Az élet, amelyet az emberek élnek, nem nevezhető életnek, mivel a körülmények áldozatai. Minden úgy történik, mint amikor esik, amikor dörög. Nem képesek új körülmények létrehozására. Nem tudják miért szenvednek, miért betegszenek meg, miért születnek, miért halnak meg stb. stb.

 

Egyáltalán nem ugyanaz a Tudatnak és a lelkiismeretfurdalásnak nevezett dolog. Ez utóbbi a Tudat egyik megnyilvánulása, azonban a Tudat merően különbözik ettől.

 

Gnosztikus szempontból, a Tudatot a következőképpen határozhatjuk meg: "A velünk kapcsolatos valamennyi külső és belső jelenség felfogásának a képessége."

 

A Gnózis jobbára tudományos, mivel gyakorlatai bizonyíthatóak. A Gnózis tanulmányi területe maga az ember. Ennélfogva arra a következtetésre juthatunk, hogy egy antropocentrikus tanulmány, mivel minden a hétköznapi,  megszokott ember átváltoztatására irányul. A Gnózis nem egy vallás, azonban tanulmányai lehetővé teszik bármely vallási doktrína teljes megértését.

 

"Jó tudnunk, hogy etimológiailag, a Gnózis kifejezés görög eredetű, és ismeretet jelent; kétségtelen és nyilvánvaló, hogy nem egy hétköznapi ismeretről beszélünk. A Gnózis egy felsőbbrendű, transzcendentális Bölcsesség az emberi lény számára. Ez az egyetemes és időtlen bölcsesség, amelyből a hatalmas teológiai, filozófiai, művészeti és szimbolikus hasonlóságok erednek a múlt nagy civilizációi között, bizonyság, hogy mindezek ugyanazon kútfőből táplálkoztak."

"A JANA, YANA, GHANA vagy GNÓZIS, JANO tudománya vagy tudása, ENOICHON vagy a látnok tudománya. A JINA szó, amelyből a GNOSIS kifejezés ered, csupán a hispanizálása ennek a szónak; az igazi írásmódja a pársziból és az arabból ered, és nem JINA, hanem DJIN vagy DZSINN, és számos szerzőnél láthatjuk így használva."

De én azt hallottam, hogy a Gnoszticizmus egy eretnek doktrínaként ismert, amely a primitív kereszténységből ered. Ez igaz?

Ön azért olvashatott ilyen véleményeket, mint ezek, mert vannak bizonyos művek, amelyeket olyan vallási intézmények terjesztettek nemzetközileg, amelyek a Gnózist és a gnoszticizmust szerették volna lejáratni. Azonban az ilyen feltételezések nélkülözik a dialektikus alapokat. A Gnózis már létezett a kereszténység és a Názáreti Jézus megjelenése előtt is. Mindazonáltal jó, ha ön tudja például azt, hogy: A nazarénusokat úgy ismerték, mint keresztelők, sabeusok, Szent János keresztényei. A hitük szerint a Messiás nem  Isten fia, csupán egy próféta, aki, aki Jánost szerette volna követni.

Origenész ( a keresztény egyház egyik Atyja) a II. Kötet, 150. oldalán megjegyzi, hogy:

Vannak egyesek, akik azt állítják, János volt a felkent (a Krisztus).

Amikor a gnosztikusok felfogásmódja, ami Jézusban a Logoszt és a felkentet látták, elkezdtek teret hódítani, a primitív keresztények különváltak a nazarénusoktól; egyesek azzal vádolták Jézust, hogy elferdítette János doktrínáit és megváltoztatta a Jordán vizében való keresztséget.

(Ez szó szerinti idézet a Codex Nazarenus, II kötet, 109. oldaláról)

 

"Őszintén és kertelés nélkül beszélve, azt mondjuk: a Gnózis a Tudatnak egy nagyon is természetes tevékenysége; egy perennis et universalis filozófia ".

Megkérdőjelezhetetlen, hogy a GNÓZIS egy felvilágosult ismeret az isteni misztériumokról, egy titkos elitnek fenntartva (az élet és halál misztériumainak tanulmányozására sóvárgó emberek). A gnoszticizmus szó a nyelvtani szerkezetébe zárja a Gnózis tanulmányozásának szentelt rendszerek és áramlatok gondolatát.

"Ez a gnoszticizmus egy sor koherens, tiszta, pontos fundamentális elemet, amelyek közvetlen misztikus tapasztalással ellenőrizhetőek, például:

1. Az átok a tudomány és a filozófia szempontjából.
2. Ádám és Éva a héber Teremtésben.
3. Az Eredendő Bűn és a kiűzetés a Paradicsomból.
4. Lucifer misztériuma.
5. A Belső Én halála
6. A teremtő erők
7. Salvator Salvandus lényege.
8. Szexuális misztériumok.
9. A belső Krisztus.
10. A mágikus erőink Tüzes Kígyója
11. Leszállás az alvilágba.
12. Visszatérés az Édenbe.

"Másfelől pedig, létezik egy pre-keresztény Gnózis, ideértve a múlt népeinek filozófiai és misztikus bölcsességét. Ekképpen, tehát, mondhatjuk: "A mexikói kódexek, egyiptomi papiruszok, asszír táblák, a Holt tengeri tekercsek, furcsa pergamenek, ahogyan az antik templomok, szent monolitok, ősi hieroglifák, piramisok, évezredes síremlékek stb., a maguk szimbolikus mélységeikben, egy gnosztikus érzést közvetítenek, amely kétségtelenül elkerüli a szó szerinti értelmezést, és amelynek soha sem volt, a kizárólag intellektuálison kívül, más magyarázati értéke."

"A modern antropológusok és történészek spekulatív racionalizmusa, ahelyett, hogy gazdagabbá tennék a nyelvet, sajnálatos módon szegényebbé teszik. A gnosztikus elbeszélések, írottak vagy jelképesek, bármilyen művészi formában is legyenek ábrázolva, mindig az emberi személy belső LÉNYE felé mutatnak. A Gnózisnak ez egy érdekes, fél-filozofikus, fél-mitologikus nyelvezete, ahol egy sor fantasztikus invariánst mutat be, ezoterikus alappal rendelkező szimbólumok, amelyek a csendben beszélnek a Tudathoz".

"Megvizsgáltuk Kína forrásait, India szanszkrit műveit, az ősi tibeti kéziratokat. Érdekeltek vagyunk a régészeti tárgyak tanulmányozásában, mélyen megvizsgáltunk sok kódexet, elemeztük az antik civilizációk bölcsességét, összehasonlító tanulmányokat végeztünk Mexikó, Egyiptom, India, Görögország stb., stb., stb. között; és arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyetemes bölcsesség mindig azonos, egyedül csak a megjelenését változtatva, a népekkel, nemzetekkel és nyelvekkel összhangban."

"Az viszont bizonyos, hogy figyelembe kell vennünk minden gnosztikus rendszerben a keleti hellenisztikus elemeket, ideértve Perzsia, Mezopotámia, Szíria, India, Palesztina, Egyiptom stb. elemeit, soha nem szabad megfeledkeznünk a z indo-amerikai nahuák, toltékok, aztékok, zapotékok, maják, csibcsák, inkák, kecsuák stb., stb., stb., magasztos vallásaikban érzékelhető gnosztikus elveket".

 

A gnosztikus eszmevilágot egyértelműen meghatározzák, és kölcsönösen kiegészítik egymást a következők:

1. Felsőbb istenség
2. A pleróma kiáradása és bukása
3. Építő démiurgosz
4. A világ Pnéumája
5. Kettősség
6. Megváltó
7. Visszatérés

 

Bizonyos, hogy az emberiség  problémái azért léteznek, mert az emberi lényt megfosztották a Tudat képességétől. Az előző sorokban már megadtuk a Tudat tudományos meghatározását, és azt mondtuk, hogy az a pszichikai képesség, amellyel felfoghatjuk a hozzánk tartozó valamennyi külső ás belső jelenséget. Nos, azt már tudományosan is bebizonyították, hogy napjaink embere csupán három százalék felébredt Tudattal rendelkezik, a benne levő kilencvenhét százalék alvó Tudattal szemben. Ez pedig, nyilvánvaló módon azt okozza, hogy sok tettünk tudattalan, és sokszor összefüggéstelen is. Megkérdőjelezhetetlen, hogy ez maga után von sok zavart, szociális sokkokat, és mindenféle bántalmakat, szorongást, nyugtalanságot, stresszt stb., stb., stb. A legrosszabb pedig az, hogy a Tudat alvó hányada a minket rabságban tartó energetikai erőknek a foglya, amelyek saját szeszélyeiknek vetnek minket alá.

 

A vallásosság, amelyre mi törekszünk, különösen tudományos. A Gnózis nem elégszik meg azzal, hogy elfogadja egy Isten létezését, aki trónján ülve eleveneket és holtak ítél. A Gnosztikus személy a tapasztalat alapján teremti meg hitét, élmények és ellenőrzések alapján, és nem elméletek alapján. Napjainkban, a mai időkben, a vallás különvált a tudománytól, a tudomány pedig a vallástól. Egyesek harcolnak másokkal, mások pedig egyesekkel. Mindenki úgy érzi, hogy birtokolja az igazságot, senki sem érzi, hogy tévedne.

Azonban a vallás, amely a tudományt megveti, egy száraz, fanatikus, száz százalékban dogmatikus vallás. A tudomány, amely visszautasítja a vallást, egy materialista, ateista, értékeknek és elveknek teljességgel híján levő tudomány.  Nem a végletekben találjuk az igazság után sóvárgók gyógyírét. A tézis és antitézis mindig a szintézis felé kell, hogy elmozduljon; a tudományos spiritualizmus és a spirituális tudomány felé kell haladnunk. El kell hagynunk a fogalmi kettősséget, sürgető, halaszthatatlan egy transzcendentális monizmus mögé felsorakoznunk; a vallásos tudományra és a tudományos vallásra van szükség.

 

Elavult dolog úgy gondolnunk a Gnózisra, mint holmi metafizikai áramlat, amelyet a kereszténységbe ágyaztak. A Gnózis egy egzisztenciális látásmód, sajátos jellemzőkkel, amely a legősibb, felsőrendűbb, legkifinomultabb ezoterikus törekvése valamennyi népnek, amelyek történelme, sajnos, tévesen ismert napjaink történészei, teológusai, szociológusai előtt.