Ó, Nagy Szellem, kinek hangját hallom a szelekben,
s kinek lehelete éltet minden világot
– HALLGASS MEG!
Én, egyike sok gyermekednek, eléd járulok…
Kicsi és gyenge vagyok; szükségem van a Te nagy erődre és bölcsességedre!
Engedd, hogy szépségben járjak,
és szemeim mindig lássák a naplemente vörösét és bíborát!
Engedd, hogy kezeim tiszteljenek mindent, amit teremtettél,
füleim hallását pedig élesítsd meg hangod hallására!
Tégy bölccsé, hogy megérthessem mindazt, amire népem tanítottad,
s megtanulhassam azt a leckét, amit belerejtettél minden levélbe és sziklába!
Keressem azt az erőt; nem, hogy testvéreimnél nagyobb legyek
– de legyőzhessem legnagyobb ellenségemet: Önmagamat!
Tégy alkalmassá arra, hogy örökké tiszta kézzel és nyílt tekintettel járulhassak eléd,
hogy amikor elenyészik az élet, mint az elhaló naplemente,
Szellemem szégyenkezés nélkül térhessen meg Hozzád!
Gnosztikus ismeret 
