Gyakorlatilag be tudtuk bizonyítani, hogy mind a materialista, mind pedig a spirituális iskolák teljesen be vannak palackozva az EVOLÚCIÓ DOGMÁJÁBA.
A modern vélekedések az ember eredetéről és múltbeli evolúciójáról, lényegükben gyenge álokoskodások, amelyek nincsenek alapos kritikai elemzéssel alátámasztva.
Darwin elméletei ellenére, amelyeket vak hittel fogad el törvényként Karl Marx és az ő hőn magasztalt Dialektikus Materializmusa, a modern tudósok semmit sem tudnak az ember eredetéről; nem láttak és nem tapasztaltak közvetlenül semmit, hiányoznak az emberi evolúció pontos, konkrét, specifikus bizonyítékai.
Ezzel szemben, ha a történelmi emberiséget vesszük, vagyis, a Krisztus előtt húsz- vagy harmincezer évvel élő emberiséget, akkor pontos bizonyítékokat fogunk találni, egy felsőbbrendű emberiség félreérhetetlen jeleit. Ezen emberiség felfoghatatlan a modern emberek számára, pedig a létezésük sokrétű leleteken keresztül bizonyítható: az ókori hieroglifák, a régi piramisok, az egzotikus monolitok, a rejtélyes papirusztekercsek és különféle ősi műemlékek.
Ami a történelem előtti emberiséget illeti – azon különös és rejtélyes teremtményeket, akiknek a külleme nagyon hasonlított az intellektuális állatra, de ennek ellenére nagyon különbözőek, nagyon rejtélyesek, és akiknek a híres csontjaira olykor mély rejtekekben találnak rá, a jégkorszak előtti vagy jégkorszaki, ősi földrétegekben – a modern tudósok, közvetlen tapasztalaton keresztül semmi pontosat nem tudnak róluk.
A Gnosztikus Tudomány kijelenti, hogy a racionális állat, amilyen most, nem egy tökéletes lény; a szó legteljesebb értelmében még nem Ember. A természet egy bizonyos pontig fejleszti, de azután magára hagyja, teljes szabadságban, hogy folytassa a saját fejlődését, vagy elveszítse minden lehetőségét, és degenerálódjon.
Az Evolúció és Involúció törvényei a gépies tengelyei a teljes természetnek, és semmi közük a Lény benső Önmegvalósításához.
Az intellektuális állatban rendkívüli lehetőségek rejlenek, amelyeket ki lehet fejleszteni vagy pedig elveszhetnek. Nem törvény, hogy ezen lehetőségeket muszáj kifejleszteni. Az Evolutív mechanika nem képes ezeket kifejleszteni. Ezen rejtett lehetőségek kifejlesztése csak jól meghatározott körülmények között lehetséges, amelyek borzasztó, egyéni szuper-erőfeszítéseket követelnek, és hatékony segítséget azon Mesterek részéről, akik a múltban már elvégezték ezt a munkát.
Akik ki akarják fejleszteni az összes rejtett képességüket, annak érdekében, hogy Emberré váljanak, azok a Tudat Forradalmának ösvényére kell lépjenek.
Az intellektuális állat egy magszem, egy csíra; ebből a magból képes megszületni az Élet Fája, az igaz Ember. Ez a fajta „Ember” az, akit Diogenész, meggyújtott lámpásával keresett délben, Athén utcáin; sajnos nem talált ilyen Embert. Nem törvény, hogy ezen magszem, ezen nagyon különleges csíra képes lesz kifejlődni. Az a természetes és normális, hogy elvész.
Az igaz Ember olyannyira különbözik az intellektuális állattól, mint amennyire a villám különbözik a felhőtől. Ha a mag nem hal meg, a csíra nem tud kihajtani. Nélkülözhetetlen, elkerülhetetlen, hogy az Egó, az „Én”, az „Önmagam” meghaljon, hogy így az Ember meg tudjon születni.
Az iskolai, a főiskolai és az egyetemi tanároknak a FORRADALMI ETIKA útját kellene tanítaniuk a hallgatóiknak. Csak ily módon lehetséges elérni az EGÓ HALÁLÁT.
Határozottan állíthatjuk, hogy a Tudat Forradalma nem csupán ritkaság ebben a világban, hanem egyre inkább ritkábbá és ritkábbá is válik.
A Tudat Forradalmának van három tökéletesen meghatározott tényezője: az első, a Halál; a második, a Születés; a harmadik, az Áldozat az emberiségért. A tényezők sorrendje nem változtat az eredményen.
A „HALÁL” a FORRADALMI ETIKA és A PSZICHOLÓGIAI „ÉN” FELOLDÁSÁNAK a kérdése.
A „SZÜLETÉS” a SZEXUÁLIS TRANSZMUTÁCIÓ kérdése. Ez a témakör a transzcendentális szexológiának felel meg. Aki tanulmányozni kívánja ezt a témát, annak írnia kell nekünk, és tanulmányoznia kell a Gnosztikus könyveinket.
Az „ÁLDOZAT AZ EMBERISÉGÉRT” az EGYETEMES TUDATOS KÖNYÖRÜLET.
 |
Ha nem akarjuk a Tudat Forradalmát, ha nem teszünk borzasztó szuper-erőfeszítéseket, hogy kifejlesszük azon rejtett lehetőségeket, amelyek a benső Önmegvalósuláshoz vezetnek minket, akkor egyértelmű, hogy ezen lehetőségek soha nem fognak kifejlődni.
Nagyon ritkák azok, akik elérik az Önmegvalósulást, akik megmentik magukat. Azonban ebben nincs semmi igazságtalanság; miért kellene a szegény intellektuális állatnak rendelkeznie valamivel, amit nem akar?
Egy radikális, teljes és végleges változás szükséges, azonban nem mindegyik lény akarja, vagy vágyik erre a változásra. Nem tudnak róla, és ha elmondják nekik, nem értik meg. Nem érdekli őket. Miért kellene rájuk erőltetni valamit, amit nem is akarnak?
A valóságban, mielőtt egy egyén képes lenne új képességeket elsajátítani, vagy új erőket, amelyeket még közvetetten sem ismer, és amelyekkel még nem rendelkezik, azelőtt el kellene sajátítania azon képességeket és erőket, amelyekről tévesen azt gondolja, hogy birtokolja azokat, azonban a valóságban nem rendelkezik velük.
Samael Aun Weor: Alapvető nevelés – XXXIII. Fejezet – Evolúció, Involúcó, Revolúció
 |
