Fanatizmus és szekták

Amikor a futballról van szó, nagy különbség van egy tapasztalt és rutinos edző és egy futballjátékos  között, vagy egy néző, aki első alkalommal vitte ki a fiát, hogy megnézzen egy játékot, és egy fanatikus tősgyökeres drukker között, akinek be van festve az arca, fáklyát tart a kezében, készen arra, hogy agresszíven, testközelből harcoljon a csapata színeiért.

Ugyanígy van ez az élet szociális, politikai, vallási területein is... és a gnózisban is. Senki és semmi sem hasonlítható össze, az emberek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, vannak szintek és szintek, csoportok és csoportok, személyek és személyek.

Szomorúan, de az igazság nevében el kell mondanunk, hogy sokan vannak, akik visszaéltek a gnosztikus tudással, és azzal aki azt megadta nekünk. Az idő majd megmutatja, hogy vannak egyesek, csupán egyszerű nézők, akik játékosok és bírók akartak lenni, anélkül hogy ismerték volna a játékszabályokat, és elbuktak, sőt mi több, egyesek profi edzők akartak lenni, anélkül hogy különösebben sokat tudtak volna a „futballról”, és tapasztalt mestereknek képzelték magukat. Végül pedig sokan váltak közülük radikális fanatikusokká, őszinte eltévelyedettekké, akik elkezdtek a saját valótlan dolgaikban hinni, és mások előtt valóságként bemutatni azt.

És igen, ők ártalmasak az út és az élet egyensúlyának az őszinte keresőire, akik találkoztak velük. Könnyek hullanak és szívek szakadnak meg, szomorú, és csakis szomorúságot érezhetünk, miután ezzel szembesülünk…

De nem állhatunk itt meg. Nem csupa szomorúság minden, a szabályok és a tudomány meg vannak írva, a játéktér nyitva áll, és valóban bátor hitük van azoknak, akik a megmutatott irányt és utat kívánják követni. Ezek azok, akik ma kedvesen hozzák el a tanítást, mert megértették és minden percben meg is élik azt, és erős példáját mutatják a hűségnek a fény átadója felé, aki végigjátszotta a játékot, annak a végső következményeit is beleértve, aki maga a guru, aki tisztán és világosan bemutatta az utat.

Akik megélik és megtapasztalják a tanítást, soha nem hoznak létre szektákat, ők szabad emberek, akik értékelik, szeretik a szabadságot és a saját szabadságukat, mert kitartóan, nap mint nap megkapják az ösztönzést; hogyan is lennének képesek ők bűntudat nélkül mások szabadságára törni?

Viszont vannak olyan tudatlanok, akik bölcs valakinek hiszik magukat, anélkül hogy a mindennapi tetteik bizonyítanák ezt, és a lényük szintje is megcáfolja ezt minden pillanatban; és ők veterán játékosok szeretnének lenni, tapasztalt edzők vagy játékvezetők… ezek a mások, a mások, akik megalapítják a szektákat, korlátozzák a szabadságát, megcsonkítják a becsületét a túlságosan hiszékeny, tudatlan társaiknak, azzal, amit az igazságról mondanak, és börtönbe zárják a tudatukat. Jaj nektek, vakok, akik világtalanokat vezettek, mert rátok csak sírás és fogcsikorgatás vár.

Mit is mondhatunk ezekről a tudatlanokról, akik az igazságot keresik, és báránybőrbe bújt farkasokkal találkoznak, olyan edzőkkel, akik nem ismerik a játékot, kegyetlen játékvezetőkkel, és veterán, ám tapasztalatlan és nyers játékosokkal? Áldozatok ők, ártatlan áldozatai a durva kali-yugának, elveszett lehetőségek, talán örökre elveszett lelkek.

Egyesek megértik ezt, de kevesen képesek újraindulni az úton, mások pedig megsértődnek, és örökké haragban maradnak, képtelenek átalakítani és megbocsájtani, és kegyetlenebb bíráskodókká válnak a saját fanatikus farkasaiknál is, akik megsebezték őket, majd klubokat, kegyetlen szektákat és ellen-szektákat alapítanak.

Ez utóbbiak azt mondják, hogy az ismeret hamis, és aki látta (pedig közülük senki sem merte, vagy nem volt alkalma soha igazán megtapasztalni) az fanatikus és irracionális. Más, még inkább kívülálló személyek még csak azt sem tudják, hogy ők semmit sem tudnak, és soha nem léptek pályára, hogy megnézzék milyen az, amiről beszélnek, és soha sem látták, még csak egy labdát sem láttak, de mindent kritizálnak, és hittel mondják: fanatikusok, korlátozzák a szabadságot, ez valami szekta… világos, hogy ők nem tudják, hogy nem tudnak, soha nem tapasztaltak meg semmit, és nem is akartak semmit megtudni, de könnyebb csak bírálni, nevetni és kritizálni azt, amit nem ismernek. Művelt tudatlannak lehetne nevezni őket.

Az elme mindenre képes, hogy valamit megvédjen és igazoljon. Hinni vagy nem hinni, ezek ugyanannak a dolognak az ellentétes pólusai: egyesek hisznek Istenben, és vallásosnak mondják őket, mások pedig nem hisznek, és ateisták… viszont a lényeg az, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét.

Megtapasztalni valamit, az valami más, az a hiten túl visz minket, túl a fanatizmuson és szektarianizmuson, a valósághoz visz, a megtapasztalható igazsághoz.

A Gnózisnak ma és mindig is az volt az egyetlen célja, hogy közvetlenül megtapasztalja a dolgokat, ez az ön-gnózis, a benső ön-felfedezés, és ez jóval túl mutat a dogmatikus és szektás fanatikusságon.

Ez minden, kedves olvasó. Ha felkeltette az érdeklődését a gnózis megismerése, akkor azt csakis a közvetlen tapasztalaton keresztül érheti el, különben ez is csak egy újabb elmélet marad önnek. Most önön van a sor, eljött az ideje, hogy pályára lépjen, ha erre vágyott.