Mexikóváros Nemzeti Antropológia Múzeumában található egy azték szoláris naptár, egy féldombormű, amelyet egy 3,6 méter átmérőjű, és 24 tonna tömegű kör alakú kőbe véstek, amelyet a város környékén találtak.
A kalendárium középső részén Tonatiuh szoláris isten arca látható, amelyet négy téglalap vesz körül. A téglalapokban a Napisten előző megtestesüléseit láthatjuk ábrázolva. A maja kozmogónia úgy tartotta, hogy négy különböző világ létezett a jelenlegi világot megelőzően.
Az elmúlt világok, a Napistennel együtt, katasztrófákban pusztultak el, amelyek miatt az emberi faj majdnem kihalt a bolygón.
Az első téglalapba (amely a nyugati oldalon van) egy jaguárfej van vésve, mivel az első világot négy jaguár pusztította el; a jaguár pedig – maja felfogásban – Tezkatlipoka Teremtő Isten ábrázolása. A második téglalap (amelyet északhoz társítunk) a tollas-kígyót jeleníti meg, „a négy Szél Istenét”, mivel a bolygó második civilizációját elemi erejű szélvész pusztította el. A harmadik téglalap (kelethez társítva) egy sárkányt mutat, „a négy villám és mennydörgés Istene”, amely a harmadik emberi civilizációt pusztította el. Végül pedig, a negyedik téglalapon (délhez társítva) egy gyíkot ábrázolnak, ő „a Négy víz Istene”, mivel az utolsó civilizációt egy ötvenkét évig tartó elemi vízözön pusztította el, amelyet követően csak egyetlen férfi és egyetlen nő menekült meg, természetesen azzal a céllal, hogy biztosítsák az emberi faj továbbélését. Nagyon érdekes az utolsó részben ez az allegória, amely az Ótestamentumban említett Noé vízözönére emlékeztet, illetve Atlantisz kontinens lakóinak tragédiájára, akik ezelőtt tizenkétezer évvel merültek az óceán mélyére, és akiknek, úgy tűnik, a maják voltak a leszármazottai.
Az ötödik nap, amelyet a kalendárium közepén ábrázoltak, a jelenlegi civilizációt, egyben annak végzetét jelképezi, kataklizmikus földrengések által, amelyek erősségéhez fogható még nem volt soha a bolygón, és amelyek nyugatról fognak indulni. Nagyon különös, és baljós előjel, hogy a roppant pontos maja naptár, amely a jelenlegi ciklust Kr. E. 3113. augusztus 12-től kezdi számlálni, pontosan I. Sz. 2012. december 21-én tér véget. Ez a periódus 5125 évet foglal magába, azaz 13 baktuni, vagyis teremtési korszak idejét.
Talán van némi hasonlóság az ötödik maja Nap és az Új Testamentumbeli, Szent János Jelenések könyve között, amely a második évezred végére jósol egy „új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala”. A maja naptár szerint 2012. december 21-én indulhat el a jelenlegi civilizáció teljes technológiai összeomlása és végzete.
 |
