmagunk tudatára ébredni, és akkor kezdhetünk el rájönni, hogy mi valóság és mi mulandó, világi. Ezek az emberek felsőbbrendűnek érzik magukat, mert gazdagok vagy mert irányítják a világot, pedig nem többek, nem kevesebbek, mint mi vagyunk: megszületnek, megbetegszenek, szenvednek és meghalnak, ahogyan mi is. Elképzelhetjük őket ülni a mellékhelyiségben, habár nagy autóik vannak, villáik és sok pénzük, akkor is ugyanazok a szükségleteik, mint nekünk. Ők ezek, több szenvedéllyel és vággyal, amit megfizethetnek, azonban ettől nem boldogabbak. Meg kell értenünk, hogy a boldogság egy belső állapot, amely a tudattal áll kapcsolatban, és sohasem lehet az állati egó kielégülésének és szabadjára engedésének az eredménye, amely csak elbonyolítja az életünket. Végül is, a világot távirányítják, azonban a saját életünket mi magunk irányíthatjuk és uralhatjuk. Nem kell fanatikusakká válnunk, sem rendszerellenesekké, hanem tudatosítanunk kell a valóságunkat és azt, ami minket körülvesz. Csakis ezen a módon, mély tudatosítással találunk rá a szükséges ösztönzésre a saját életünk átalakításához, amit a tudat forradalmának neveznek, és aminek a megvalósítására felhívunk mindenkit, mert, mindenek előtt, példával elöl járva tudunk nagy társadalmi változást előidézni. A Vopus ezen honlapján a belső, egyéni forradalmat ajánljuk és felhívunk, hogy tanulmányozd. Látogass el a tanfolyamok menüpont alá a személyes fejlesztési tanfolyamokért, és nem fogod megbánni. Csakis egyetlen jó van: az ismeret.
Csakis egyetlen rossz van: a tudatlanság.
Konfucius 
|
VOPUS 
