Skip to content
Nt.M. Samael Aun Weor: Gnózis - Pszichológia - Alkímia - Asztrológia - Meditáció - Kabbala
A Tudat rettentő Forradalmára van szükségünk, hogy sikerüljön visszatérni a minket vezető belső Csillagunkhoz, amely a Lényünket vezeti.
VOPUS | Gnózis arrow Pszichológia és önmegismerés arrow A fizikai, lelki és szellemi magány (2)

A fizikai, lelki és szellemi magány (2)

Nyomtatás E-mail
Írta: VOPUS   
Lelki magány- ember a csónakban

Pszichikai magány

A Pszichikai vagy Lelki magány az, ami üressé tesz belül, minden életkedvtől megfoszt minket.

Mint valami takaró, amelybe fészket raktak, csupán néhány dátum és esemény a múltból, úgy telik el a jelen, hogy semmit sem értékelünk, sem fizikailag sem transzcendentálisan. A gondolataink már nem olyan spontának, mint egykor voltak, és csak mások gondolatai visszhangoznak és egyre csak visszhangoznak a belsőnkben, oly nagy zavart okozva, mint Bábel tornyának a történetében van, ezerféle nyelvvel és érdekkel.

Ehhez a magányhoz nem kell valamilyen életkort elérni, habár előrehaladottabb életkorban az ember hajlamosabb rá, mivel lazább a fizikai aktivitása. Mindazonáltal, az életkortól függetlenül, ahhoz, hogy megemésszük ezt a magányt, át kell alakítanunk az egzisztenciális űrt a megújulás törekvésére;Ember a padlón az élet szüntelen mozgásban van, átalakulásban van, és nekünk számba kell ezt vennünk; a lehető legnagyobb örömmel és alázattal kell alkalmazkodnunk a folytonos változáshoz, amelyet például a testünk szenved el biológiai és pszichikai szempontból. Akkor pedig, mintegy varázsütésre, új energiák fogják átjárni a magánytól megkövesedett szervezetünket, hogy reményt és életet adjanak mindenben, amit csinálunk, mert a kezdeményezés megújul minden új próbálkozással. Vagy másképpen mondva, Lev Tolstoi-t parafrazálva: „A boldogság kulcsa nem az, hogy mindig olyasmit tegyünk, amit szeretünk, hanem mindig azt szeressük, amit teszünk”.

Spirituális egyedüllét

A Spirituális egyedüllétet nehezebb meghatározni, mert előbb kapcsolatba kell lépnünk a Szellemmel, amely bennünk lakozik, hogy aztán észrevehessük a hiányát.

A Materiális Korszak teljében élünk, ahol az óráinkat kitölti az anyag vagy az anyag-gondolatok (vágyak, ambíció, stb.), elhanyagolva azt a részt magunkból, amely visszahúzódottan várakozik a bensőnkben egy kevés odafigyelésre és törődésre. Ez a részünk erős, mert amikor szükségünk van rá, segít és megerősít; bölcs, mert amikor Bölcsességet kérünk, tanít minket; hűséges, a keresésére irányuló tudatlanságunk ellenére is.

Aki valaha birtokolt egy Spirituális Esszenciát, annak ez a magány szörnyűbb, és a három típus közül ezt a legnehezebb túllépnie, még ha nem is hagyja figyelmen kívül azt, hogy a teljes Bölcsesség magányból épül fel, és teli van egyedülléttel.

Fa a távolban

Olyan transzcendentális és ingyenes értékek hiányában, mint az Élet, Szeretet, Fény..., megismerjük ezek igazi arcát és értékét, és úgy kiáltozunk utánuk, mintha nem vennénk észre, hogy ezen értékeknek a gyökere az élet mindennapi, egyszerű dolgaiban rejlik, azonban az egoista ragaszkodásunk hozzájuk megakadályozza, hogy meglássuk a transzcendentális vetületüket, ahogyan az erdőben sétáló sem látja meg a fától az erdőt.

A magányosság formái, bármennyire is hatással vannak ránk, szükségesek a létünkben, mert ezek egyszer Belső Fényt, Életet és Szabadságot adhatnak, amit lassanként össze kell gyűjtenünk, amennyire képesek vagyunk, és magunkba szívnunk, anélkül hogy túltelítődnénk, mert ha elérjük ezt a pontot, akkor a magányosság legfinomabb formáját a legundorítóbb és durvább társnak fogjuk érezni; odáig juthatunk, hogy elzüllünk és frusztráltak leszünk, és az életünket olyan tevékenységek fogják kitölteni, amelyek megbéklyóznak.

HA NINCS MAGÁNY, NINCS NÖVEKEDÉS.

A LEGNYUGTALANÍTÓBB MAGÁNYBAN KEL KI A FÖLDBŐL A MAG, ÉS NÖVEKSZIK A NAP FÉNYE FELÉ.

Andrés López, Spanyolország

Bármely munka, amelyet valaki azért végez önmagán, hogy lelki és spirituális fejlődést érjen el, mindig a (nagyon is érthető) elszigetelődéssel áll kapcsolatban, mivel az élet hatása alatt, úgy, ahogyan mindig is élünk, nem lehet mást fejleszteni, csakis a személyiséget.

Samael Aun Weor


Az első részt is ajánljuk: A fizikai, lelki és szellemi magány

Hegyi fenyő

 

 
< A fizikai, lelki és szellemi magány (1)