Raffaello Sanzio - egy derűs, nyugodt lélek (2) |
Írta: VOPUS | |
A bölcs festő, Raffaello, a legértékesebb hozzávalót közvetíti számunkra – az Istenségben való hitet. Raffaello mindezen festményeiből, amelyeknek témája a küzdelem azzal ami a rosszat jelképezi, és a sötétség valódi legyőzői által, megértjük, hogy van remény a győzelemre. Ha ezt a dolgot vesszük példaként, akkor egy csepp félelem vagy hitetlenség nélkül mondhatjuk: A remény és a fény azon harcos mellett van aki minden fegyverével küzd a győzelemért! A nagyszerű Raffaello, aki a nagyszámú madonna és szűz a kisdeddel festmények elkészítéséről is híres, sok időt szánt e finom kompozíciók elkészítésére. Raffaello, belső természete által, az Istenanyát kereste, a csillagos egek áldott Szüzét, akit a földkerekség minden kultúrájában megtalálunk, különböző neveken: Mária, Ízisz, Rheia, Kübelé, Tonantzin, Hekaté, Proserpina, Dévi-Kundalini, Demetra stb. stb. Ezek a nevek nem régmúlt korszakokban élő személyeket testesítenek meg, hanem az Istenanyát jelképezik aki nagyon szereti gyermekeit. Félretéve ezt a kaotikus és nyugtalan XXI. századot, annak minden technológiájával, agresszivitásával, a globális felmelegedéssel és minden boldogságával és boldogtalanságával... vegyünk szemügyre egy XVI. század elejei tájat, ahol megtaláljuk Raffaellót a körülötte lévő természetet szemlélve, ahogy az erdőben sétál, a Vatikán palotájának nagy termeiben dolgozik, a műteremben vagy a festőállvány előtt, a természet és az univerzum harmóniáját követve; a harmóniát saját magában is keresve, a saját Szent Anyját kereste... Látjátok ti, kedves olvasók és kutatók... az igazi művész az, aki tudja, hogy ő nem más, mint egy eszköz az Istenség kezeiben, és ez nagy megtiszteltetés és öröm számára, mivel az ő kezei adják tovább Isten áldott bölcsességét; Raffaello pedig igaz művész volt és marad. Ő a szimbólumokat és archetípusokat használja fel, hogy a kozmikus igazságokat jelképezze. Raffaello nem csupán „Szűz Mária és a kisded” egy ábrázolását mutatta be, e festmények által a Kozmikus Anya szeretetét továbbítja nekünk. Úgy a színek fénye és melege, mint a kompozíciók nyugalma és egyszerűsége, részei az áldott égi szűz természetének... Abban a században, amelyben a természet könnyebben lélegzett minden ember körül és az ember is nyugodtabban lélegzett és csendesen elmélkedett a körülötte lévő dolgokon, a jóságos Raffaello, kutatásaiban a Szentanya éteri képét festette meg. Anyai érzelmek, gyengédség és oltalom veszi körül a „Madonna del Belvedere”-t vagy a „Madonna Cowper”-t vagy a többi madonnát, amelyeket a továbbiakban bemutatunk. Vajon merre tekint a Madonna? Mit akar nekünk átadni?... Akárhogy is értelmeznénk, nem fogjuk megérteni az elménkkel, hanem a szívünkkel kell megértenünk. Ezen világ emberei, és ne feledkezzünk meg a saját személyünkről sem, annyiszor okozunk szenvedést a Madonnának és a kisdednek... gondolataink, cselekedeteink, érzelmeink által... és mégis, ha valóban megbánjuk bűneinket, Ő mindenért megbocsájt!... Ha a hívő valóban elhatározza, hogy kijavítja hibáit és a szentség útjára tér, megkérheti az Istenanyát, hogy bocsássa meg a múltja karmáit, és az Istenanya megbocsájt. Mielőtt betöltötte a harmincadik életévét, Raffaello megfestette a csodálatos „Sixtus-Madonnát”, az egyetemes művészet igazi remekművét. A festmény függőleges síkban terül el, kompozíciója piramidális, a Szűzzel és a kisdeddel középen és a vászon jobb és bal oldalán Szent Sixtust és Szent Katalint látjuk. A kompozíció egyensúlya és nemessége Leonardo da Vinci szép festményeire emlékeztet: „A sziklás Madonna”, „Szent Anna harmadmagával” és a „Mona Lisa”. Ezen a festményen a Szűz, egy jelenésként egy másik világból, az éterben lebeg, tekintete különbözik a többi madonna tekintetétől, az Áldott Szűz egyenesen előre néz. E tekintet ereje és érzelme szíven találja a nézőt és elállítja lélegzetét. A jóságos és derűs Rafael, ezzel a fenséges kompozícióval és sok más festményével amiket sajnos nem említettünk, évszázadok óta örvendezteti szívünket és biztosan továbbra is örvendeztetni fogja... Utazását e világ vizein ugyancsak egy április 6-ai napon fejezte be, 152o-ban, 37 éves korában. Raffaello, a derűs, nyugodt lélek, egyetlen célért harcolt: harmóniában lenni saját magával és az Univerzummal. Vajon sikerült neki? Ez biztosan nem a mi dolgunk. De valamit meg kell tennünk... szemléljük derűsen e nagy mester csodálatos remekműveit. Ezáltal megismerjük azt aki Raffaello volt és marad; kissé jobban megismerhetjük magunkat, és biztosan más szemmel fogunk tekinteni erre a nagyszerű Univerzumra, amelynek részei vagyunk, de nem valami büszke felfedezőként, hanem gyermekekként, akik először fedezik fel anyjuk tekintetét, derűsen, nyugodtan... boldogan. Kivonatok Nt.M. Samael Aun Weor műveiből. |