Skip to content
Nt.M. Samael Aun Weor: Gnózis - Pszichológia - Alkímia - Asztrológia - Meditáció - Kabbala
Szeretni, milyen szép is szeretni! Csak a nagy lelkek tudnak igazán szeretni!
VOPUS | Gnózis arrow VOPUS arrow Személyes forradalom a társadalmi változásért

Személyes forradalom a társadalmi változásért

Nyomtatás E-mail
Írta: VOPUS   
Tüntetések - Személyes forradalom a társadalmi változásért

Kétségtelen, hogy nézőkké változtattuk magunkat – és ide pontosan illik az elszenvedő mód – egy rémségekkel teli műben, amely most a földünk színpadán jelenik meg.

Miközben a bolygó népességének mintegy harmada él szegénységben, miközben Afrika szarván éhezés van és az éhínségtől naponta huszonötezer ember hal meg a bolygón, az embereknek egy másik nagy része abban félelemben él, hogy nem tudja, hogyan birkózzon meg a mindennapi alapvető szükségletekkel: hogy legyen kenyere, ruhája és hajléka – mert egy gazdasági válságban semmit sem látni előre. Egy másik szűk csoport pedig meggazdagszik a spekulációból és a kizsákmányolásból.

Az élet célja a BOLDOGSÁG, viszont nagyon kevés olyan ember van, akinek sikerül megtapasztalnia. Az élet ezt megnehezítette számunkra, mert olyan oktatásba és olyan szociális-gazdasági rendszerbe ültettek minket, amelyik egyáltalán nem segít elérni ezt a célt és a belső békét. Sőt, inkább az ellentéte, ahelyett hogy segítenének szabadnak és boldognak lenni, napról napra, egyre inkább rabságba döntenek, és ehhez számos, úgy külső, mint belső tényező is hozzájárul.Afrikai szegénység (Tüntetések - Személyes forradalom a társadalmi változásért)

A bölcseleten túl: „Ami kívül van, az a belső tükröződése”, és ami színtisztán az oka a globális helyzetnek, azt szeretnénk még kiemelni és feltárni, hogy vannak bizonyos mozgalmak, amelyek, habár közöttünk vannak, nem látjuk őket, azonban befolyásolják és meghatározzák életünk minden területét. Olyan helyzet van a világban, amely sajnos sok kárt okoz, fájdalmat és szenvedést kelt testvérünkben, az emberben. Csakis az emberi lény belső és mély átalakulása az, amit a Gnózis is ajánl, ami meg tud minket szabadítani ezen szerencsétlen következményektől, amelyek feltartóztathatatlanul közelednek. 

Olyan világban vagyunk, amelyben nem mindenki igyekszik és cselekszik mások javára. Tanult társadalomban vagyunk, azonban amely a versenyre és a piacgazdaságra alapoz, mondhatnánk: „csakis az érdekel, hogy pénzt tudjak szerezni és nekem jó legyen”. Nem számít a módszer, sem a következmények, hogyha mások nem jönnek rá egyértelműen. Az Egó, az én, az individualizmus társadalmában és gazdaságában élünk.

A külső a belső tükröződése

A társadalom és minden társadalmi réteg újranevelése az, amire oly nagy szükségünk van, hogy más irányt vegyen a világ; ez szinte lehetetlen, és még nehezebbnek tűnik, amikor a társadalmi vezetőink mélyen be vannak ágyazódva azokba a rendszerekbe, amelyek szilajul védelmezik a fogyasztói társadalmat és a piacgazdaságot. Amikor új, teljesebb oktatási rendszereket ajánlanak nekik, vagy a tudat ösztönzését és felébresztését, nevetségesnek találják mindezeket és néha gúnyt is űznek belőle, máskor meg szektásnak vagy akár veszélyesnek is tartják, mert elveszíthetik a társadalom feletti hatalmukat és uralmukat. Ezért pedig csakis lokálisan, kis léptékben lehet cselekedni, itt és most lehet elkezdeni a munkát önmagunkon, megváltoztatva a saját létformánkat.

Így hát, fel fogunk sorolni egy sor dolgot, hogy tudatosítsuk azokat, és keressük meg önmgunkban mindezeknek a titkos mozgatórugóit, ami segíthet kiegyensúlyozottnak lennünk és megszabadulnunk a hatásaiktól:

Bevásárlóközpontok- Az Én elbűvölése
  • A cégek, hogy az ún. „szabad piacgazdaságban” eladjanak és versengjenek, serkentik az emberek vágyait, hogy kívánjanak dolgokat. Ezért teremtették meg a reklámokat, azt a technikát, amellyel eladják nekünk azt, amire nincs szükségünk.

  • A bankok serkentették és tették elérhetővé a vágyat. Olyan pénzt adtak nekünk, ami még náluk sem volt meg (csak egy része, és csak a papíron, amit aláírtunk), viszont, amit mi valóban vissza kell adjunk a havi részletfizetésekkel. Ha pedig sok ügyfél, aki hitelt vett fel, nem tudja azt visszatéríteni, akkor válságról beszélünk. A bankok pedig, a maguk részéről, nem tudják visszaadni a pénzt az egyéb intézményeknek vagy bankoknak, ahonnan ők azt kisebb kamattal vették fel, és íme, ebben állnak a spekulációik és a hasznuk. Összességében, valójában senkinek sincs pénze, mindenki csak kölcsönzi, mert a spekuláció az üzletük. EZ EGY BANK. Előidézik és fenntartják a fogyasztási kényszert, hogy adósságokat teremtsenek és spekuláljanak, amivel milliós haszonra tesznek szert kevesek számára, akik meggazdagszanak a dolgozó tömegek erejéből és szenvedéséből.

  • A spekuláció. Szó szerint idézzük:
    „Most, hogy a jelzálogkölcsönök ügyleteit kiaknázták, a bankok az élelmiszerárak spekulációja felé irányítják befektetéseiket. Ügyfeleiknek befektetéseket adnak el ezekbe a javakba, úgy, hogy amikor pénzt nyernek, ez azt jelenti, hogy a szegény országokban embermillióknak lesznek komoly gondjai az alapvető élelmiszerek elérésében.”

    „Semillas y Salud” – 2011. április 21.

Azt is megérthetjük ebből, hogy amikor a nemzetközi szervezetek (FAO, Unicef stb.) és maguk az országok megvásárolják az élelmezéshez szükséges élelmet, és ellátják a szegény országokat, akkor a spekulánsokat gazdaggá tevő, legmagasabb árakat kell, hogy kifizessék.

A csődbe ment Lehman Brothers egyik tanulmánya szerint az élelmiszer-alap spekulációi tizenhárommilliárd dollárról kétszázhatvanmilliárd dollárra emelkedtek 2003 és 2008 között. Nem meglepő, hogy az élelmiszerek árai ennek megfelelően emelkedtek 2003 óta. A Michael Masters magas-kockázatú befektetési alap üzletvezetője úgy becsülte, hogy az Egyesült Államokban a búza szerződések mintegy 64 százaléka spekulánsok kezében volt, akiknek egyáltalán semmi érdekeltségük nem volt magában a búzában. Egyszerűen csak megvették, az áremelkedésre és a haszonra várva. Soros György azt mondta, hogy „olyan volt, mintha titokban felhalmoznák az élelmiszereket egy éhínségi válságban, hogy profitra tegyenek szert az árak emelkedésével.”

  • A hitelek. Hogy ösztönözzék a fogyasztást, hogy a piacok aktívak tudjanak maradni, hogy növekedni tudjanak (és hasznot húzzanak a nagy cégek), az országoknak nyersanyagokat kell vásárolniuk, ki kell fizetniük a közalkalmazottaikat, a szolgáltatásokat, és befektetéseket kell eszközöljenek az országban, hogy szinten maradjanak, modernizáljanak és ne korlátozzák a lakosságot. Számukra kulcspillanatok, amikor a kormányok hiteleket kérnek. Ezeket a hiteleket az IMF (Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank adják, és kamat van rajtuk. Ezáltal az országok szintén eladósodtak.

  • IMF- súlyosan eladósodott országok
  • Az adósság és a privatizáció. Hosszú távon, amikor az országok nagyon eladósodtak, ami jelenleg a világ minden országával megtörténik, az IMF megszorító-csomagokat ajánl fel: a) a belső költségek csökkentése, ami a gyakorlatban a fizetések csökkentését jelenti a közalkalmazottaknál, olyan ágazatokban, mint az oktatás, önkormányzatok és egészségügy; b) akinek likviditásra van szüksége, csakis a saját erőforrásainak eladásával érheti el: bányászati, kőolajipari állami vállalatok… Így tehát, az országok lemondanak arról, hogy rendelkezzenek saját erőforrásaikkal, és sokkal jobban fognak függeni a külső diktátumoktól, hogy éppen ne diktátorokat mondjunk, és a nagy vállalatoktól, amelyek megszerezték az erőforrásaikat. Végül pedig, mivel az országnak nagyon korlátozott erőforrásai vannak, már csak a kamatait képes fizetni ezeknek a hatalmas kölcsönöknek, adósságspirálba kerül és stagnál. Ez a szabadkereskedelmi piac. A „szabad” csak egy ironikus jelző, ahogyan az olvasó is megérthette. Ha valamely kormány ellenáll ezen intézkedéseknek, véleményváltoztatásra késztetik, vagy a következő „demokratikus” választásoknál egy másik, „együttműködőbb” kormányt keresnek.

  • A nagy „segítség”. Egy másik durva cselekvési mód, hogyha tonnaszámra küldik a szegény országokba az olcsó élelmiszert. Ez egy másik stratégiája a nagy világvállalatoknak, feltehetőleg humanitárius segélyek formájában. Mivel a belső piacon ezek az élelmiszerek sokkal olcsóbbak, mint az adott országban megtermelt gabonák, a termelő nem tudja eladni termékeit, amelyek sokkal drágábbak, mint amiket ajándékba adtak, és ha nem szubvencionálják, akkor el fog tűnni. A földműves munkanélkülivé lesz és a nagy fővárosok körüli nyomornegyedekbe költözik. Erről már évtizedek óta tesznek jelentéseket a civilszervezetek.

  • Egy új mezőgazdasági világrend van kialakulóban. India, Kína nagy cégei és vállalatai, és más országokéi is, mint az AGRA vállalat (amelynek az alapítói a Bill és Melinda Gates Alapítvány, a Rockefeller Alapítvány és a biogenetika óriásai: Syngenta, Monsanto, Dupont-Pioneer) nagy befektetéseket eszközölnek Afrikában, olcsón felvásárolva nagy földterületeket, kiterjedt mezőgazdasági felhasználásra. Azzal igazolják, hogy ezzel segítenek a kormányoknak kifizetni a kölcsöneiket, felemelik a gazdaságot és munkát adnak az embereknek. Valójában, ezek a felvásárlások erdőirtásokkal járnak, a természeti erőforrások elvesztésével és hatalmas kitelepítésekkel, mert távozniuk kell az őslakosoknak, akik ezeket a földeket megművelték.

  • GMO - nyereség és függőség
  • GMO haszon és függőség. Ezek mögött a nagyüzemi ültetvények mögött, amelyek már léteznek minden kontinensen, és amelyeket most be akarnak vezetni Afrikában is, olyan nagyvállalatok állnak, amilyen a Pioneer-Dupont, Monsanto, amelyek világelsők a GMO technológiában (genetikailag módosított élőlények, amelyekre globális szabadalmakkal rendelkeznek) és a biokémiai ipar, amelyhez a növényvédő szerek tartoznak, és amelyek testvércégei a vegyiparnak. Ezek a cégek szakértők az olyan hibridek előállításában, amelyeknek a második generációja nagyon alacsony hozamú növénnyé változik, amivel biztosítják, hogy a termelők továbbra is tőlük vásároljanak vetőmagokat, és ne tudják felhasználni a fölösleget a következő évi vetéshez. Mindezekkel pedig olcsóbb (és egészségtelenebb) élelmiszert termelnek a „válságban levő nyugati társadalmaknak”, és maximális profittal a befektetőknek, akik nyomorúságos fizetéseket adnak az országokban, ahol a termelés folyik. Egy kerek üzlet.

  • Politikai manipuláció. A nagy cégeknek és gazdasági hatalmaknak néha érdekükben áll, hogy fenntartsák a gyenge kormányokat vagy diktatúrákat azon országokban, ahonnan a nyersanyaguk származik. Ezért pedig közvetlen, de láthatatlan módon avatkoznak be a kormányok életébe. Ezekre példa Kongó, Irak stb…
  • Az oktatás és a tantervek: minden fejlődő ország elküldte a legfőbb és legjobb embereit, hogy tanulmányozzák a „fejlett országok modern tanterveit”; ezzel az egyszerű módszerrel gyarmatosították az elméket és terjesztették az oktatási divatokat és hibákat egyik országból a másikba. Ahogyan a köznyelv mondja, „vak vezet világtalant”, habár e mögött az a nagyon jól megtervezett szándék áll, hogy fenntartsák a tudatlanságot és jámbor birkákat, hasznos gépecskéket alkossanak a szociális-gazdasági rendszer számára. Ugyanez történik a tudomány területén: orvoslás, politika, gazdaság… korlátozzák a külső látás- és gondolkodásmódot, azt a szívességet színlelve, hogy a legjobb egyetemekre küldik őket, de valójában, intellektuálisan arra a célra programozzák őket, hogy hűen továbbvigyék ezt a szociális-gazdasági irányvonalat.

  • Végezetül pedig, betekintést adunk az egészségügy és gyógyszerészet világába. A laboratóriumok cégek. A cégek pedig elsősorban az üzletet keresik, a gyógyítás másodlagos. Ha egy orvosság meggyógyít egy betegséget, akkor az nem bizonyul gazdaságosnak. Azonban ha egy betegség egy orvosság alkalmazásával fennmarad, de a személy viszonylag jó körülmények között tud továbbélni ezzel a gyógyszerrel, akkor ebben hatalmas üzlet van. Az oltások és a betegségtől való félelem szintén nagyon kifizetődő; emlékezzünk csak a híres H1N1 influenzajárvány botrányára és üzletére, amely szinte senkit sem ölt meg, azonban világszerte vakcinák millióit adták el – ez a félelmen keresztüli manipuláció volt és egy hatalmas üzlet. Nem az orvoslás kutatja a gyógyszereket, hanem a laboratóriumok. Az orvosi kongresszusokon, amelyeket a laboratóriumok finanszíroznak, az orvosok tudomására hozzák a vívmányokat és felkészítik, meggyőzik őket a termékeik alkalmazásáról. Számukra valójában nincs alternatíva, a tudományos és szkeptikus oktatás, amelyet az egyetemen kaptak, arra készteti őket, hogy ne higgyenek az alternatív gyógyszerekben és módszerekben.

  • Összefoglaló: Az itt felsoroltak okozzák a társadalmakban a békétlenséget, elégedetlenséget és végül az erőszakot, a szociális forradalmat, amely sohasem érinti a nagytőkét, amely elrejtőzik és eloszlik, szenvedést okozva a világ embereinek. A legelejétől a legvégéig szenvedést okoz: a manipulációval, a kizsákmányolással, a feszültséggel, amit a hitel okoz, vagy a szülőföld elhagyása, a nyomor, a betegség, az éhezés, a válság… a forradalmak és háborúk következményei. Minden visszatér majd a kezdőpontba, és a történelem megismétli önmagát.
  • Szenvedés: Személyes forradalom a társadalmi változásért

    Mindezek a dolgok, amiket itt felsoroltunk, felháboríthatnak, kicsinek és félrevezetettnek érezhetjük magunkat. Ez a minket körülvevő valóság. Amikor megszületünk, ennek az életnek a színpadára lépünk, az azt uraló törvényekkel együtt. Most a hatalmasok irányítják a játszmát, figyelmen kívül hagyva a karma és a dharma törvényeit, a visszatérést és az ismétlődést stb.; azonban el kell kezdenünk önmagunk tudatára ébredni, és akkor kezdhetünk el rájönni, hogy mi valóság és mi mulandó, világi. Ezek az emberek felsőbbrendűnek érzik magukat, mert gazdagok vagy mert irányítják a világot, pedig nem többek, nem kevesebbek, mint mi vagyunk: megszületnek, megbetegszenek, szenvednek és meghalnak, ahogyan mi is. Elképzelhetjük őket ülni a mellékhelyiségben, habár nagy autóik vannak, villáik és sok pénzük, akkor is ugyanazok a szükségleteik, mint nekünk. Ők ezek, több szenvedéllyel és vággyal, amit megfizethetnek, azonban ettől nem boldogabbak. Meg kell értenünk, hogy a boldogság egy belső állapot, amely a tudattal áll kapcsolatban, és sohasem lehet az állati egó kielégülésének és szabadjára engedésének az eredménye, amely csak elbonyolítja az életünket.

    Végül is, a világot távirányítják, azonban a saját életünket mi magunk irányíthatjuk és uralhatjuk. Nem kell fanatikusakká válnunk, sem rendszerellenesekké, hanem tudatosítanunk kell a valóságunkat és azt, ami minket körülvesz. Csakis ezen a módon, mély tudatosítással találunk rá a szükséges ösztönzésre a saját életünk átalakításához, amit a tudat forradalmának neveznek, és aminek a megvalósítására felhívunk mindenkit, mert, mindenek előtt, példával elöl járva tudunk nagy társadalmi változást előidézni.

    A Vopus ezen honlapján a belső, egyéni forradalmat ajánljuk és felhívunk, hogy tanulmányozd. Látogass el a tanfolyamok menüpont alá a személyes fejlesztési tanfolyamokért, és nem fogod megbánni.

    Csakis egyetlen jó van: az ismeret.
    Csakis egyetlen rossz van: a tudatlanság.

    Konfucius

    Személyes forradalom- A Pszichológiai Nap
    Személyes Forradalom

 
Alvó világ - Ébredj! >