Skip to content
Nt.M. Samael Aun Weor: Gnózis - Pszichológia - Alkímia - Asztrológia - Meditáció - Kabbala
Mielőtt felemelkednénk, alá kell szállnunk; minden felemelkedést mindig egy rettentő megaláztatás előz meg.
VOPUS | Gnózis arrow Művészet arrow Az örök nőnem isteni princípiuma

Az örök nőnem isteni princípiuma

Nyomtatás E-mail
Írta: Samael Aun Weor   
Az örök nőnem isteni princípiuma - Asszony gyermekekkel (William Bouguereau)

„Ázsiában az emlékműveket sohasem a nagy hősöknek, sem a kegyetlen csatákat vívó Dzsingisz Kánnak emelték, hanem a nőnek. Ez pedig azért van, mert az ázsiaiak megértik, hogy csakis a Szerelem csodálatos ereje által lehetünk képesek gyökeresen megváltozni.

Az anyaság, a szerelem, a nő: valami nagyszerű van ebben, aminek az örökkévaló formája a tér kórusában zeng; a nő a Teremtő legszebb gondolata, ami húsvér testet öltött”.

A nő mindig ott állt a nagy férfiak mögött, ő bátorította, ő adott  ötleteket, ő ösztönözte a harcra, ő emelte a magasba, ő mutatott nekik utat, hogy óriási műveket vigyenek végbe.

Ahogyan Minerva a rómaiaknál, Athéné a görögöknél, Tonantzin az aztékoknál, Dévi-Kundalíni a hinduknál, úgy ragyogott Ízisz is a fáraók ősi Egyiptomjában, tökéletesen jelképezve a női Istenséget.

Az örök nőnem isteni princípiuma - Ízisz egyiptomi Istennő

Kem nap perzselte országában természetfeletti erővel tündököltek a templomok, amelyeket a Papnők felkészítésének szenteltek, akiket szintén neveztek még Vesztáknak is, akik aztán az ember felemelésének szent küldetését vitték végbe.

Jelenleg a férfiak és nők is, akik képtelenek vagyunk eltávolítani az egónkat, a mi énjeinket, züllésbe süllyedünk, felelőtlenek vagyunk a családunkkal és magával a társadalommal és annak a gyermekeivel is. Így hát, ahogyan a múltban is, a nőre most is kettős teher nehezedik: a megélhetés biztosítása és az ember regenerálása.

Akik meg akarták ismerni és hűen követni Ízisz rejtélyes tanításait, azok őt az Örök Nőiség jelképeként, a természet Istenanyjaként, az egyiptomiaknál a Nagy Anyaként megjelenítve tisztelték.

Az idők kezdetén a nőt nagyon különleges módon imádták, úgy tekintettek rá, mint aki szerves része és leszármazottja az örök nőiségnek, azaz annak az ősi fogalomnak, amelyiknek megvan a gyökere a maja, tibeti, keresztény, druida, perzsa, skandináv stb. kultúrákban is; ezekben a nő a természeti Istenanyának az élő, fizikai ábrázolása. Sőt, templomok ezreit szentelték a nő imádatának és tanulmányozásának, akire a természet objektív ábrázolásaként tekintettek. Hogyha a nőről alkotott fogalmaink olyan emelkedettek lettek volna, amilyenek azon ősi népeknél voltak (amelyeket tévesen neveznek vadembereknek), akkor most jobb világban élnénk.

Család

Intelligens szociológusok és pszichológusok, amilyen Sigmund Freud és az ő tanítványa, C.G. Jung, azt a gondolatot védelmezték, miszerint „a nő nem több, nem kevesebb, mint a családi élet központi tengelye, a mag vagy nap, amely körül forog minden a társadalomban, ahogyan ez a kis bolygókkal is megtörténik azokban a naprendszerekben, amelyeket mi családnak nevezünk”.

A nőnek az emberi lények között betöltött egyesítő ereje nélkül a teljes emberiség káoszba süllyedne.

Manapság sajnos sok olyan tudálékos van, akik el akarják választani a létezést mindattól, ami érzéki, egyszerű, érzelmi dolog; egyszóval, mindattól, ami nem az anyaghoz tartozik, hanem az emberi lény lelkéhez.

Viszont az az erő, amellyel kemény falba ütközünk, rettentően durva, ez maga az élet, amiben mi végül olyan dolgokat kezdünk el nagyra tartani, amelyeket a többség, az emberi tömegek a legkevésbé sem értékelnek: a kedvesség, a szeretet, a gyengédség, a türelem, a képesség, hogy átérezzük azt, amit a szenvedő érez stb.

Anya - Az örök nőnem isteni princípiuma

Habár mindenki az ellenkezőjét állítja: „ezek a dolgok fontosak számunkra”, ez azonban csak merő elmélet, mert amikor bizonyítani kellene, akkor csupán üres szavak, és csak ritkán vagyunk mélységesen őszinték…

Minden tiszteletünk azoknak, akik ezeket a sorokat olvassák, de úgy véljük, hogy a jelenlegi társadalom érzéketlen, durva, konok, nagyon egoista lényekké változtat minket, akiket csakis az érzéki örömök érdekelnek, anélkül, hogy fontos lenne az, ami a szenvedőkkel történik, és ez esetben pedig az, ami a nővel történik, aki egy másik nézőpontból pedig a mi édesanyánk. És minden anya méltóságteljes, azon problémák ellenére, amik az életében vannak, közte és a gyermekei közötti kellemetlenségek és félreértések ellenére.

Az Anya a legnemesebb lény akit az ember a Szeretetben megismerhet, efelől biztos lehetsz kedves olvasó; senki sem szeret téged annyira, mint ő...!

Samael Aun Weor

Az örök isteni női princípium 
 
Beethoven hagyatéka >