Nem tagadhatjuk, hogy a világon ma két olyan áramlat van, ami életre, halálra küzd a vezető szerepért. Elsősorban itt van a spirituális irányzat, amit az összes vallás és hit alkot. Másodsorban, a másik oldalon a materialista irányzat, az iskoláival és a dialektikájával.
A spirituális irányzat azt hiszi, hogy csak ő birtokolja az igazságot. A materialista, ateista irányzat is ugyanazt feltételezi, hogy ő birtokolja az igazságot. A spirituális irányzat az Szellem-Istent imádja, nem számít, hogy milyen nevet ad neki: Allah, Brahma, Isten stb. A materialista irányzat az Anyag-Istent imádja, szintén mindegy, hogy milyen nevet adnak neki.
Két irányzat van. A spirituális irányzat a saját elméleteire alapoz. A materialista szintén a sajátjaira. Akkor kinek van igaza? A jobboldaliaknak vagy a baloldaliaknak? Anélkül, hogy meg akarnánk sérteni valamelyik irányzatot is, azt fogjuk mondani, hogy valójában sem egyik sem másik nem ismeri az igazságot, azt, hogy mi az Igazság.
A spiritualizmus és a materializmus fanatikusai megtöltötték a világot elméleteikkel, feltevéseikkel, amelyeket sohasem tapasztaltak meg. "Az ember, aki nem ülteti gyakorlatba a metafizikáját, olyan mint egy könyvekkel megrakott szamár", mondta Mohamed. Az elméletek már fárasztóakká váltak, olyannyira, hogy eladják és újból csak eladják azokat a piacon... És akkor mi történik?
Az írók ellentmondanak önmaguknak a saját műveikben. Szegény olvasó a kétségek keserű poharából kell igyon. Az elméletek csak arra szolgálnak, hogy elfoglaltságot szüljenek számunkra, és hogy megkeserítsék az életünket. Mindenféle önteltség nélkül ki kell jelentenünk, hogy, megannyi árny között, a gnosztikus ismeretek gyógyírt hoznak a fényre szomjazó kutatónak.
Olvasó barátunk, a Gnózis kulcsokat és módszereket ad arra, hogy önmagunkban tapasztaljuk meg az élet és a halál nagy igazságait.
Az elméletek nem jók semmire; gyakorlatiasnak kell lennünk, és a saját élményeinken keresztül kell megismernünk létezésünk okát.
Goethe okkal mondta: „Az összes elmélet szürke, de zöld csak az aranygyümölcsös fa, ami az élet...”
