Tündérmesék: egy szellemi alkímia

Hét éves koruk előtt a kisgyermekek teli vannak érzékenységgel és valódi belső szépséggel, mert bennük kizárólag az élet élő Esszenciája nyilvánul meg, a pszichológiai Én nélkül.

Samael Aun Weor: „Alapvető nevelés”.

Olyanokká kell válnunk, mint a gyermekek, hogy beléphessünk a Mennyek Királyságába. Néha azonban még a gyermekekről is megfeledkezünk…

Tudjuk, hogy a belső pszichológiai munka az alapja a hibáink eltávolításának, hogy ezáltal elérhessük a bennünk latens állapotban levő Erények kikristályosítását, illetve, hogy elérhessük a tisztaság és boldogság végső és örökkévaló állapotát.

Ennek a munkának tudatosnak kell lennie és helyes erőfeszítésekre kell épülnie. Nagy erőfeszítést kíván tőlünk, hogy állandóan, minden pillanatban fenntartsuk az önemlékezés állapotát. De hogyan is értethetnénk meg egy ötéves gyermekkel azt, amit gyakran még saját magunknak is nehéz felfogni?

Létezik egy csodálatos, szimbólumokkal teli világ, amelyik segítséget nyújt a gyermekeknek megérteni azt a szükségletet, hogy minden nap törekedjen jobbnak lenni, és azt, hogy miként is lehet ezt elérni. Mi általában azt mondjuk nekik: „Viselkedj jobban!”. Ők pedig azt kérdezik: „És ezt hogyan csináljam?”. Néha olyan kérdések előtt találjuk magunkat, amik hallatán megrökönyödünk: „És mi rossz van abban, ha nem vagyok jó?”.

A mi materialista világunk azt tanítja, hogy a rosszak bármit elérhetnek az erőszak segítségével, de akkor hogyan értessük meg, hogy van egy felsőbbrendű erő, aminek a neve Szeretet, és amin keresztül erőszak nélkül lehet elérni, amit kívánunk? Hogyan értessük meg, hogy valójában mit kell elérnünk, mire kell törekednünk?

A tündérmesék képezik a legegyszerűbb és legteljesebb utat, hogy eljussunk ehhez az ismerethez.

Ezek olyannyira diszkréten beszélnek az alkímiáról és a kabbaláról, hogy szinte észre sem vesszük.

Az olyan tündérmesékben, mint a Hamupipőke vagy a Hófehérke, szintén annak a szükségességéről beszélnek nekünk, hogy az Anyag-Ólmot tiszta Spirituális Arannyá változtassuk egy sor hétköznapi próbán átjutva, amelyeket a mesék főhősei belenyugvással viselnek el, anélkül hogy elveszítenék a jó szándékukat azokkal szemben, akik megsértik őket.

Hamupipőke például szeretettel segíti a bálba készülő mostohatestvéreit, és a tűzhely mellett – ami az Ég és a Föld közötti kapcsolattartás jelképe –, a hamuba ültetik, de nem sír és nem is akar bosszút. Hófehérke úgyszintén, aki a mostohaanyja gonoszsága ellenére, illetve annak ellenére, hogy az az életére tört, nem szervez harcot vagy rohamot a kastély elfoglalására.

Így hát, a tündérmesék szereplői a szelídségükkel mutatnak nekünk példát a türelemről és a jóságról. Megtanítanak elérni a Szellemi Alkímiát.

A valódi alkimista nem csupán a teremtő energiákat transzmutálja, hanem azokat a helyzeteket is, amelyek elé az élet állítja, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek.

A tündérmesék szereplői olyan próbákon kell átessenek, amelyek mély szimbólumai a Beavatási Útnak. Ilyen például a „Babszem Jankó”, amely a szellemi felemelkedést jelképezi, a sárkány legyőzése pedig a bennünk lévő legdurvább dolgokét: irigység, harag, bujaság, fösvénység, gőg stb.

Úgyszintén tükröződik ezekben a mesékben az ezoterikus kabbala is: a hetes szám következetesen ismétlődik az olyan mesékben, mint a „Hófehérke”: hét év, a hét törpe a kicsi ágyacskáikkal, székecskéikkel, tányérkáikkal; ez az állandó a Teremtésben betöltött jelentőségére utal.

A tarotban a hetes arkánum a harcok, erőfeszítések, próbák és szenvedések útját jelképezi, amelyen azonban, hogyha az erőfeszítésekben kitartóak vagyunk és megvan a türelem és a lelki nyugalom, akkor végül elérkezik a várva várt győzelem.

Számos mesében fedezzük fel a hármas számot. Ez a teremtő cselekedeteket megelőző erőfeszítés kifejezése, és ezért jelenik meg minden mágikus gyakorlatban: általában három tündért hívnak meg a hercegek és hercegnők keresztelőjére és esküvőjére is; három rejtélyt kell megfejteni a mágikus elbeszélésekben; három kívánságunk lehet a szellemek előtt; három próbát kell kiálljanak a főhősök stb. Egyebek mellett, ez a hármas jelképezi magát az életet is: fiatalkor, felnőttkor, öregkor; másképpen mondva: születés, élet és halál.

A mese boldog vége valamennyi ezoterikus tanításban kifejezésre jut, amelyek azt állítják, hogy a valódi és egyedüli boldogságot csakis az anyagi akadályok túllépésével és a pszichológiai Énjeink szorításának a megszüntetésével lehet elérni. Elemezzük most az utolsó mondatot, amellyel a mesék boldog végét koronázzák meg: a spanyol „colorín colorado” mesezáró formula jelentésében (szó szerint: egy élénk, vörös hajú egyén kiszínezte, vagy vörösre színezték) ott a vörös szín. Ez pedig arra a színre utal, amit a transzmutáció és tisztulás által kell elérniük a mi szeminális vizeinknek; ezt jelképezi a szimbolikus Vörös Fácán is, ami a Kundalíni Szent tüze megjelenését megelőző pillanatot ábrázolja, amikor ez a mágikus erőket birtokló kígyó ébredezni kezd.

Más korokban a racionális értelemtől nem álltak annyira távol a szimbólumok, mint manapság.

Az ember, amikor elveszítette a befelé irányuló érzékszerveit, amelyek lehetővé tették, hogy közvetlen kapcsolatban álljon a gnómokkal, a vízitündérekkel, vagy más tündérekkel, elkezdte azokat lebecsülni, csalóka fantazmagóriának tartani; a gyermekek viszont nem így tettek, mivel az ártatlanság és tisztaság időszakában ők még ismerik és kapcsolatban állnak ezzel a mágikus és valóságos világgal.

Így hát, nem szabad megtiltanunk a gyermekeknek a „fantázia” használatát (avagy, helyesebben mondva a képzeletét, amely a Tudat egyik helyes képessége, és nem a hétköznapi fantázia, amely az Egó egyik képessége); ez valójában a Tudatos Képzelet, és a tiltással mi elvehetjük az erőt a teljes spirituális életüktől. Szülőkként és tanítókként elő kell segítenünk, hogy megőrizzék ezeket a csodálatos képességeket. Rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyeket kegyesen megadott nekünk Nt. M. Samael Aun Weor. Hát használjuk őket!

Mivelhogy ők a jövő reménységei, és nem tudhatjuk, hogy nekünk mennyi időnk van hátra, és mivel mi, felnőttek már eleget veszítettünk, kötelességünk, hogy legalább őket segítsük, hogy mindezeket megőrizzék.

Segítsük ezeket a csodás erőket, amelyekkel ők még rendelkeznek, és segítsük a belső munkájukat ezekkel a látszólag nagyon gyermeki, nagyon ártatlan elbeszélésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy elérjék azt, ami valójában bennük van. Emlékezzünk Mircea Eliade írására, aki mélyen ismerte a mítoszokat és az ezoterizmust: „Minden ember szeretne veszélyes helyzeteket átélni, rendkívüli szenvedéseket kiállni, behatolni a túlvilágba, és mindezeket meg lehet tapasztalni a tündérmesék olvasásával vagy hallgatásával”.

Mapi Marrero Naranjo