A Propaganda Hivatal

A Nagytiszteletű Samael Mester által a tanítás terjesztésére kitűzött sok terv közül volt egy, amelyet különféle okok miatt még nem sikerült megvalósítani. A Propaganda Hivatalra utalunk, melyet a VOPUS latin névre kereszteltek.

Ennek a hivatalnak az elsődleges célja, a gnosztikus intézmények között, hogy mindenféle audiovizuális eszközt, és olyan nélkülözhetetlen eszközöket keressen, amelyek által a "TUDAT FORRADALMÁNAK" az üzenetét sürgősen el lehessen juttatni a teljes világ népének. A Nagytiszteletű, többek között, ez mondta:

Manapság a kommunikációs eszközök azok szolgálatában vannak, akik rabságba ejtik a Tudatot; ezekkel az eszközökkel erősen befolyásolják a személyek mentalitását; az embereknek szabad jogukban áll, hogy saját maguk szervezzék meg az életüket. A fél világ arra törekszik, hogy uralja a másik felet, így okoznak károkat a reklámok és az audiovizuális eszközök.

A Nagytiszteletű Samael Mester szavai nem puszta szeszélyes vádaskodás a társadalmi jelenség ellen, amelyet sok kritikus ismer napjainkban, és nevez „sztereotipizálásnak”; ez azt jelenti, hogy a gyenge akaratú társadalmunk bizonyos viselkedési normáknak megfelelően nyilvánul meg, él és mozog, amelyeket a tömegtájékoztatási eszközök határoznak meg. Ez nagyon súlyos nehézség, mikor arról van szó, hogy a tömegekkel megismertessük, hogy a Tudat, ez a csodálatos lelki funkcionalitás, mellyel mindannyian rendelkezünk, „kómában”, vagyis mély álomban van. Sajnálatos, hogy a szociológusok, pszichológusok, filozófusok, bírók, stb., stb., habár jól tudják, hogy a társadalom ezer kilométer per órás gyorsasággal romlik le a tömegtájékoztatási eszközök által, egyáltalán nem áll érdekükben, hogy változtassanak ezen a helyzeten, és, néha, azt az érzést keltik, hogy határozottan támogatják az emberek elméjének a kegyetlen kizsákmányolását.

Ez nagyon távol áll attól, hogy segítsék az embereket megtalálni a belső békét, amelyre oly nagy szükség van viharos napjainkban; a tömegtájékoztatási médiumok folyton bombázzák a népesség mentális struktúráit az olyan, nagyon durva és barbár, élő sportközvetítésekkel, mint a boksz, a szabad harcok, a bestiális motorok és autók versenyei, melyek darabokra törnek a levegőben, és elütik a raliversenyek óvatlan fanatikusait, stb.; azt már nem is említve, hogy sokan infarktust kaptak, miután végignéztek egy futballmérkőzést, és látták a képernyőn, ahogy veszít a kedvenc csapatuk...

Ami még ellentmondásosabb, az, hogy sok országban, televíziós, vagy nyilvános vitákon, élesen kritizálják azt, ahogyan egyes ezoterikus vagy misztikus szervezetek vészjeleket adnak a világnak; ezek világosan rámutatnak arra, hogy mindannyian, kivétel nélkül, alsóbbrendű érzelmekkel töltjük meg magunkat, melyek a mindenkiben meglévő, velünk született agressziót táplálják, amire úgy Freud, mint Jung is felhívta a figyelmet tanulmányaiban. Konkrétan, Kínában adtak ki nemrégen figyelmeztetést, kimerítő tanulmányok után, hogy a PORNOGRÁFIA és a rock koncertek nagyon agresszív viselkedést váltanak ki ezen keleti ország lakóiban. Annak ellenére, hogy erről mindig is tudtak a fontos amerikai pszichológusok és szociológusok, senki sem keresett ezekre megoldást. Ha valaki felemelte a hangját ezen leromlás ellen, mindannyiszor, ipso facto, nagyszámú védelmezője akadt annak, amit nem lehet mentegetni, és a kritikusokra azt mondták: „ostobák”, „reakciósak”, „divatjamúltak”, „antidemokratikusak”, és egyéb hasonlatok hosszú sorával játszottak a média, a politika, filozófia és általában a társadalom környezetében.

Mégis, a megjegyzéseken túl, melyeket azok ellen fordítanak, akik a gondolatok és történések egy új rendjére vágynak, kiderül a puszta valóság. Ki ne látta volna még egy fiatal kisasszony személyiségének a felkavarodását, miután az valamely magazin abszurd tanácsaira hallgatott, amely egyik napról a másikra vámpírnővé változtatta? Mi ennek a bestiának a sorsa a szociális és a személyes környezetében? Ma, még inkább, mint valaha, úgy tűnik, hogy el akarjuk felejteni, hogy a „társadalom az egyén kiterjesztése”, és minden, ami az egyénnel történik, végül is, közvetve vagy közvetlenül, mindenkit érinteni fog.

A filmipar termékei, közvetlenül vagy rejtett módon, de megérintik a mozirajongók finom pszichikai szálait, és ezek, a levetített szalag képeitől hipnotizáltan, felerősítik a belsőjükben az álmaikat és fantáziáikat, amelyeket aztán nevetséges módokon próbálnak valóra váltani... Mikor azt szeretnénk, hogy a belsőnkben hordozott álmaink megegyezzenek a valósággal, fennáll a veszélye, hogy igazi bolondságokat kövessünk el, mondta a Nagytiszteletű Samael Mahatma.
Vajon nem a hatvanas évek rock koncertjei, divatja, filmjei voltak azok, amelyek meghatározták a hippi jelenség feltűnését, a drogok, a huliganizmus, és a generációk közti félelmetes konfliktusokat, melyek napról napra csak mélyülnek? Nem tagadjuk, hogy, ezoterikus szemszögből, ezekhez hozzá kell tennünk, hogy a Kali-Yuga (Feket Korszak) teljes szigorában élünk, azonban nyilvánvaló, hogy egyik hozzájárul a másikhoz.

Mindezen okokból kifolyólak a Nagytiszteletű Samael Mester, mikor egy gnosztikus csoportot látogatott meg, melyet Mexikó Köztársaság északi részében alapítottunk, megvitatta F.S.B.-vel (az utolsó titkára), R.V.-vel, és ezen mű szerzőjével, a sürgető igényt arra, hogy egy olyan testületet hozzanak létre, amely sürgősen ösztönözze a gnosztikus üzenet nemzetközi terjesztését, hogy felvegye a harcot az emberekre ható káros kommunikációs eszközökkel, magukat a tömegtájékoztatási eszközöket használva ezen célra.

A tervet tanulmányozták a Nagytiszteletű három napos tartózkodása alatt, azon északi városban, és maga Samael Mester által készített tanulmányokból és kutatásokból született meg a gondolat, hogy létrejöjjön az, amit ő maga úgy nevezett: VOPUS.

Ki kell emelnünk azt is, hogy mindezek mellet a Mester arra törekedett, hogy egy rádiócsatornát is létrehozzon a Karibi Antilláknál, azon határozott céllal, hogy naponta sugározzon rádiós üzeneteket és műsorokat a LÉNY MAGASABB SZINTJÉRŐL, amelyek hozzájáruljanak ahhoz, hogy segítsék az emberiségben felébreszteni a benne alva rejtőző képességeket.

Részlet Óscar Uzcategui, „Samael Aun Weor, az Abszolút Ember” könyvének XXIV.-ik, „A Propaganda Hivatal” című fejezetéből.